Interjú: Pozsgai Zsolt drámaíró új filmjéről, szabadságról és szellemi káoszról is beszél

Szabadonczok címmel mutatja be az M5 csatorna Pozsgai Zsolt (képünkön) legújabb tévéfilmjét március 11-én, este 21.50 -kor. A pécsi illetőségű szerző-rendező új filmjéről is beszélt a vele készült interjúban.  

-Véletlen, hogy pont márciusban?

-Nem, hiszen az 1848/49-es szabadságharc a téma.

-Ezen belül mikor játszódik a film?

-Nem játszódik, történik. Egy végállapotban. Petőfi teste egy friss tömegsírban rohad, Arany mély depresszióban sír Nagyszalontán, Kossuth az emigráció felé tart. A hideg, téli Magyarország útjai tele vannak temetetlen halottakkal, a magyar családok várják a messziből hazatántorgó fiúkat és férfiakat. Mindeközben Haynau katonái és kutyái kutatnak a túlélő „felelősök" után. 1849 december. „Csak csönd, csak hó, és halál."

-Ennek ellenére nem egy depresszív filmről van szó.

-Nem, mert az emberi természet védekezik. A legmostohább körülmények között is igyekeznek a hormonok a túlélésért küzdeni. Még nevetni is kényszerítenek olykor.

-Czuczor Gergely a főszereplője a filmnek. Ki is ő?

-Tavaly Czuczor emlékév volt, nem hiszem, hogy sokan észrevették. Kiváló nyelvész, költő, nótaszerző volt, az első magyar értelmező szótár megalkotója, a szabadságharc egyik „bűnöse", akire szintén a várfogság elől bujkál, ahogy Vörösmarty is, a film másik főszereplője. Aki szintén sokat tett a magyar nyelvért. Kettejük, és a hozzá hasonlók nélkül most lehet, hogy németül készülne ez az interjú. Ja, és Czuczor bencés szerzetes, akadémiai tag, de a legtöbb verse a női test szépségéről szól. Szeretem ezt az alakot.

-Hogy keveredik ide Vörösmarty? Hiszen ők híresen nem voltak jóban...

-Czuczort egy felvilágosult püspök bújtatja a sümegi püspöki palota befalazott kápolnájában, Vörösmarty a környéki erdőben esik össze a fáradtságtól....

-De egy rejtélyes fiatal nő megtalálja, és a püspöki várhoz hurcolja éjjel. Ez a női alak az egész film alatt nem szól semmit, csak cselekszik. A végén.

-Mert ő már az új generáció. Nem beszél, mert tudja, minden szó abban a korban áruló. Mindenhol besúgók, a bujdosók feladásával kereskedni próbálók. Minden szavunk árulónk lesz. És ez a fiatal generáció ne beszéljen feleslegesen, cselekedjen. Már alig várom.

-Ez a mai fiatal generációra is igaz?

-Igen. Alig várom az új fiatalokat, akik végre rendet tesznek ebben a szellemi káoszban.

-Térjünk vissza 1849-re.

-A megtorlóknak nagyon fontos, hogy begyűjtsék a gondolkodó, tehetséges, bujkáló értelmiséget. Mert ők bárhol vannak, bármilyen nyomorban, képesek arra, hogy másokban is ébren tartsák a szabadság iránti igényt, azt a mámort, amiben a magyar nép a forradalom idején élt. Ez a független, a szabadságért bármire kész értelmiség veszélyes. Likvidálni kell őket. Új világrend készülődik, mely a gazdasági és politikai rabszolgaságra épül. Ezekre nincs szükség.

-Keserű szavak. De nem lehet örökké bujkálni.

-Nem. Vörösmarty és Czuczor a végén feladják magukat Haynau emberének. Mert igazi férfiak.

-De a hallgatag lány mégis megteszi, „amit kell".

-Igen, de ez maradjon a film meglepetése.

-És szólnak a versek...

-Vörösmarty és Czuczor verseiből több elhangzik a filmben, maga a film egy vers tulajdonképpen. Egy állapot felmutatása a költészet eszközeivel.

-Ehhez, gondolom, képi költészet is kell.

-Felkértem Oláh László Olivért, a tapasztalt operatőrt, aki eljött, de elhozta a nagyon fiatal és nagyon tehetséges Kovács Claudiát, akinek ez első ilyen jellegű munkája volt. Azt mondta, vele csináld, ő legyen a vezető operatőr, én majd segítek. Nagyszerű munkát végzett, bár az elején nehezen csiszolódtunk össze.

-Miért?

