Száz éve született Schaár Erzsébet

A budapesti Iparrajziskolában, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult, mestere Kisfaludi-Strobl Zsigmond volt. Párizsi, müncheni és bécsi tanulmányút után 1926-ban állított ki először, első önálló tárlatát 1932-ben rendezte Budapesten.

Ugyanebben az évben nyerte el a fiatal művészek Szinyei-díját, 1935-ben házasodott össze Vilt Tibor szobrászművésszel. Az 1940-es évek végén fa reliefeket, kisplasztikákat készített, jellegzetes motívumai, szerkesztési eszközei ezeken tűntek fel először.

Az ötvenes évektől csoportos kompozíciókat alkotott bronzból, a hatvanas években Giacometti szobraira emlékeztető figurákkal jelentkezett, "antiplasztikus" sorozatain szívesen alkalmazott öntvényeket. Hatottak rá az amerikai pop-art mesterei, Segal és Kienholz is, ekkor keletkeztek jellegzetes szobrai: ágyban fekvő szerelmespárok, földön heverő halott katonák, későbbi csoportjait kétdimenziós, sziluettszerű figurákkal alakította ki.

Az 1960-as évektől kisplasztikáinak alapgondolata az ember és környezetének, tárgyainak kapcsolata, kölcsönös meghatározottsága, s a tér érzékeltetése lett. Így kerülnek műveibe építészeti elemek: falak, ajtók és ablakok, mindennapi tevékenységünk tereit érzékeltetve.

Eszköztárát az átlátszó üveg és a tükör bevonásával bővítette tovább a térviszonyok bonyolultságának kifejezése érdekében. Hasábtestű hungarocell-figuráinak keze és feje gipszöntvény, halotti maszkszerű arcukat sűrű, drótból kötegelt haj keretezi.

1967-72 között készült 13 darabos, Egy kapcsolat története című sorozata a magyar szobrászat legkülönösebb, legújszerűbb produktuma: elemei bronz székecskék, amelyek a Vilt-Schaár házasság viharait, művészi vetélkedését antropomorf módon tárják a néző elé.

Jelentősek köztéri szobrai is: a Tudósok a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kertjében áll Tihanyban, számos szobra látható Budapesten, Pécsett, Kecskeméten, Miskolcon és Ajkán. Jelentősek Bartók Béláról, Károlyi Mihályról, Bánki Donátról és Radnóti Miklósról mintázott portréi.

A művészetét összefoglaló egységes térkompozíció, az Utca címet viseli. A gipszből, hungarocellből és bronzból összeszerelt mű, amely születésekor mindenkit megdöbbentett, a szabad tér és a formák kombinációjának csodája, valódi portrékkal és fiktív, ógörög ihletésű nőalakokkal, az építészeti részletek az olasz neorealizmus és a francia új hullám filmdíszleteit idézik.

A rendszer kultúrpolitikájának tűrési határán mozgó, de azt túl nem lépő Utca ma már némileg elavultnak tűnik, alig érzékeljük akkori hatását. Schaár Erzsébet munkásságát 1962-ben Munkácsy-díjjal ismerték el, 1972-ben érdemes művész lett. 1975. augusztus 29-én halt meg Budapesten, művészi hagyatékának jelentős részét a székesfehérvári Szent István Király Múzeum őrzi.

(mti)