Majdnem minden hordót!

Azt hiszem, kettő legalább kimaradt...

A mecseknádasdi pincészethez az óbányai elágazásnál kell lefordulni, utána már csak a táblákat kell követni. A feldolgozó és palackozó fölött vendégfogadó-terem, mellette hideg-meleg ételek készítésére alkalmas konyha is van. Innen indulhatunk fel a vendégszobákba, le a pincébe, vagy egy szinttel feljebb, a nyári teraszra, ahol nagy melegben is szellő lengedez és roston sütnek finomságokat a borok mellé. Egyelőre még csak előzetes bejelentkezésre, de hát gondolom, minden vendég és forgalomfüggő.

Egy szürkebaráttal kezdjük a kóstolást, nekem nem ez kedvencem, de mostanában már a második pinot gris, ami nagyon bejön. Könnyed, friss, zamatos, rendben van nagyon. Egy csoport foglalja le a házigazdánkat, így mi addig belefeledkezünk a rozékba. Mind a kékfrankos, mind a cabernet sauvignon korrekt, ez utóbbi remek savakkal és az átlagosnál nagyobb mennyiségű buborékkal van ellátva - megspórolja a nyáresti fröccsözésnél a szódát.

Közben a férfias társaság betelik a borbeszéddel és harapnivaló, no meg boroskancsók után néz, addig mi arra térünk rá, hogyan és mikor is indult ez a borászat. Kadarkát kóstolunk, 2006-os van még palackban, erről írtunk is tesztünkben, olyan 81 pontra értékeltük, ha jól emlékszem.

A cég már 1991-ben megalakult, de a mai formája mindösszesen 3 év múltra tekint vissza. Elsődlegesen szőlőt termesztenek, mégpedig a decsi szőlőhegyen fekvő 20 hektáron, ezért aztán boraik szekszárdi borként kerülhetnek a picra. Emellett remészetesen van itt kóstoltatás, vendéglátás, rendezvények és falusi szálláshelyek működtetése is.

Mire mindezt részletesebben végigbeszéljük, már a pince mélyebb zugaiba is betekintést nyerünk. Immáron egy könnyed kékfrankossal a kezünkben a hordók között állapodunk meg. Merthogy utána egy testesebb kékfrankos következik. És valóban: hatalmas a különbség. Sűrűbb, összetettebb, illatban-zamatban gazdagabb ez a még hordóban pihenő 2007-es kékfrankos, amely talán egy prémium sorozat tagjaként kerülhetne palackba. Jelenleg ugyanis az alap sorozat kerül palackozásra, és hát emellett a borok jelentős része 3-5 literes kiszerelésben jut el a vendéglátásba, kocsmákba, szórakozóhelyekre. Korrekt borok, korrekt áron, palackban szinte minden 700-800 forint körüli áron kapható a pincében. Ugyanez meg el folyó borként a kocsmákba - itt sóhajtunk fel, hogy ha mindenütt legalább ilyen bort mérnének folyóban, bátrabban rendelnénk egy szürkebarát kisfröccsöt a nyári melegre való tekintettel.

Folytatjuk kutakodásunkat a vörösek között, a Régió Bora címet elnyert 2006-os merlot-val, ami nagyon korrekt, korszerű merlot felfogásban készült el, nekem talán kevésbé áll közelebb a szívemhez, talán mert az előző kékfrankosnál ragadtam még le inkább. Aztán a gazda kedvence jön, kishordós, de nem barrikolt pinot noir. Friss még és nyers is kicsit, de szép anyag, amivel még egy ideig bíbelődni kell.

Hetényi János szavain érezni, hogy hozzá talán ez a bor, ez a stíl áll legközelebb, mi azonban unszoljuk a folytatásra, mire felajánlja, hog akkor kóstoljuk végig mindegyik hordót, mert szerinte egy pincészetet azzal lehet a legjobban lemérni, ha egyik hordójában sincsen rossz bor.

Ezzel egyetértünk, de a teljes készletet mégsem merjük bevállalni. Viszont a 2007-es kadarkát természetesen igen, ami sokkal sűrűbb korábban kóstolt bátyjánál, sokkal tartalmasabb, összetettebb, nem hiába lett aranyérmes a kadarkák kiskőrösi versenyén. Három barrique hordót pillantunk még meg kiemelt helyen, kékfrankos, merlot és cabernet sauvignon. Ezeket még bevállaljuk, a KF erős barrikoltságú, de ha házasítják, remek lehet. A merlot szintén ilyen, de a CS meglepetés.

Ez a fajta idehaza nem tartozik a nagy kedvencek közé, de ebben a hordóban egy nem csak helyi értékű szépség bújik meg. Akár valamifajta válogatásként, akár egy nagyobb, összetettebb bikavér részeként kerül a piacra, érdemes lesz megkóstolni.

Összességében az a kép alakult ki bennem a pincészetről, hogy őszinte és korrekt emberek működtetik. Ráadásul őszinte és korrekt borokat készítenek, többségükben nagyon jó ár/érték aránnyal. Ha meg a 2007-es szebbik KF és a kadarka is ezen az áron kerül piacra, akkor meg abszolút jó helyen vannak nálam a legjobb ár/érték arányú borok versenyében. A borok többségénél ne kézműves finomságokat várjuk, habár a pince rejt ilyesfajta kincseket is.

Olyan borokat szeressünk bennük, amelyeket jólesik kinyitni egy grillezéshez, egy nyugis vacsorához. Talán a pincészetben, és érte dolgozókat sem sértem meg azzal, hogy a palackból kóstolt boraik többsége a hétköznapok remek bora. Ha a különlegesebb tételeket is lepalackozzák, és kihoznak egy prémium kategóriát (amire a pince, a hordós tételek abszolút lehetőséget nyújtanak), akkor az ünnepnapokra is lesz kínálatuk. Addig is a legcélszerűbb, ha a helyszínen tapasztalja meg a nyájas olvasó, mit nyújtanak ezek a borok, hiszen abban a környezetben, közel a természethez abszolút kellemes kikapcsolódást nyújthat az Indivinum.

További cikkek borokról, gasztronómiáról a Pécsi Borozóban!