A vitorlázás az örök szerelem: megjárta az olimpiát, s most a Masters VB-n bizonyított Székely Antal

2018. június 03. vasárnap 08:12

Ha valamit, akkor azt biztosan állíthatjuk a vitorlázó Székely Antalról, hogy a sport az élete. Az orfűi versenyző megjárta a '88-as szöuli olimpiát, s most a barcelonai Masters VB-n ért el szép helyezést. Lapunknak beszélt szenvedélyéről.

- Hogyan kezdődött a vitorlázás?

- A szüleim balatoni kötődésűek, s Pécsett telepedtek le. Amikor elkészült a Pécsi-tó, édesapám úgy gondolta, beszerez valami vízi alkalmatosságot, amivel majd eljár horgászni. Ez úgy alakult, hogy egy olyan csónakot vásárolt, amivel lehetett vitorlázni is. Ekkor nyolc éves voltam, s belekezdtem ebbe a sportba. Akkor már létezett Orfűn vitorlás egyesület, és megkérdezték, miért nem csinálom rendesen, ha már ennyit foglalkozom vele. Hát így kezdődött - idézte fel a kezdeteket Székely Antal.

- Egészen fiatalon eligazolt Orfűről, az akkor budapesti központú, de siófoki víziteleppel rendelkező MAHART sportklubjába. Miért döntött a váltás mellett?

- Kalóz típusú hajón kezdtem el sportolni, és folyamatosan fejlődtem. 14-15 éves koromra úgy alakultak az eredményeim, hogy Orfűn szinte minden versenyen első vagy második helyezést értem el, így a fejlődésem úgy volt biztosított, ha váltok, ezért igazoltam el a MAHART klubjába, azóta is ott versenyzem.

- Ez a sport kortól függetlenül űzhető?

- Rendszeresen csinálom én is, és amikor az ember már elér egy szintet, a dolog automatikussá válik. Sok edzésre nincs már szükségem, de mindig tűzök ki célokat magam elé, s azokat próbálom elérni. Ha valakinek már nincs olyan jó kondíciója, mint amikor elkezdte, választhat magának olyan hajóosztályt is, amiben ennek ellenére tud versenyezni. Szóval igen, mondhatjuk, hogy szinte kortól független.

- Télen, ha nincs szezon, mivel tartja karban magát?

Névjegy:

Székely Antal 1959-ben született Pécsen. A Belvárosi Általános Iskolában végezte alapfokú tanulmányait, majd Budapestre ment a Lékai János Hajózási Szakközépiskolába, ezután a Műszaki Egyetemen végzett a hajógépüzemi karon. Jelenleg feleségével él Orfűn, két felnőtt gyermekük van. Ha éppen nem sportol, akkor is sportol, hiszen szabadidejében szívesen jár biciklizni.

- Télen sincs akadálya a vitorlázásnak, ha nincs jég, akkor is lehet űzni ezt a sportot, hiszen ma már olyan felszerelések és ruházatok adottak, amelyekben az akár tíz fokos vízben is hajóba szállhatunk. A vitorlázás mellett egyébként járok teniszezni, tollasozni, korcsolyázni, s régebben a jégkorongot is rendszeresen űztem. A sportolás nagyon fontos az életemben.

- Akkor Ön igazi mindenevő a sport terén.

- Ez így van.

- Beszéljünk egy kicsit a '88-as szöuli olimpiáról. Minden sportoló karrierjében egy álom, hogy olimpián szerepelhessen.

- Nagyon szép emlék marad az olimpia. Előtte volt egy főválogató a világ minden versenyzőjének, ott akkor hetven versenyzőből a hetedik lettem. Komoly mezőnyben ez egy komoly eredménynek számít. A válogatók nagyon nehezek voltak, végül az utolsón sikerült magam kvalifikálnom Szöulba, ahol végül a tizenhetedik helyet szereztem meg. Először fel sem fogja az ember, aztán amikor már a repülőn ül, megnyugszik, hogy tényleg ott lesz az olimpián.

- Május végén részt vett a barcelonai Masters VB-n. Milyen volt a verseny?

- Rengetegen indultak, összesen 354 fős volt a mezőny, ez óriási számnak számít. A Masters VB-t minden évben pünkösdkor rendezik meg. Három nappal a verseny előtt már felmérések vannak, vasárnap volt a megnyitó ünnepség és egy próbafutam, hétfőtől pedig indult a verseny. Idén a sok versenyző miatt négy csoportban indítottak minket, ami azt jelenti, hogy olyan 80-90 fős mezőnyben kellett vitorlázni. A rajtvonal nagyon hosszú volt, és ha valaki rossz oldalt választott, akkor már az elején nagy hátrányba került. Barcelonában mindig van egy kis tengeri szellő, ami most sajnos nem nagyon jött be. A verseny végén összevetették a négy csoport eredményét, így lettem összetettben 32. helyezett.