Az autósok ismeretlen ismerőse: Kertvárosból Szederkényig és vissza

Feltűnő jelenség az a középkorú férfi, aki egész évben, így a nyári kánikulában és a fogcsikorgató téli mínuszokban is rendszeresen futva rója köreit általában Kertváros Kozármisleny és Birján között. Az úton rendszeresen megforduló autósok ismeretlen ismerőse nem ritkán egészen Szederkényig fut, majd onnan vissza kertvárosi lakásába. A debreceni születésű, 52 éves, civilben felvonószereléssel foglalkozó Takács Béla 1989 óta edz az útvonalon, célja a maratoni táv, amely teljesítéséhez már csak kevesebb, mint két kilométer hiányzik.

- Korábban, amikor még versenyszerűen fociztam, mit gyűlölt az ember? A futást. Most pedig ez az egyetlen dolog, ami megmaradt nekem a sportból - kezdte el történetét férfi, aki serdülőként volt tagja az ifjúsági futball-válogatottnak. Majd Pécsre nősült és - ahogy fogalmazott - itt ragadt. Öt évet dolgozott a bányában is, közben szerelméről, a fociról sem mondott le, több pécsi csapatban is megfordult.

Kérdésünkre, hogy miért éppen ezt a forgalmas útvonalat választotta, elmondta, eleinte csak egy adott pontot tűzött ki maga elé, például egy dombot, majd elkezdte mozgatni, hogy mi lehet a mögött. S ez így ment tovább egészen addig, míg most ott tart, hogy Szederkényig fut és vissza, ami kertvárosi lakásától mérve 40,2 kilométeres táv.

A lassan védjegyévé váló láthatósági mellényben futó szikár férfit az sem zavarja különösebben, hogy nem kevés kipufogógázt lélegzik be sportolás közben. Ahogy az sem, hogy az aszfalton fut, amelyet általában nem szoktak egészségesnek tekinteni a szakemberek.

Próbálkozott máshol is, például a Malomvölgyi-tó körül, de úgy érezte az a terep nem neki való, ugyanis az 57-esen szinte minden centimétert ismer már, és az, hogy adott pillanatban éppen hol tart, értékes információkat jelent számára saját kondíciójával kapcsolatban.

Szavaiból kiderült szinte rendszeresen érik kisebb-nagyobb inzultusok az úton:

- A nyári kánikulában legjobban délben szeretek futni, mert olyankor a legkisebb a forgalom. Ekkor gyakran mutogatnak az autókból, hogy nem vagyok normális, hogy pulóvert viselek, de ez nem különösebben érdekel - mondja.

Munkatársunknak meg is mutatta azt a három darab cipzáros pulóverét, amely alá még két pólót is felhúz - elmondása szerint - télen-nyáron egyaránt. Ezzel biztosítom a szükséges terhelést, ugyanis ha kibújok ezekből, sokkal gyorsabb tempóra vagyok képes - mesélte Takács Béla.

A mutogatásoknál jóval idegesítőbb és nem egyszer veszélyes inzultusokat is el kell viselnie nap, mint nap az autósok részéről. Nem egyszer előfordult, hogy mellette lelassítva egyszerűen leköpték a kocsikból, de az is gyakran megtörténik vele, hogy rárántják a kormányt, ami - tette hozzá - főként a kamionok esetében felháborító.

És, hogy mi a motivációja szokásának, azt a következőképp foglalta össze:

- Kizárólag magamnak és magamért futok, nagy ritkán azonban versenyeken is részt veszek. A cél a 42 kilométeres maratoni táv teljesítése, ettől mindössze kevesebb, mint két kilométer választ már csak el.

S, hogy mi játszódik e meglehetősen monoton mozgás közben a fejében?

- Szinte minden, elengedem a gondolataimat, hagyom cikázni őket, gyakran előfordul, hogy arra kapom fel a fejem, hogy mekkora távot sikerült teljesítenem.

A felkészüléssel kapcsolatban elmondta, bemelegítést nem szokott végezni, hanem futás előtt egy órával mentálisan kezd készülni az embert próbáló távokra.

- Ha ez nem sikerül, tehát nem vagyok a megfelelő mentális állapotban, akkor semmi értelme nekivágni - foglalta össze a férfi, aki egyébként meglehetősen visszafogott életet él. Mint elmondta a futás mellett még a 70-es évek rockzenéje jelent számára kikapcsolódást, s családjával lassan tíz éve - ahogy fogalmazott - hazajárnak Spanyolországba nyaralni, ahol, ha teheti, ugyancsak hódol legnagyobb szenvedélyének.

B. G. - Fotó: Dittrich Éva