Gyugyi László vs Tóth Bertalan

"Válasz dr. Tóth Bertalannak

Némi szomorúsággal írom ezeket a sorokat dr. Tóth Bertalan, személyi integritásomat megkérdőjelező, és a Zsolnay-gyűjteményre vonatkozó tényekkel és adatokkal ellenkező támadására.

Tudott dolog, hogy Péccsel való kapcsolatom a város akkori vezetésének - amelynek dr. Tóth Bertalan tagja volt -, néhai Tasnádi Péter polgármesternek a személyes meghívásával kezdődött. Akkor ismertették velem az EKF, és ezen belül a Zsolnay Kulturális Negyed programját és meggyőző erővel érveltek Zsolnay-gyűjteményem odakerülésének fontosságára a város és Magyarország számára. Ezen érvelés mellett még talán nagyobb hatással volt rám a Zsolnay gyár dolgozóival való találkozás, ahol ők - néha könnyes szemmel - kifejezték, hogy milyen mérhetetlen örömet jelentene számukra elődeik világkiállításokat nyert mestermunkáinak tényleges megismerése, Pécs számára való megőrzése.

Ezért dolgoztam egy kétéves, nehéz időszakon keresztül a város vezetőségével a gyűjtemény Pécsre kerülésének megvalósításán, elfogadva az akkori városvezetés megoldási javaslatát a saját - most már bebizonyosodott - kételyeim ellenére, elhanyagolva a gyűjtemény megvételére kapott más, anyagilag messze jobb ajánlatokat.

A gyűjtemény értékére vonatkozólag dr. Tóth Bertalan - aki a Tasnádi Péterrel történt tárgyalásaim egyikén sem volt jelen -, a tényleges adatok ellenőrzése nélkül, a valóságnak nem megfelelő, és saját tisztességemet kétségbevonó kijelentéseket tett. Ezek vitatása helyett, itt csak közlöm az írásban ellenőrizhető tényeket.

A 2008. június 25-én tanúk (dr. Letenyei Róbert és dr. Csapó Péter) jelenlétében és általuk is aláírt, Matyi Dezső és köztem létrejött megállapodásban Matyi Dezső 2.6 millió euró kifizetésére kötelezte magát a gyűjtemény tulajdonjogának megszerzésére.

A 2.6 millió euró volt minden tárgyaláson a gyűjtemény közösen elfogadott, minimális kereskedelmi értéke. A városnak tett ajánlatom a kezdeti időktől változatlanul e minimális kereskedelmi értéknek a fele, vagyis 1.3 millió euró volt és maradt, függetlenül az egyéb helyekről kapott, általam nem keresett, magasabb ajánlatoktól.

A fenti ajánlatot dr. Tóth Bertalan szinte elhanyagolhatóan jelentéktelennek tekinti.

Nekem azonban e gyűjteményt a mérnöki munkám mellett, csak több évtizedes erőfeszítéssel és sok családi áldozatvállalással sikerült létrehoznom, és - bár ez nem volt a szándékom - e gyűjtemény képviseli lényegében a „családi vagyonom".

Az lenne a kérdésem dr. Tóth Bertalan úrhoz, hogy hajlandó lenne-e Ő is családi vagyonának felét a város segítésére a magyar kultúra szolgálatában feladni? És egy másik kérdés: Ha a Zsolnay-gyűjtemény nem kerülne Pécsre, vállalkozna-e dr. Tóth Bertalan úr arra, hogy a következő pécsi generációknak megmagyarázza, miért nem juthattak vissza Pécsre városuk külföld által is legjobban ismert és elismert, legnagyobb emberének, a magyar iparművészet és kerámia egyedülálló géniuszának világhírnevét megalkotó, külföldet meghódító alkotásai?

Dr. Gyugyi László
2009. augusztus 14."