Bertók László hétfőn 75 éves

A Somogy megyei Vésén született paraszti családban. A csurgói gimnáziumban érettségizett, majd - mivel az egyetemre nem vették fel - Marcaliban lett postai tisztviselő. Ekkor már versei is megjelentek, ezekért aztán 1955 augusztusában államellenes izgatás vádjával nyolc hónapi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték.

Szabadulása után napszámosként, majd könyvelőként dolgozott. 1959 és 1963 között járt a pécsi tanárképző főiskola magyar-történelem szakára, majd elvégezte az ELTE könyvtáros szakát is. Dolgozott a nagyatádi könyvtárban, a pécsi tanárképző főiskola könyvtárában, 1977-től 1982-ig a Pécsi Városi Könyvtár igazgatója, 1982-től 1996-ig tudományos munkatársa volt. 1975-től a Jelenkor című folyóirat belső munkatársa, 1999-től főmunkatársa. 1992-93-ban a Magyar Írószövetség elnökségi tagja volt, 1998 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

1965 óta Pécsett él.

Priusza miatt csak 1964-ben, a Makay Idával és Galambosi Lászlóval közösen publikált Lengő fényhidak című antológiában jelenhettek meg versei, első önálló kötete 1972-ben látott napvilágot Fák felvonulása címmel. Verseiben elsősorban önéletrajzi elemekből építkezett, a falusi emlékek, a városba kerülő ember szorongása, magányossága, a mindennapi lét küzdelmei sűrített drámai szituációkban jelentek meg. Második, az Emlékek választása című verseskötetének megjelenésére hat évet kellett várnia, de közben irodalmi életrajzot írt Csokonai Vitéz Mihályról és Vörösmartyról, és megírta a pécsi főiskola könyvtárának történetét is. 1981-es Tárgyak ideje című kötete óta versgyűjteményei folyamatosan, a termés ritmusa szerint jelennek meg, közben értékes bibliográfiákat is közreadott.

Költészetében kedveli a zárt, szigorúan szabályozott formákat. Nagy sikert aratott a Három az ötödiken című kötete, amelyben 243 szonettjét gyűjtötte egybe, valamint a 2004-ben megjelent Háromkák című kötete, amelyben szintén 243, klasszikus japán verseléssel írt, megszabott szótagszámú, rímtelen sorokból álló haiku olvasható. Az utóbbi időben elszakadt a meghatározott formáktól. 2004-ben, a Kossuth-díj átvételekor erről így nyilatkozott: "Mostanában már nem szonetteket és haikukat, hanem szabad verseket írok. Olyan szókimondó öregedésverseket, amelyek a világgal kapcsolatos érzéseimről szólnak".

1994-ben nagy sikere volt Priusz című munkájának, amelyben 1955-ös perbe fogásának, letartóztatásának történetét adta közre. A 2005-ben megjelent Platón benéz az ablakon című versgyűjteménye többek között tartalmazta azokat a költeményeit is, amelyekért elítélték. 2007-ben került a könyvesboltokba a Hangyák vonulnak című kötet.

Pályafutásáról igen gazdag és igényes szakirodalom szól, jelentős esszét írt róla Ágh István, Domokos Mátyás, Tandori Dezső, Margócsy István, és két fontos monográfia is megjelent róla Csűrös Miklós, illetve Nagy Imre tollából.

Munkásságát több rangos elismeréssel jutalmazták. 1982-ben József Attila-, 1989-ben Graves-, 1990-ben Déry Tibor-díjat kapott, 1997-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúját, 2004-ben pedig a Kossuth-díjat is átvehette, 2008-ban Pécs díszpolgára lett.