Babarcról, a kis baranyai faluból 84 embert hurcoltak el 1944-45-ben málenkij robotra, azaz kényszermunkára a Szovjetunióba. Emléküket a vasárnap felavatott emlékmű őrzi mostantól a településen.

 

A Gulág poklát megjárt babarciak emlékművét szentmisét követően avatták fel vasárnap, helybeli polgárok, a falu elöljárói és dr. Hargitai János országgyűlési képviselő jelenlétében. 

Az esemény szimbolikus jelentőségű azt jelezve, hogy a település máig nem feledkezett meg arról 84 emberről, akit elhurcoltak a Szovjetunióba, s a jövőben sem hagyják elhalványulni az emléküket.

 

A Vörös Hadsereg, amely 1944 szeptemberében lépett Magyarország területére, december 22-én adta ki 0060 számú parancsát, ez rendelte el a 17-45 év közötti munkaképes német származású férfiak és a 18-30 év közötti munkaképes német származású nők mozgósítását. Eszerint hadbíróság elé kerülnek, akik kivonják magukat a mozgósítás alól, és családtagjaikra, továbbá „bűntársaikra" is szigorú megtorlás vár.

Az utasítást végrehajtó szovjet belügyi katonák - bár a létszámot kizárólag német nemzetiségűekkel kellett volna feltölteniük - válogatás nélkül elvittek mindenkit, számukra csak az volt fontos, hogy összetereljék és a Szovjetunióba hurcolják a parancsnokaik által meghatározott számú embert.

 

Az események leírásakor a történészek sokszor csak az egyre fogyatkozó számú túlélők legendává szövődő visszaemlékezéseire hagyatkozhatnak.

A szájhagyomány szerint az „orosz" katonák megnyugtatásul azt ismételgették: „malenkaja rabota", azaz kis munka. Az oroszul nem tudó érintettek ezt „málenkij robotnak" értették, s a kifejezés így honosodott meg. A katonák nemegyszer igazoltatás címén állították meg a járókelőket, akiket aztán teherautókra ültettek és elvittek, sorsukról hozzátartozóik semmit sem tudtak meg. A „kis munka" évekig tartó kényszermunka - romeltakarítás, építkezés, bányászat stb. - volt a Szovjetunióban.

Az elhurcoltak legalább egyharmada odaveszett, a többség 1949-re térhetett haza, több ezren már nem is a korábbi Magyarország területére, mivel otthonuk a szomszédos országok valamelyikéhez került. A kommunista magyar, csehszlovák, román, szovjet kormányoktól segítséget nem kaptak, a magyar hivatalos szervek a kényszermunkát „hadifogolyügyként" kezelték.

 

A szovjet Belügyi Népbiztosság Hadifogoly- és Internáltügyek Igazgatóságának 1949. december 20-i összefoglaló jelentése a magyar foglyok számát 534 539 főben adta meg, akiknek egyharmada volt civil. Mivel nyilvántartásba vételükre a szovjet táborokban került sor, ebben nincsenek benne azok, akik még a gyűjtő- és tranzittáborokban, valamint a kiszállítás közben haltak meg, miként a Don mentén 1943 januárjában fogságba esett és elpusztult több tízezer magyar katona sem.

A foglyok száma így 600-700 ezer lehetett, más becslések szerint elérhette akár a 900 ezret is; a kivégzettek, az elpusztultak száma mai ismereteink szerint legalább 300 ezerre tehető.

M.B. - Fotó: Facebook/Hargitai János