Kiállítás nyílik a 10 éve elhunyt Tolnay Klári emlékére

2008. október 26. vasárnap 13:31

Tolnay Klári alakját megidéző állandó kiállítás várja hétfőtől a közönséget a budapesti Aranytíz Művelődési Központban; a legendás színésznő ruhadarabjai, kesztyűi és napernyői mellett szövegkönyvek és fotográfiák állítanak emléket a tíz éve elhunyt művésznek.

Mint azt Balogh Erika, az Aranytíz Művelődési Központ ügyvezetője az MTI-nek elmondta, az emlékkiállítás anyagát a mohorai Tolnay Klári Emlékház tulajdonosa, Balla István ajánlotta fel az intézménynek.

Tolnay Klári jó barátságban volt Balla Istvánnal, és sok tárgyat, kosztümöket, cipőket, plakátokat, színpadi kellékeket, fotográfiákat, jelmezeket adott neki - fűzte hozzá Balogh Erika, kiemelve, hogy a budapesti tárlaton az érdeklődők a sok személyes tárgy mellett fotókat is megtekinthetnek Tolnay Klári gyerekkoráról, mohorai életéről, fellépéseiről.

Az 1998. október 27-én elhunyt művésznő az V. kerület díszpolgára volt, és itt is élt - indokolta a kiállítás létrehozását Balogh Erika, megjegyezve, hogy tiszteletük jeléül az Aranytíz Művelődési Központ színháztermét is Tolnay Kláriról szeretné elnevezni.

Tolnay Klári 1914. július 17-én Tolnay Rózsiként született, és a Nógrád megyei Mohorán nevelkedett. 1932-ben Debrecenben érettségizett, az első sikert 1934-ben a Meseautó című film hozta meg számára; ettől kezdve csaknem száz filmben és tévéjátékban szerepelt, emlékezetes a Déryné, a Rokonok, a Pacsirta és a Legato.

1950-től haláláig a Madách Színházban játszott, itt kapta meg a világirodalom legnagyobb szerepeit, s itt aratta legnagyobb sikereit. Kiemelkedő alakítást nyújtott a Rómeó és Júliában, Ibsen Nórájának címszerepében, a Három nővér Irinájaként és a Sirály Arkagyinájaként, a Macskajáték Gizájaként és Blanche-ként a Vágy villamosában, majd mindezeket követte az Aranytó, s végül a Nagymama című darab főszerepe.

Igazi jutalomjátékként 1993-ban Mensáros Lászlóval eljátszották Arbuzov Kései találkozásának öreg szerelmespárját. 1998 őszén a Nemzeti Színházban Szabó Magda Régimódi történetében egy kedves apácafőnök megformálására készült, amikor október 27-én álmában érte a halál.

1951-ben és 1952-ben Kossuth-díjat kapott, 1950-ben Érdemes Művész, 1954-ben Kiváló Művész lett. 2000-ben Mohorán emlékházat avattak a tiszteletére, 2002-ben kápolnát szenteltek az emlékére, születésének 90. évfordulóján felavatták szobrát is.