Csehszlovákia megszállása: mindenki bocsánatot kért

A Szovjetunió és a Varsói Szerződés több tagállamának, köztük a Magyar Népköztársaság hadseregének 40 évvel ezelőtti bevonulása Csehszlovákiába "agresszió volt, támadás a szabadabb gondolkodás és a szabadabb cselekvés ellen" - mondta Hiller István csütörtökön Budapesten, a kormányszóvivői tájékoztatón, a Magyar Köztársaság kormányának megbízásából tett politikai nyilatkozatában.

"Ez akkor is így van, ha a magyar csapatok szovjet kényszer hatására vettek részt a megszállásban" - fűzte hozzá az oktatási és kulturális miniszter.
"A bevonulás, a prágai tavasz leverése gyalázat és szégyen" - fogalmazott Hiller István, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar részvétel ügyében a rendszerváltás utáni szabad Magyarország kormányainak is adósságuk van. Mint mondta, a bocsánatkérés erkölcsi kötelesség.

"Bocsánat" - zárta nyilatkozatát a miniszter.

A Fidesz közleményben reagált; Cser-Palkovics András, a párt helyettes szóvivője az MTI-vel közölte: van helye bocsánatkérésnek olyan, két nép kapcsolatát hátrányosan érintő sajnálatos történelmi esemény miatt, mint az 1968-as csehszlovákiai bevonulás.

"Ez a bocsánatkérés azonban mindenekelőtt az akkori diktatórikus államhatalmat működtető MSZMP jogutód pártjának erkölcsi kötelessége. Meggyőződésünk, hogy a kommunista bűnök esetében sincs helye a felelősség elkenésének vagy szétterítésének" - reagált Hiller István bejelentésére a Fidesz.

Sólyom László a prágai tavasz eltiprásának 40. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen úgy fogalmazott: tizenkét évvel azután, hogy Magyarországra támadt a szovjet hadsereg, és véres háborúban leverte a magyar forradalmat, a kádári rendszer Magyarországot juttatta abba a helyzetbe, hogy mi támadtunk egy olyan országra, amely nagyobb szabadságot akart.

Az államfő szerint a bocsánatkérés a megbékélést szolgálhatja. Hozzátette: a bocsánatkérés kihúzhat egy tüskét, "ha nyilvánvalóvá tesszük a korábbi események átértékelését, ha kimondjuk az igazságot, ha helyreállítjuk az igazságosságot". Kiemelte: most a történelmünkhöz való ragaszkodást fejezzük ki, mert "történelmi tudat nélkül nincs nemzet".

A megemlékezésen Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója arról beszélt: Magyarország 1968-ban agresszorként lépett fel Csehszlovákia ellen a Varsói Szerződés tagjaként. A katonai támadás azért ment végbe, hogy eltiporják a prágai tavaszt, amely az emberarcú szocializmust próbálta megvalósítani.

A magyar hadsereget 1968. július 26-án 22 órakor teljes harci készültségbe helyezték, másnap pedig megindult a mintegy tízezer katona északi határhoz való átcsoportosítása. A magyar katonák augusztus 21-én Balassagyarmatnál, Parassapusztánál és Letkésnél lépték át a csehszlovák-magyar határt - idézte fel a negyven éve történt invázió csapatmozgásait.

A történész kijelentette: a csehszlovákiai nép passzív ellenállást tanúsított, ami a gyakorlatban azt jelentette: csak az erőszaknak engedtek. A Varsói Szerződés összesen mintegy 250 ezer fős hadseregének kötelékéhez tartozó magyar katonák végül 1968. október 30-ra tértek vissza Magyarországra.

Az ünnepségen részt vett többek között April H. Foley, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete, Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője, Balog Zoltán, az Országgyűlés emberjogi bizottságának elnöke, Deutsch Tamás fideszes politikus, Pettkó András MDF-es képviselő és Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke.

Fodor Gábor, az SZDSZ elnöke az MTI-hez eljuttattott közleményében azt írta, a prágai tavasz eltiprása negyven évvel ezelőtt megmutatta, hogy nincs emberarcú szocializmus. A pártelnök Magyarország elmúlt ötven éve legszégyenletesebb eseményének nevezte, hogy részt vett az 1968-as csehszlovákiai bevonulásban.

"Tizenkét évvel azután, hogy Magyarország saját bőrén tapasztalta, milyen az, amikor idegen hatalom tiporja el a szabadságot, maga is cinkosa lett egy ilyen cselekedetnek" - emlékeztetett Fodor Gábor az 1956-os események kapcsán 1968-ra.

A pártelnök szerint negyven évvel ezelőtt kevesen voltak, akik felemelték hangjukat az ellen, hogy felmondjuk a szolidaritást más népekkel, amelyek a szabadságukért küzdenek. Ezeket az embereket elismerés illeti, mert megőrizték a magyarság becsületét, a cseh és szlovák néptől pedig ezúton is bocsánatot kell kérnünk - írta kommünikéjében Fodor Gábor.

(mti)