EKF után: nehéz lesz

A nemsokára befejeződő EKF-év eddigi tanulságait és a következő évek lehetőségeit taglalták a résztvevők a minap véget ért „A kulturális város után” címmel megrendezett nemzetközi szimpóziumon, amelyet a Dél-dunántúli Építész Kamara által kezdeményezett „Építészet és kontextus” programsorozat részeként rendeztek meg.

Horváth András (képünkön), a kamara elnöke szerint céljuk azoknak a városfejlesztési folyamatoknak a megértése volt, amelyek az EKF-év kapcsán indultak meg Pécsett, rávilágítva a mögöttük lévő összefüggésekre. Olyan jövőkép felrajzolására van szükség, mondja, amely révén a polgárok érzik, hogy érdemes itt élniük.

Az építész hozzátette: „az a gondolkodás, amely annak idején megalapozta az EKF-pályázatot, egy kidolgozott és Nyugaton a gyakorlatban már meg is valósított elmélet, de nálunk ez csorbát szenvedett. Fel kell ismernünk hibáinkat, hogy szembesüljünk azzal, mit értünk el és mit nem".

Horváth amondó, hogy a későbbiekben szükség van a városvezetés és a lakosság között egy olyasfajta együttműködésre, amely során megváltozik az emberek hozzállása, a polgárok másként viszonyulnak a közösség dolgaihoz, megnő az aktivitásuk, beleszólnak a város ügyeibe – mindez erős hatást gyakorolhat a városvezetésre, annak tevékenysége így számonkérhető.

Mindezek által sokkal hatékonyabban tudna működni a város – erre azonban még jó néhány évig várni kell. Az építész hozzátette: a nemrég megjelent Köztérköz című album az elmúlt négy-öt év városfejlesztési koncepcióit mutatja be, az EKF-beruházások kapcsán megfogalmazódó építészeti elképzelésektől kezdve a pályázati anyagokig.

A lényeg tehát, hogy a következő évek legnagyobb kihívásait a létező épületállomány és infrastruktúra fenntartása, a megmerevedett viselkedésmódok megváltoztatása és a gazdaság, a kormányzás valamint a kultúra örökölt modelljeinek kezelése jelentik majd.

H. L. B.