Kuti Kis igazi tehetségeket nevelne

2008. február 13. szerda 23:57

Kereken fél éve edzősködik Pécsett, a női világranglista egykori 47. helyezett teniszezője, Kuti Kis Rita (képünkön). Az éppen ma ugyancsak kerek, 30. születésnapját ünneplő volt éljátékos, mint mondja, a Pécs 2000 TC csapatába gond nélkül beilleszkedett, ám idejét annyira lekötik a gyerekekkel való foglalkozások, hogy a várost még szinte nem is látta.

A főként a legfiatalabb korosztályokat oktató Kuti Kis Rita olyannyira szolid "visszavonultságban" tölti hétköznapjait a Bártfa utcai teniszcentrumban, hogy tanítványai egy részének fogalma sincs róla, hogy a '90-es évek végének legjobb magyar teniszezőnőjétől lesheti el a helyes ütőfogást. Pedig érdemes ilyen szemmel is odafigyelni arra, amit mutat, hiszen azokkal az egykori híres balkezes szervákkal az ezredfordulón egy Sao Pauló-i WTA-torna győzelméig jutott.

A legjobb ötvenes lista tagjaként rendszeresen került szembe akkori vagy még csak érlelődő, később befutó sztárokkal, "trófeái" közül Majoli, Huber, Capriati vagy Hingis jelenti a szép emlékeket. E körből vereségei közül a Szeles Mónikától elszenvedettből tanult a legtöbbet, mondja, hozzátéve, hogy vele szinte baráti kapcsolatra tett szert.

A lányok között már akkoriban sem volt általános a felhőtlen viszony, emlékszik vissza, az irigység, az apróbb intrikák mindennaposak voltak. "Előfordult, hogy akit legyőztem, még több tornával később is inkább elfordult, mint hogy köszönnie kelljen", amlíti. "Érdekes, a férfiaknál ilyent sohasem tapasztaltam, ők a legkeményebb csata után is nyugodtan elsörözgettek egymással", von párhuzamot a két nem között. Külön világként említi Kuti Kis Rita a "teniszpálya-divatot", amely az ő idejében még csak csíráit bontogatta, ám mára sokszor valóságos manökenné formálja a lányokat.

Visszakanyarodva a mai munkás hétköznapokra, az oktatást, a pályabérlőkkel, és nem utolsó sorban a versenyzőkkel történő gyakorlást említi, mint reggeltől estig tartó tevékenységét. Ahogy fogalmaz, bár szívesen foglalkozik a kicsikkel is, igazából egy-egy igazi tehetség nemzetközi porondra juttatásában segédkezne legszívesebben.

Ugyan egész napját a salakon tölti, mint mondja, edzőként ez mégsem olyan, mintha maga tréningezne. Pedig lassan rá kell szánnia magát, hiszen Koncz Zsolt nemcsak edzőnek szemelte ki, hanem a Pécs 2000 TC csapatbajnokijain is számít rá. "Nem tudom, az egykor elszakadt vállam hogy bírja majd a hosszú kihagyás után a terhelést, remélem, hozzá tudok még járulni a csapat sikeréhez a csb-n", mondja.

"Azt hiszem, ennél magasabb szinten már nem nagyon leszek képes játszani, hiszen korábban is azért tettem le az ütőt, mert a vállam nem bírta. Igaz, hivatalosan sosem jelentettem be a visszavonulásomat, épp ezért ért némi meglepetésként, hogy a napokban a magyar FED-kupa-csapattól kaptam egy meghívót a saját búcsúztatásomra."

Azt firtató kérdésünkre, hogy a fél esztendő alatt sikerült-e megszeretnie a mediterrán hangulatok városát, meglepő válasz érkezett. "Ha hiszi, ha nem, a játék olyannyira ideköt a pályához, ahol a barátom különben a büfét vezeti, hogy a teniszcentrum és a lakásunk közötti úton kívül szinte nem is ismerem Pécset. El még nem késtem", teszi hozzá búcsúzóul, "hiszen kétéves szerződés köt a Koncz Tenisz Team-hez. Amit pedig eddig láttam a városból, az nagyon szép, úgyhogy most már tényleg ideje lenne alaposabban feltérképeznem."

Sz. Zs., Fotó: Dittrich Éva