Elképesztő állapotok egy pécsi középiskolában: „Szólnom kell apámnak, hogy veresse meg!"

Olvasónk tanárnő egy pécsi középiskolában. Huszonöt éve van a pályán, s most táppénzre küldte az iskola vezetése, mert megfenyegette őt egy diák és kollégái másként nem tudják megvédeni. A tanárnő szerkesztőségünknek küldött levelét az alábbiakban teljes terjedelmében, változtatás nélkül közöljük.

"Az osztályfőnöke vagyok három és fél éve egy 12.-es osztálynak, mely osztály három tanulója szeptember óta több alkalommal megszegte a házirendet, nevezetesen tanítási időben elhagyták az iskola épületét engedély nélkül. Amikor kerestem őket, az iskola területén kívül dohányoztak. 

November 5-én a tanulókkal megbeszélést tartottunk arról, hogy a szalagavató bálra a táncot ki tanítsa be. Ekkor jelezte H. Ildikó tanuló - aki ez egyik fenti fegyelemsértést elkövető tanuló volt -, hogy neki van egy ismerőse és azt szeretné, hogy az osztály ezt a személyt kérje fel a táncok betanítására. Miután azonban a tanuló által megnevezett személy 15000 forinttal magasabb összeget kért ugyanazért a munkáért, érthetően az osztály döntő többsége inkább azt a tánctanárt kívánta felkérni, aki kevesebbe kerül.

H. Ildikó azonban nem kívánta tudomásul venni az osztály döntését, és több alkalommal az alábbi szavakat intézte hozzám: „Látom szólnom kell apámnak, hogy valakivel veresse meg!"

Későbbi alkalommal pedig, amikor az osztály már döntött a tánctanár személyéről és az nem a H. Ildikó által javasolt volt, közölte velem, hogy „Ha nem az a tánctanár lesz, akkor beküldi az apját, aki most jött ki a börtönből."

Tudomásom szerint az osztályban ez a tanuló az osztálytársait is fenyegette azzal, hogy bajuk esik, ha nem döntenek másként a tánctanár kérdésében, majd később már arra akarta őket rávenni, hogy kérjék az én leváltásomat. Úgy tudom, a vele együtt fegyelemsértésen tetten ért két tanuló szülei már bent jártak az iskolában többször is kérve az én leváltásomat, miközben az érettségi néhány hónap múlva elkezdődik.

Huszonöt éve kezdtem tanítani, azóta közalkalmazott vagyok és középiskolai diákokat, munkanélkülieket és felnőtt tanulókat is oktattam már különböző képző cégeknél.

A tanárokat ma nem védi senki és az iskolai jogszabályok nagy része is csak a diákok jogaival foglalkozik. A tanárnak van a legkevesebb joga az iskolában. Túlórázunk, és nem fizetik ki nekünk, mert az önkormányzatok eladósodtak. A munkát viszont meg kell csinálni, mert különben elbocsátással fenyegetnek - egy lelkiismeretes tanár ráadásul mindent megtesz, hogy a diákok ne bukjanak meg a vizsgákon.

Huszonöt éve adófizető állampolgár vagyok, két diplomám van, több szakmám, valamint két kiskorú fiam. Itt szeretnék tanítani, mert még csak 45 éves vagyok.

Ellenben: nem hagynak tanítani, szakmát adni a diákoknak, a napokban elküldtek táppénzre, mert mindenki bele akar szólni a munkámba.

Kérem, ha a TANÁR nem mondhatja meg, hogy ki alkalmas az érettségi vizsgára, mert egy abszolút hozzá nem értő szülő feljelentgeti, akkor bárki érettségiztethet? Ki fogja megmondani a szülőknek mire alkalmas a Tanuló?

Van olyan diák, aki 18 évesen még mindig a 10. osztályba jár, mert háromszor megbukott és évet ismételt, a szülő pedig nem hajlandó kiíratni a szakközépiskolából, mert nem hiszi el a tanároknak, hogy aki nem tud számolni az nem való pl. közgazdasági pályára. Holott többször megbukott matematikából és több tantárgyból is!

Mondjuk már ki: A MAI GYEREKEK 80 százaléka nem tud számolni! Nem tanulták meg a szorzótáblát és a százalékszámítást. Egyre több az analfabéta, mert ellehetetlenítették az oktatást.

A tanár munkaideje nagy részében adminisztrál, könyvel és statisztikákat készít, plusz szabadidejében továbbképzésekre jár, hogy pontokat gyűjtsön. Holott előtte 15-20 évig ült az iskolapadban és jó vagy kiváló diplomát kapott, amikor még a tanulásnak volt értéke.

Hiába írjuk át évente a tanterveket meg az iskolai szabályokat, dokumentumokat, a helyzet egyre rosszabb.

A TANÁROK jogait kell megírni, mert mindenki fél, hogy nem lesz állása és nem szól semmit - még a diákok fenyegetéseit is elnézzük és hallgatunk egész nap.

Köszönöm a kollégáknak, akik mellettem állnak és azoknak a szülőknek, akik támogatnak, hogy bíznak a 25 éves szakmai és oktatási tapasztalatomban.

(Név és cím a szerkesztőségben)