A nyári aszály miatt szoktak be a vaddisznók a kertekbe és sokszor a tulajdonosok „marasztalják" őket

Kisebb vaddisznócsapatok látogatják és túrják fel az utóbbi időben egyre rendszeresebben Pécsett az erdőkkel határos telkeket, szőlőket és gyümölcsösöket. Vannak, akik a vadgazdálkodók felelősségét firtatják, ám jó néhány kerttulajdonos „terített asztallal" várja az erdő lakóit. Az állatokat az idei nyári aszály okozta vízhiány és a gyér idei makktermés szorított be a lakott területek közelébe.

A leginkább érintett területek a Komlói út mindkét oldala, az Erdész utca és a Magyarürögi út környéke - tudta meg a Pécsi Újság.hu Bognár Zoltántól, a kormányhivatal Földművelési Igazgatóságának vadászati és halászati osztályvezetőjétől.

Mint mondja, ebben az évben a szokásosnál jóval több megkeresést kaptak a kiskertekben garázdálkodó vadak miatt. A jelenséget a különösen forró és száraz nyár számlájára írja a szakember, hozzátéve, legtöbbször kettő és öt egyedből álló vaddisznó csoportok túrják össze a kerteket. Az egyre szaporodó lakossági bejelentések következtében a Földművelésügyi Igazgatóság az érintett vadászatra jogosultakat a vaddisznóállomány "lokális, intenzív csökkentésére kötelezte".

Nem ritka, hogy a kert erdő felőli végében tárolják az lehullott gyümölcsöt, esetleg konyhai maradékot, de az is gyakran előfordul - derült ki Bognár Zoltán elmondásából - hogy a telkek egyáltalán nincsenek, vagy rosszul vannak elkerítve az erdős területek felől.

A védekezés szempontjából a hangsúly a megfelelő védelmet adó kerítésen van. E kritériumnak Bognár szerint az olyan ponthegesztett, 150 centiméter magasságú drótkerítés felel meg, amelynek alsó része 30 centi mélységben be van süllyesztve a földbe, így a vaddisznó nem tudja a kerítést megemelni és így bejutni a védeni kívánt területre. Jó tapasztalatok vannak már a kerttulajdonosok körében a „villanypásztor" alkalmazásáról is - fűzte hozzá.

Az osztályvezető arra is felhívta a figyelmet, hogy jogilag az ilyen káresemények nem tekinthetők vadkárnak, mivel azt csak vadászterületeken lehet megállapítani, s a lakott térségek értelemszerűen nem ilyenek.

Az elmúlt hónapok során egyébiránt csak a szóban forgó területek közelében több mint húsz vaddisznót ejtettek el október végéig a vadászok, akik egyéb módokon is igyekeznek távol tartani a kertek hívatlan vendégeit. Többek között elterelő etetéseket és vaddisznó-befogót is alkalmaznak, illetve november végén és december elején fegyver nélküli kutyás terelővadászatokat is tartanak (lásd keretes írásunkat).

Érdeklődésünkre Bognár Zoltán elmondta, vadkárelhárító vadászatokat lehet rendezni a lakott övezetek közvetlen közelében is, azzal a feltétellel, hogy a vadászok kizárólag a vadászterület irányába lőnek, s fokozottan ügyelnek a személy- és vagyonbiztonságra. Fő szabályként lövést leadni akkor szabad, ha a vadász a vadat kétséget kizárólag felismerte. A lövés előtt mérlegelni kell a lövedék várható útját és a becsapódás helyét.

A szakember ugyancsak fontosnak tartotta, hogy árnyalja a vaddisznók veszélyességéről a „köztudatban elterjedt túlzó képet": mint hangsúlyozta, ezen állatok alapvetően félnek az embertől. Támadásukra akkor kell számítani - bármely más vadon élő állathoz hasonlóan - ha „sarokba" szorítják őket, emiatt fenyegetve érzik magukat és megpróbálnak kitörni szorult helyzetükből.

- A vad az erdő része, velejárója, mi foglaltuk, foglaljuk el az ő élőhelyüket és nem fordítva. Számos példa mutatja, hogy van mód és lehetőség a harmonikus együttélésre, de ezért mindenkinek tennie kell valamit - fogalmazott Bognár Zoltán.

Képünk illusztráció.

Balikó Gergő