Élet a hajléktalanok között: velük lakott, hogy megtapasztalja a helyzetüket

Pál Zsombor jelenleg egy olyan projekten dolgozik, amely során vizuálisan örökíti meg a hajléktalanok életét. Munkája közben sok mindent megtapasztalt az otthontalanok között, ezekről az élményekről mesélt a Pécsi Újság.hu munkatársának.

Zsombor egy éve kezdett bele a munkába. Hajléktalanokat választott alanynak, akikhez eljutott, majd nem sokkal később be is került egy 10-12 fős társaságba. Úgy gondolta, hogy nagyon érdekes belülről szemlélni a mindennapjaikat. Elsősorban fotókat készít róluk és az életükről, de sokat beszélget is velük.

A társalgások során sikerült megismernie a csoport tagjait. Ahogy általában egy társaságnál, itt is van egy „bandavezér" aki kiemelkedőbb szerepet tölt be a többieknél. Ő volt az, aki először vezette körbe a fotóst abban az épületben, ahol mindennapjaikat élik ezek az emberek. Egy romos épületben laknak, nincs áram, fűtés és víz sem. Vannak, akik egy közeli erdőben élnek, amit szintén megtekinthetett a fotós. Itt van olyan ember is, akit éppen bújtat a társaság, mert balhéba keveredett. A hajléktalanok elmondása szerint nagyon nehéz kikerülni ebből a közegből, mert munkát nemigen kapnak és az emberek többsége barátságtalan velük.

Meglepő, hogy ők például rendezett környezetben élnek. A tagok főznek, mosnak és takarítanak is. Minden napjuk be van osztva. Általában reggel hatkor elindulnak és pénzt gyűjtenek. Olykor élelmet és otthonosabb szállást is kapnak.

Vannak köztük szenvedélybetegek, de olyan embert is sikerült megismernie a fiúnak, akinek egykor három nyaralója és két autója is volt, de elkezdett gépezni, elveszítette összes vagyonát és az utcára került. De van tanult ember is, akinek nem jött össze a siker. Egy idős férfinek, aki a Kórház téren szokott mászkálni, családja is van, de nem tartja velük a kapcsolatot. Egyszer azonban bekerült egy alapítványhoz, ahol segítettek neki a dolgozók, megmosdatták és felhívták a családját is. Ekkor eljöttek idős rokonukért és egy ideig velük élt. De az idős embernek már annyira rögzült addigi életmódja, hogy nem sokkal később ismét az utcára került. Nem tudott visszailleszkedni a normál életébe.

Ez a társaság eléggé összetartó és alapvetően barátságosak is. A nap vége általában közös borozással zárul. Amikor lemegy a nap, mindenki visszahúzódik saját kis zugába és várja a következő napot, új reményekkel és újabb kihívásokkal. Történetük nem mondható vidámnak egy jó életű ember számára, hiszen ki szeretne az utcára kerülni. De ezek az emberek már elfogadták sorsukat, és így élik túl a mindennapokat, kisebb-nagyobb sikerekkel.

Pauska Petra - Fotó: Pál Zsombor