Jó káder nem vész el

Tóth Bertalannak kellett talán a leghosszabb idő, hogy frakcióvezetői tisztsége és a szocialista párt városi elnöki posztja, no meg az önkormányzati bizottsági elnökösködése mellett a civil pályán is újrainduljon. A Tasnádi Péter betegsége idején, és halála után a város első számú vezetőjeként dolgozó Tóth éppen október elsejétől űzi ismét eredeti hivatását.

Az ügyvédi kamarához a napokban bejelentkező, jogász végzettségű volt alpolgármester egy általa megnevezni nem kívánt magáncégnél dolgozik, alkalmazottként. A Pécsi Újság.hu kérdésére elmondta, nincsenek speciális területei, ügyvédként szerződéseket készít, gazdasági ügyekben lát el jogi képviseletet.

Gonda Tibornak - bár zsinórban hét évig volt Pécs második számú vezetője a kulturális ügyek területén - nem okozott nagy megrázkódtatást a címről való kényszerű lemondás. Legalábbis erre következtethetünk abból, hogy távozását követően ismét belevetette magát cégei ügyeinek intézésébe. A tisztségviselő egyrészt az orfűi Panoráma Campinget, valamint a lovaspanzióját működteti többedmagával, emellett arra törekszik, hogy a turisztikában szerzett tapasztalatait, szakismeretét pályázatok megírása, idegenforgalmi projektek menedzselésével kamatoztathassa. Közéleti munkái megmaradtak: a Pécs-Mecseki Borút Egyesület és a Dél-Dunántúli Lovas Turizmus Egyesület, valamint az Orfűi Turisztikai Egyesület elnöki tisztét látja el.

Meixner András alpolgármestersége alatt is az Expo Center működtetésére létrehozott Pécsi Rendezvényszervező Kht. alkalmazásában állt kommunikációs igazgatóként; bár, mivel azt alvó céggé alakították időközben, fizetésnélküli szabadságon volt jó ideig.

Alpolgármesteri címéről való lemondását követően a Pollack Mihály Szakközépiskola kollégiumigazgatói állását pályázta meg - sikerrel. Felkérése öt évre szól, de egyben az iskola pedagógusaként is szívesen dolgozna, amennyiben erre lehetőséget kap; eredeti foglalkozása ugyanis matematika-kémia tanár.

Képünkön: Meixner András és Tóth Bertalan korábbi alpolgármesterek.

Kép és szöveg: Korb Zoltán