Bemutatták a legendás Zsolnay-vázát, hónap végéig mindenki megnézheti a ZSKN-ben

Tovább gazdagodott Pécsett a legendás Zsolnay kultusz. A Zsolnay Kulturális Negyed Látogatóközpontjában mutatták be január 8-án Apáti Abt Sándor nemrég előkerült több mint száz éves vázáját.

Dr. Páva Zsolt polgármester a bemutatón hangsúlyozta: a Zsolnay-legenda Pécs elidegeníthetetlen értéke, mely meghatározza a város múltját, jelenét és jövőjét egyaránt. Mint közleményében a Városháza kiemelte, Páva Zsolt szerint szerencsével és jó időzítéssel sikerült a műtárgyat védetté nyilvánítani, így a Janus Pannonius Múzeum - élve elővásárlási jogával - megvásárolhatta a vázát. Páva Zsolt a korábbi kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a vételárat az önkormányzat biztosítja költségvetéséből, az összeget átutalják a múzeumnak.

Kovács Orsolya művészettörténész azt mondta, a szecesszió stíluselvei szerint megalkotott „Gránátalma fa, táncoló nőalakokkal" fantázianevű váza különleges kordokumentum, amely bizonyítja, hogy Zsolnay Miklós felismerte a kerámiagyártás új útjaiban rejlő lehetőségeket. Apáti Abt Sándor kiválóan alkalmazta ezt az elvet: a nőalakok az antik hagyományokra utalóan jelennek meg elsőrangú minőségben. Az alkotó művészi munkáját Milánóban magas kitüntetéssel ismerték el: a Zsolnay-gyár munkatársaként aranyérmet nyert.

Törő István, a Virág Judit Galéria ügyvezető igazgatója felajánlotta a galériát illető csaknem 4 millió forintos jutalékot, mellyel a Zsolnay örökség méltó megőrzését támogatja. Emellett javasolta egy Zsolnay baráti társaság, egyesület létrehozását, melyet három éven további 2-2 millió forinttal támogat, ez biztosíthatná a kutatások, publikációk és műtárgyvásárlás alapját.

A váza január 31-ig látható a Zsolnay Kulturális Negyed Látogatóközpontjában, ezt követően kerül végleges helyére.Zsolnay

A vázáról: 

Gránátalma fa, táncoló nőalakokkal, Apáti Abt Sándor műve, Zsolnay gyár, Pécs, 1905
Magasság: 109 cm, átmérő: 46 cm

Jelzés: masszába nyomott öttornyos Zsolnay márkajelzés

Samottos masszából (kézzel mintázott és préselt elemekből) összeállított forma; alapmáz felett eozin színekkel festett

A pécsi Zsolnay gyárnak ez a monumentális, a szobrászat és a kerámiaművesség eszközeit egyesítő remeke reprezentatív épületek belső, külső terének tagolására, díszítésére készült, kiállításokon felkínálható műtárgyként. Anyaga és jelzése szerint a pirogránit gyáregységben kivitelezte tervezője, kinek nevét is bejegyezték a díszművek 12. sz. fazonkönyvében, a 7493 számú rajznál: „Apáti Abt Sándor mintája". (Abt 1898-1908 között volt a gyár művésze és a szakiskola tanára.)

Budapesten, az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola jubiláris kiállításán, 1905 decemberében mutatták be először a nagyközönségnek az egykori növendék „Abt készítményét"; a Baranya megyei Levéltárban őrzött szállítási jegyzék e „figurális váza 1500" koronás értékét is dokumentálja (Strazza VI., 69. kötet, 37. oldal).

Ezután az 1906. április végén, Milánóban megnyílt Nemzetközi Kiállításon, a Maróti Géza által tervezett magyar pavilonban aratott sikert. Az előcsarnokból nyíló középső, üvegfedelű terem, a „Galambos udvar" közepén állt, amint ez a Magyar Iparművészet folyóiratban közölt képen látható (1906. év, 186. oldal, 201. kép).

