"Amit lehetett, megtettem"

- Tíz évig szolgálta a Művészetek Házát, s lassan öt éve vezeti is az intézményt. Azóta nagyot fordult a világ, hiszen a ház megnyílt a széles közönség előtt is. Ez mennyiben tekinthető az Ön érdemének?
- Létrejöttekor az elsődleges célja ennek a háznak az volt, hogy valamennyi művészeti ág és művész otthonául szolgáljon. Az alkotókat menedzselő intézmény szerepét megtartva a Művészetek Háza Molnár G. Judit korábbi igazgató által megteremtett hagyományait, céljait, színvonalát megtartva, a közönség és a kor igényeit is mind nagyobb erőfeszítésekkel próbálja kiszolgálni. Napjainkban már nem csak a művészet „előállítói", hanem a kortárs kultúra és a kultúrafogyasztók mind szélesebb rétege előtt is nyitott kapuk állnak.

- Hallottam olyan hangokat, hogy az Ön neve már garanciát jelent a szponzorok érkezésével kapcsolatban is...
- Az elmúlt években szerencsére előre tudtunk lépni ebben a tekintetben. Míg korábban befogadó képessége miatt nem tartották befektetésre, támogatásra vonzónak a Művészetek Házát a piacon működő társaságok, mára szerencsére sikerült beláttatnunk a szponzorokkal, hogy érdemes pénzt áldozni a minőségi kultúra e területére. Csak hogy egy példát említsek: legutóbb a Pécsi Vízmű kapott Summa Artium díjat projektünk, együttműködésünk támogatása kapcsán.

- A rendelkezésre álló forrásokkal mennyiben sikerül megvalósítaniuk elképzeléseiket?
- Évi több mint háromszáz rendezvényt bonyolítunk le, amely sokoldalúságával, különleges profiljával remélhetőleg ma is egyedülálló a városban. Célunk a hagyományok megtartása mellett, hogy minél többféle látogató érkezzen a házba, nevesebb kiállításokat is rendeztünk - ám mégsem ez a fő profilunk. A siker ugyanis nem a mennyiségben mérhető, hanem a minőségben. A fenntartói támogatás jelenleg a nyolc fő bérét fedezi, minden más költséget saját erőnkből teremtenünk elő. Bevallom, nagyobb mozgástérrel még több lehetőséget tudnánk kiaknázni, ám azt vallom, hogy a város, a megye kulturális életében fontos szellemi műhely az intézmény, amelyben a legszélesebb művészeti réteg képes a bemutatkozásra.

- Mi lenne az az út, amin a következő vezetőnek tovább kellene haladnia, ha hasonlóan sikeres Művészetek Házát szeretne irányítani?
- Igazából azért is hoztam meg döntésemet, hogy többször nem pályázom meg az igazgatói széket, mert ami tőlem tellett, azt lelkiismeretem szerint megtettem. Mostantól struktúraváltásra van szükség: tovább kell gondolni a közönség számára elengedhetetlen, kényelmi, infrastrukturális, funkcionális szolgáltatások biztosítását. Az intézmény bővítésre szorul: mind a közönség, mind az alkotók irányába lépnie kell a háznak.

- Megpályázta, s ha minden jól megy, tavasz végén át is ülhet a Pécs/Sopianae Örökség Kht. vezetői székébe. Milyen motivációkkal indult neki a posztnak?
- Számomra mindig is fontos volt a tanulás, a megújulás, ezért sokat jelentene, ha a kultúra más területén is dolgozhatnék. A világörökségi helyszínek működtetésében, továbbfejlesztésében, életre keltésében, s turisztikai vonzerejének növelésében szerintem rengeteg lehetőség van. A világörökségi komplexum még nagyon fiatal, így a következő években ott is tovább lehet lépnie a kht.-nak: a helyszínek például remek lehetőségeket rejtenek kulturális rendezvények megtartására, nyitni kell a turisztika irányába, s be kell kapcsolni a világörökséget a nemzetközi vérkeringésbe is.

Korb Zoltán