Fekete Kálmán: "mindenhol passzolják a labdát, nem mernek a bankokkal szembe menni"

2012. december 07. péntek 22:57

Fekete Kálmán:

Az ismert pécsi zenész ismerősei az utóbbi időben azt tapasztalják, hogy együttesének koncertjei, fellépései helyett egyre gyakrabban a devizahitelesek problémáira hívja fel a figyelmet. E-mailjeiben egyszerre szól szorult helyzetbe került embertársainkról, ahogy a hasonló cipőben járók számára is próbál iránymutatással szolgálni. Következzen az ő - sajnos korántsem egyedi - története...

- Először is: miért küldözgeti ismerősei és a média számára ezeket a leveleket?
- Mert egy össznépi tragédia zajlik. Többen lettek már öngyilkosok, és hasztalan jajkiáltások közepette a magyar társadalom kivérezik. Több helyi és országos médiumban is megjelent, hogy „tanultak a devizahitelesek a válságból". E kijelentés olyan üzenetet sugall, miszerint az egész devizahitel „válságnak" egyedül a felelőtlen, a pénzügyi ismeretekben nem kellően jártas hitelfelvevők az okai. Magam is e szenvedő kört gyarapítom, bár „csupán" egy autóhitelt nyögök, amely a havonta emelkedő törlesztő-részletek miatt éppúgy soha véget nem érőnek tűnik, mint a lakáshiteleseké.

- Azaz?
- Nem a „kockázatvállalási hajlandóságom lett alacsonyabb". Efféle hajlandóságom sosem volt, most pedig csak a becsapottságom érzete mélyült el, karöltve a teljes kilátástalansággal és reménytelenséggel.

- Gyakran hangoztatott érv, hogy senkit sem köteleztek a hitelfelvételre.
- Ezt én meglehetősen cinikus hozzáállásnak tartom. Egy-két kivételtől eltekintve a devizahitelesek nem azért vettek fel hiteleket, mert pénzügyi ismereteiket szerették volna fejleszteni, pláne nem a saját kárukon, és ugyancsak nem azért, mert luxus életmódot kívántak maguknak. Azért kényszerültünk rá, mert a magyar átlagkeresetek, jövedelmek és nyugdíjak mellett soha az életben sem lakáshoz, sem autóhoz, de még egyszerű hétköznapi háztartási cikkekhez sem juthattunk volna hozzá. Eme szomorú állapot elsősorban a mindenkori országvezetés rossz gazdaságpolitikája nyomán folyamatosan romló életszínvonalunknak köszönhető. A magukat a mi adónkból arcátlanul túlfizető - mindegy, éppen milyen pártokból álló - hatalom nem veszi figyelembe a mostanra kialakult drámai szociális helyzetet, minket okolnak a „felelőtlenül felvett hitelek" miatt, és tétlenül nézik a nem egyszer öngyilkosságba menekülő adósok sorsát.

Több mint 40 pécsi esetet visz dr. Léhmann

Országosan közel ötszáz devizahiteles ügyét képviseli ingyen dr. Léhmann György, ebből - mint azt a siófoki ügyvéd a Pécsi Újság.hu-nak elmondta - több mint 40 esetben pécsiek kérték segítségét. Ezen ügyekből csak 10-15 amelyeket Pécsett tárgyalnak, a többit főként Budapesten, mivel mind a hitelfelvevő, mind a hitelező lakhelyéhez, székhelyéhez közeli bíróságok is eljárhatnak. Léhmann György szerint januártól várható, hogy felgyorsulnak az ügyek, ugyanis minden érintett a Kúria december 13-ára ígért állásfoglalását várja. Jelenleg a hiánypótlások időszakát éljük - összegzett az ügyvéd.

- Igen sokszor hivatkozik dr. Léhmann Györgyre, és tovább küldi az ő leveleit is ismerőseinek. Ön is ott volt a mellette tartott október végi pécsi szimpátiatüntetésen?
- Ott voltam, noha nem vagyok még Léhmann úr ügyfele, csak levelezünk, így folyamatosan képben vagyok a harcával, pereivel kapcsolatban. Több száz devizahitelesnek viszi az ügyét, ingyen. Ritka az ilyen ember manapság, persze, hogy kiállok érte. Amúgy meg rajta kívül ugyan ki állna ki értünk? Ebben az országban a hétköznapi embert ki védi, ki képviseli?