Ugyanebben a számban (161. old.) olvasható a tragikus hír: „Augusztus 3-án, hajnalban kigyulladt a milánói kiállítás olasz iparművészeti csarnoka és néhány perc múlva lángokba borult a csodaszép magyar iparművészeti csoport is. Joggal nevezték el mindenfelé a kiállítás gyöngyének..." A tragikus pusztításban a kiállított műtárgyak nagy része megsemmisült, az Apáti Abt kerámia a szerencsének köszönhetően épségben „túlélte" a katasztrófát. A pavilon fantasztikus összefogással, az olasz és a magyar kormány segítségével, valamennyi kiállító áldozatos közreműködésével már szeptember 29-én nagy ünnepséggel újra megnyílhatott. A relikviák csoportját, az olaszokéval közös épületben helyezték el, melynek tervezője ismét Maróti Géza volt.

„A bejáróval szemben a színgazdag kacsás kutat alkalmazta. A két kisebb olvasóteremben a megmentett (s részben megsérült) bronzokat, majolikákat, mozaikokat, bútorokat csoportosította..." Képeket is közöl a Magyar Iparművészet, melyeken felismerhető Apáti Abt Sándor ezen műve is (237. oldal, 283. kép és 290. oldal, 287. kép; idézett szöveg: 282. oldal). Itt már a kerámia szobor felső, nyitott üregébe elhelyezett dús növény is koszorúzza az eozin festésű lombozatot, bemutatva, hogy miként lenne alkalmazható télikertek díszítésére. Az építészeti, gyakorlati hasznosíthatóság mellett azonban sokkal fontosabb e mű „eszmei funkciója", személyhez szóló, szimbolista üzenete. A szecesszió stíluselvei szerint megfogalmazott reprezentatív alkotás minden egyes eleme jelentéssel bír! Még a számuk is üzenethordozó. A gránátalma fa a megújulás, a termékenység, a szeretet, az egyetértés, és az ebből fakadó bőség jelképe. Madár a lombok tetején: az égbe emelkedés, a menny és a föld közötti kapcsolat, a lélek és a szellem szimbóluma, az életfán a bűnbe csábító kígyó ellentéte. A madarak száma négy, a tökéletesség kifejlődésének számjelére utalva. Üzenetet közvetít a fatörzs körül rituális táncba induló, férfias határozottsággal megmintázott öt nőalak is. Csodálkozva az égre néz az első, leomló vörös hajú akt, maga után vonja a többieket, hármas és kettős csoportjuk mintha éppen mozgásba lendülne. Az ötös szám a kettő és a három összegeként egyszerre feminin és maszkulin, egyesíti az analízis (kettő) és a szintézis (három) egymásnak ellentmondó elvét (Lásd: „Szimbólumtár". Balassi Kiadó, Budapest, 1997). Akár a „concordia", a szerető egyetértés bőségteremtő rítusaként is tisztelhetjük e szimbolista művet, - de nem erőszakolja ránk az üzenetét. A mitológiai és vallási jelképek tárából választott elemek, az alkotó és a befogadó által egyaránt költői szabadsággal értelmezhetőek.

Apáti Abt Sándor művészi munkáit Milánóban magas kitüntetéssel ismerték el: a Zsolnay-gyár munkatársaként aranyérmet nyert. E művének pontos hasonmása, ún. „másodpéldánya" nem ismert. Lepellel burkolt figurákkal mintázott változatát Vallauris Kerámia Múzeumában őrzik. A téma kicsiny variációja pedig szerepel a Zsolnay gyári díszművek rajzai közt, a 12. fazonkönyvben, 7738 szám alatt, „Abt Sándor, 1905 jun. 9., 20 cm hoch" bejegyzéssel. Talán egyszer felbukkan ez az eddig „rejtekező", kivitelezett műtárgy is, a „nagyvilág" valamely sarkából....

Az évtized egyik legnagyobb iparművészeti szenzációja a 107 év lappangás után felbukkanó Zsolnay remekmű, amelyről úgy véltük, hogy végleg nyoma veszett. Ez a tárgy a magyar szecessziós kerámiagyártás csúcsdarabja. Monumentális méretével a legnagyobb szecessziós díszváza, a kisméretű vázák részletgazdagságával és eleganciájával kivitelezve. Hasonló kvalitású Zsolnay kerámia évtizedek óta nem szerepelt a nemzetközi műtárgypiacon.

Forrás: PMJV - MTI Fotó: Sóki Tamás