Íme, az új Zsolnay-vezér: portréinterjú

2008. április 01. kedd 21:23

Ritka egység alakult ki a pécsi politikában, amikor a legutóbbi közgyűlésen az ellenzék képviselői is támogatásukról biztosították a közel száz százalékos városi tulajdonban lévő Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. új vezérigazgatóját, Péterné Marosy Katalint. Olvasóink jó része ennek ellenére úgy gondolja, politikai hátszéllel került új pozíciójába a szakember, akit többek között erről, terveiről és a gyár esetleges privatizációjáról is kérdeztünk.

- Nem kerülhetjük meg a kérdést. Férje, Péter Péter segítette a jelenlegi polgármester, Tasnádi Péter 2006-os kampányát. Sokak az ön megválasztását ennek egyfajta viszonzásaként értékelik. Miként kommentálja ezeket a meglátásokat?
- Nem igaz, hogy kinevezésemben férjemnek, akit egyébként a legbecsületesebb embernek ismerek, bármi szerepe is lett volna. Ha ez nem lenne elég, a továbbiakról őt kell megkérdezni. Azt viszont állítom, hogy én egy gazdasági feladat, egy kihívás, egy jó ügy szolgálatának reményében döntöttem a pályázaton való indulás mellett. Rengeteg munka, elhivatottság és áldozatosság van ebben. Ez tehát az én ügyem, nem a férjemé, nem a politikáé. A pályázatomban és bemutatkozásomkor tanúsított szakmai hozzáállás - úgy gondolom - megfelelő a poszt elvállalásához, amit az ellenzék egyhangú támogatása támasztott alá. Megmondtam a képviselőknek is: addig faggassanak, amíg vagy megerősítem őket szakmai hozzáértésemről, vagy bármilyen apró hiányosságomra fény derül. Végül sikerrel szerepeltem. Látni kell: ez a gyár eljutott utolsó lélegzetvételéhez. Ha most nem tudunk arra koncentrálni, ami a feladatunk, az ügyet pedig abszolút irreleváns tényezőkkel cincáljuk szét, akkor én is veszítek erőmből és közvetve a Zsolnay is. Szentül hiszem, ha munkámat egy kicsiny pozitív légkör, emberi támogatás belengi, sokkalta egyszerűbb lesz büszkén továbbvinnünk a ránk hagyott értékeket.

Névjegy

Péterné Marosy Katalin a gyáralapító Zsolnay Vilmos testvérének, Imrének ükunokája. Pécsett látja meg a napvilágot negyvenöt évvel ezelőtt. Első diplomáját a Pollackon, építészként abszolválja, majd épületfenntartási szakmérnöki végzettséget szerez. Elvégzi a Budapesti Műszaki Egyetem MBA képzését is. Kezdetben a Téglaipari Vállalatnál dolgozik, később az YTONG területi képviselőjeként, majd vezetőjeként ismerkedik a piacépítéssel. Hét éve a mészgyártó belga Carmeuse Hungária Kft. kereskedelmi igazgatója. A városi közgyűlés döntése áprilistól három év határozott időtartamra, 850 ezer forint/hó díjazás, és éves személyi alapbére száz százalékának megfelelő prémiumkeret mellett javasolta a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. vezérigazgatói pozíciójának betöltésére. Két gyermeke van: a tizenhét éves Dorka a Leőwey-ben, a huszonkét éves Viktor Budapesten, a közgázon tanul.

- Szükség is lesz erre, hiszen a gyár - finoman fogalmazva - nincs a legszerencsésebb helyzetben. Veszteséges, költözés előtt áll, ráadásul hírneve is megkopott az idők során. Mégis, miért vállalkozott ilyen atmoszférában pályázatírásra?
- Nagyon nehéz helyzetben van a vállalat, ez tény. A pályázat viszont lehetőséget adott arra, hogy egy nagyon őszinte, átgondolt és lelkes hozzáállással eleget tudjunk tenni az előttünk álló kihívásoknak. És itt nem csak egy gazdasági vállalkozásról beszélek, hanem egy pécsi ügyről. Első körben persze a működésünket kell rendbe szedni, s ezzel szinte egy időben fel kell építenünk egy jobb jövőképet jelentő stratégiát is. Modernizálni kell a gyárat, hiszen szükség van a dizájnelemekre, az innovációra - az újítás ráadásul nem is ellenkezik a Zsolnay szellemiségével, sőt. Mindezt viszont oly módon kell véghezvinnünk, hogy az értékek és a tradíciók ne kerülhessenek veszélybe.

- Az IKEA-val kötendő esetleges együttműködés kapcsán éppen ezen értékek megmaradását féltik sokan.
- Még nem ismerhettem meg az IKEA-val kapcsolatos terveket és azok gazdaságossági számítási hátterét. Izgalmas kérdés lehet ugyanakkor egy esetleges majdani együttműködés: a gyárnak ugyanis szüksége van egyfajta ipari méretű tömegtermelésre - amennyiben az megfelelő profitot hoz -, miközben legalább ilyen erővel kell védenie imidzsét is. Amennyiben ezt a két dolgot külön tudjuk választani, s egyik sem rontja, hanem javítja a másikat, akkor megfontolásra érdemes a kérdés. Tudni kell azonban: arról nem lehet szó, hogy hagyományos értelemben vett Zsolnay-t szállítunk az IKEA-nak, és IKEA-gyár lesz Zsolnay-ból. Ez csak egy ipari kapacitáskihasználás lehet, semmi több.

- Már csak e kérdés kapcsán is felmerülhet a kérdés: ördögtől való, vagy támogatható egy esetleges privatizáció?
- Most nem ezen kell gondolkodnunk, ráadásul jelenlegi formájában a gyár nem is egy "kívánatos menyasszony" - talán érzelmileg igen, ám gazdaságilag semmiképpen sem. Nekem a tulajdonos érdekeit kell figyelembe vennem, ez pedig a város. Éppen ezért pályázatomban sem vázoltam semmilyen privatizációval kapcsolatos elképzelést, s nem is akarok ezzel a dologgal foglalkozni. A magánosítás a tulajdonos dolga, az enyém pedig az, hogy pályára állítsam a vállalatot.

- Mikorra történhet meg ez a "pályára állítás"? Egy év múlva, háromnegyed évvel az EKF előtt, például mivel lenne elégedett?
- Azt szeretném, ha túl lennénk addigra az átköltözésen. Abban az állapotban vagyunk, hogy a következő időszakra vonatkozó stratégia bimbóinak már láthatóakká kell válniuk.

- Egy új vezérigazgató nemcsak a vállalat működésére, de a dolgozók számára is meghatározó lehet, hiszen megválogathatja, kikkel kíván együtt dolgozni. Kell számítani például a menedzsmentet érintő átszervezésekre?
- A gyár egyik legnagyobb értéke az itt lévő tudás, amit a legmesszemenőbbekig igyekszem tiszteletben tartani. Természetesen meg kell ismernem, kik hordozzák ezt a tudást. Szeretném, ha ez nem szunnyadna, hanem lelkesedéssel törne fel. Ennek függvényében fogom megválasztani a munkatársaimat.