Átadták a kékfestést szellemi kulturális örökséggé nyilvánító dokumentumot

Átadták a kékfestés hagyományát a világ szellemi kulturális örökségévé nyilvánító dokumentumot a pápai Kékfestő Múzeumban kedden, így már négy magyar vonatkozású elem - köztük a busójárás - szerepel az UNESCO reprezentatív listáján. Magyarországon már kevesebb mint fél tucatnyian gyakorolják az ősi mesterséget, az egyik legismertebb műhely Nagynyárádon található. 

Az ünnepségen Krucsainé Herter Anikó kultúráért felelős helyettes államtitkár felidézte, hogy a mohácsi busójárás, a matyó népművészet és a magyar solymászat mellett kapott helyet a kékfestés hagyománya az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) listáján.

A helyettes államtitkár hangsúlyozta: a kékfestés tudománya családon belül öröklődő hagyomány, amely nem tanulható meg az iskolapadban. Olyan mesterség, amelyhez nélkülözhetetlenek a kémiai, fizikai, matematikai ismeretek és művészeti véna is szükséges hozzá.

A felvételt igazoló UNESCO-dokumentumot az ünnepségen adták át a bácsalmási, a győri, a nagynyárádi, a szombathelyi, a tiszakécskei és a tolnai kékfestő műhelynek, valamint elismerésben részesült a pápai Kékfestő Múzeum és a magyarországi kékfestés hagyományinak ápolásáért végzett tevékenységéért Domonkos Ottó.
Nagy-L. István, a pápai Gróf Esterházy Károly Múzeum igazgatója arról beszélt, hogy három és fél évvel ezelőtt elindult el a kékfestés a hungarikummá válás útján és reményei szerint a jövőben sikerül majd megszerezni a címet.

Áldozó Tamás, Pápa polgármestere elmondta: bár nem városi tulajdon a Kékfestő Múzeum, az önkormányzat mégis áldoz ebben az évben a felújítására, hiszen elkötelezett a kékfestés hagyományának ápolása mellett.

A kékfestést november végén nyilvánították az emberiség szellemi kulturális örökségévé. A jelölést Magyarország, Németország, Ausztria, Csehország és Szlovákia közösen nyújtotta be.

A rendezvényen elhangzott: Magyarországon jelenleg hat kékfestő műhely működik, a pápai Kékfestő Múzeum pedig eredeti kékfestő műhelyeket mutat be teljes berendezéssel és eszközökkel. A szellemi kulturális örökség UNESCO listáján jelenleg szereplő magyar elemek a Kodály-módszer, a busójárás Mohácson, a táncházmódszer, a matyó népművészet és a solymászat.

A kékfestés textilszínezési és -mintázási eljárás, amely a 18. és 19. században terjedt el Közép-Európában, leginkább len- és pamutvásznat, valamint selymet festettek kékre úgy, hogy a kelmére előzetesen úgynevezett gátlóanyagot nyomtak, ez a fehéren maradó felület adta a mintát, majd a kelmét indigóra színezték.

Magyarországon már kevesebb mint fél tucatnyian gyakorolják az ősi mesterséget.

Amíg a halvány búzavirágkék, indigókék anyagokból régen elsősorban a sváb lakosság hétköznapi ruháit varrták, ma inkább terítő, párnahuzat és függöny készül belőlük.

A kékfestő textíliák ma is keresettek, a késztermékek nagy részét vendéglátóhelyek tulajdonosai vagy olyan magánszemélyek vásárolják fel, akik ezzel szeretnék díszíteni üzletüket, otthonukat, de egyre többen vannak, akik újra ruhákat varratnak belőle.

Az egyik legismertebb műhely Nagynyárádon található. A mester, Sárdi János sajnos már nincs közöttünk. Háza, műhelye ma is megtekinthető, a szakma művelése a családban folytatódik.

Sárdi János 1981-ben megkapta a Kiváló Munkáért Arany Fokozatú elismerést és a Népi Iparművész címet, kékfestő mesterségéért 1988-ban a Népművészet Mestere elismerést, 1994-ben a Művészeti Díjat, 2015-ben pedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést.

Munkássága alapozta meg a Nagynyárádon évente megrendezett Országos Kékfestő Fesztivált is, ahol tavaly először az ország összes kékfestője egy helyen kínálta portékáját.

MTI