- Hol tart most a devizahitelesek ügye?
- Aki felmegy Léhmann úr honlapjára (http://invitel.hu/lehmann/), részletesen tájékozódhat a tevékenységéről, álláspontjáról, eredményeiről, s amennyiben perre kíván menni, találhat többféle keresetmintát. Rajta kívül több közgazdász is kifejtette álláspontját. Többek közt például Lentner Csaba közgazdász, aki egy vele készült interjúban úgy fogalmazott, hogy: „a devizahitelezés valójában gigantikus átverés", illetve, hogy „az a hitelezés, amit svájcifrank-alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték volt". De idézhetem Róna Péter közgazdászt is, aki szerint a devizahitel egyáltalán nem hitel, hanem egy olyan befektetés a „hitelfelvevő" részéről, aminek lényege, hogy az összes profit a banké, az összes kockázat pedig a hitelfelvevőé legyen. Ha a devizahitelesekért küzdő ügyvédek, közgazdászok állításainak akár csak a fele igaz, máris választ várnánk a kormánytól, az ügyben illetékes hivatalos szervektől, de elsősorban a Kúriától.

- A bankok óriási veszteségekről beszélnek, ha pert vesztenek, és szerintük már most is sok fiókbank veszteséges.
- Ha veszteségesek, akkor miért folytatják, miért vannak még itt az országban? És az nem számít, hogy a magyar lakosság mennyire végletesen és tragikusan veszteséges? Hogy egyre többen dobják el életüket, mert reménytelennek látják a helyzetüket? Minket miért nem konszolidálnak, miért nem mentenek meg? Az is furcsa, hogy néhány önkormányzatot kiváltanak a hitelcsapdából, másokat, de főleg a lakosságot viszont nem! Miféle megkülönböztetés ez?

- De hiszen a kormány lépett, előbb a végtörlesztéssel, majd az árfolyamgát lehetőségével.
- Igen, most ezt kommunikálják, de aligha oldották meg a problémát, hiszen végtörleszteni csak kevesek tudtak. Egyik pénteken hallgattam a miniszterelnök urat a rádióban, aki azt nyilatkozta, kimentették a devizahiteleseket. Akkor én valószínűleg másik országban élek, mert nekem jelentősen megnőtt a havi törlesztő részletem. Javasolta továbbá, hogy lehetőleg mindenki vegye igénybe az árfolyamgátat. Venném én, de autóhitelre nem jár, holott azzal ugyanúgy el tudom veszíteni a lakásomat. Most idéznék egy fórumon megjelent véleményt, ahol azt írták: „az árfolyamgát pedig a lehető legrosszabb megoldás. Az ezt választók terhei csak ideiglenesen csökkennek. Viszont beláthatatlan időre hosszabbítják meg adósságukat, és az ezt választó hitelesek "adósrabszolgák" lesznek. A bankok egyfajta árut adtak el a fogyasztóknak, amikor devizában hiteleztek. Valójában és továbbra is emberek százezrei nyögik a „kamatkapitalizmust" - ezt nem én találtam ki. A politikusok igyekeznek elbújni a téma elől és elkerülni a konfrontációt a pénzintézetekkel. Felkerestem levélben, majd személyesen is több pécsi pártirodát, baltól jobbra, de mindenhol passzolták a labdát. Nem akarnak, vagy nem mernek a bankokkal szembe menni.

- További lehetőségek?
- A Kúria továbbra is vizsgálódik - mondjuk, ez is valami -, a pénzintézetek magabiztosan elhatárolódnak, a hitelkárosultak kálváriája pedig folytatódik. Megoldás nincs, az ellehetetlenülés réme a fejünk fölött lóbálja kardját, és mind többen gondolnak öngyilkosságra. S a kormány, ahelyett, hogy egy huszárvágással megoldaná ezt a további tragédiákat sejtető helyzetet, milliárdokért épít a hontalanná váló hiteleseknek „lakóparkokat", amely pénzből tán fedezhető lenne a valódi megoldás is. Az emberben ezen a ponton már óhatatlanul is megjelennek különféle összeesküvés-elméletek. Összességében azt gondolom, hogy ez a probléma olyan nagyságrendűvé vált, hogy az a politikai erő, amely ennek végleges rendezését ígéri, megnyerheti a következő országgyűlési választást.

Képünkön: Fekete Kálmán látható.

Balikó Gergő