-Mert az az operatőri technika, a kameramozgatás, az élességgel való játék egy új filmes generáció látásmódja, nehezen álltam át erre. Van köztünk némi korkülönbség. De nagyon megszerettem, mindent nagyon szeretek mostanában, ami a tehetséges fiatalokból jön. Boldogan bízom rájuk a filmet, és magamat. Még fel is találtunk egy új körfahrtot, „Kovács-féle körfáhrtnak" neveztem el.

-Hány napig forgattak?

-Négy nap alatt kellett felvenni az egyórás történelmi filmet. Ennyi pénz volt rá.

-Mennyi?

-Tizenkét millió.

-Ehhez képest a technikai stábban csupa tapasztalt, ismert szakember.

-Igen. Szendrő András fővilágosító, Novák Béla a hanggal nem ma kezdték, igazi filmes technikát hoztak. Később még egy stábvetítést sem tudtam összehozni, mert állandóan forgatnak valahol.

-Őket meg lehetett fizetni ebből a kis költségvetésből?

-Nem, ők vállalták. Kevés az önálló, értelmes tévéfilmes munka. Ezért mindenki meghozza a maga áldozatát. Az egész stáb.

-Nem tudunk kikeveredni ebből a keserű hangulatból.

-Nem keserűség, öröm. Hogy vállalják. Az, hogy a valós emberi értékek tévéfilmes felmutatása ma ilyesféle dolgokkal jár, nem az én felelősségem. Annyit tehetek, hogy mivel magam voltam a producer, a stábot szinte teljes egészében kifizettem az utolsó forgatási napon. A ma már elterjedt, értelmetlen és embertelen kilencven napos határidő helyett.

-Producerként hogy lehet rendezni?

-Úgy, hogy volt mellettem egy szintén sokat próbált, gyakorlott gyártásvezető, Merczel Attila, aki a forgatás alatt minden gondot levett a vállamról. A sümegi kastélyban és a városban fel-alá futkosva intézkedett, külön szobában Húros Annamária díszlet és jelmeztervező irányításával dolgoztak a varrónők, a sümegiek hordták a nagy hidegben a teát és a forralt bort, mi pedig dolgoztunk, minden percet kihasználva.

-Hogy alakult ki a szereposztás?

-Szabad voltam ebben a tekintetben. Nem kellett megfelelnem senki kívánalmainak, olyan színészeket hoztam, akiknek tehetségében nem kételkedem, és akik az adott figurát a legjobban tudják hozni. Viczián Ottó a legjobb Czuczor, Vörösmarty figurájához telitalálat volt Quintus Konrád. A jelenleg Esztergomban élő Maronka Csillát még fiatal korom óta ismerem és szeretem, a most a kaposvári színi egyetem hallgatója, Kovács Ági saját felfedezés még Békéscsabáról, ugyancsak onnan jött a színház oszlopos tagja, Mészáros Mihály. És átkerült a szinkronból, a film „másik oldaláról" Szabó Sipos Barnabás.

-Ezeket a színészeket ritkán láttuk filmen, vagy még egyáltalán nem.

-Mert az utóbbi húsz évben a producerek meghatározott színészi körrel dolgoztak csak, és ettől rendkívül sok tehetséges ember nem került vászonra, miközben elment velük az élet.

-Ez az eddigi filmjeiben is törekvés volt.

-Igen, minkét nagyjátékfilmemben, az eddigi tizenkét tévéfilmemben elsődleges szempont volt a szereplő válogatásnál. A tehetség és nem az ismertség elsődlegessége.

.

-Egy érdekes helyzet a forgatáshoz kötődően? Szoktak ilyet kérdezni.

-Volt. Még a forgatás előtt közöltem a sümegi barátainkkal, hogy január 3-tól forgatunk, és nekem hó kell, sok. Az első este még nem, mert akkor egy aradi kivégzésről szóló „flaschback"et veszünk fel, de másnaptól már igen. Kinevettek, Sümegen tízen éve nem esett rendes hó. De mégis így történt. Harmadikán leforgattuk, amit kell, éjjel hatalmas hó esett, ettől kezdve ebben a csodában forgathattunk tovább.

-Vannak olyan égi hatalmak, amelyek még segítik a magyar történelmi filmet, úgy tűnik.

-Igen.

-Milyen lett a film?

-Szép. Barátság, szabadságvágy, megbocsátás, versek, költészet, koncentrált, szép színészi munkák sora. Fogyó emberi értékek, amelyekben végtelenül hiszek. És örülök, hogy az M5 felvállalta, mint kulturális csatorna, hogy ősbemutatóként vetíti le a filmet.

-Ezt valakinek „fel kellett vállalnia"? Hogy bemutat egy új magyar történelmi filmet?

-Igen, de erről nem akarok beszélni. Ez az alkalom az ünnepé, az örömé. Legyen ennyi elég.

Major Tamás