Egerszegi Krisztina már csak a Balatonban úszik

- Hetek óta Önt ünnepli az ország, amióta megkapta a Prima Primissima-díjat. Mit jelent ez az elismerés?
- Nagy megtiszteltetés volt a díj, és már az is, hogy beválasztottak a jelöltek közé. Fantasztikus érzés volt hallani azt a tapsot, amit a díjátadón kaptam az emberektől. Az nem igaz, hogy hetek óta engem ünnepelnek, de ebben a hónapban kicsit túlvállaltam magam. A Prima Primissima-díjátadó után részt vettem az úszószövetség centenáriumi évfordulójára rendezett ünnepségen, majd a debreceni rövidpályás Eb-n. Az Év sportolója-választáson való megjelenésem volt az utolsó.

- Mennyire volt elégedett a rövidpályás úszó Eb-n az utódok szereplésével?
- Jól szerepeltek, sikeresek voltak a magyarok. Attól voltam elkeseredve, hogy egy országos csúcsot úszó, de ötödikként célba érkező magyar versenyzőt nem éltetett annyira a közönség, mint egy érmet szerzőt.

- Hogyan telnek az ünnepek?
- A család körében. Tizenketten üljük körül az asztalt, hiszen a nővérem gyermekeivel és a szüleimmel együtt ünnepelünk.

- A gyermekei hogyan állnak a sporthoz?
- Tanulnak úszni, de nem azért, hogy úszók legyenek. Ha azok szeretnének lenni, akkor természetesen támogatjuk benne őket. Minden gyereknek fontos, hogy először megtanuljon úszni, és ezután kezdhet más sporttal foglalkozni.

- Több mint tíz éve, a visszavonulása óta nem szállt vízbe. Tervezi, hogy újra lemegy úszni?
- 1996-ban megfogadtam, akkor megyek legközelebb úszni, ha annyira fog hiányozni, hogy rávegyem magam. Vízben voltam azóta, de csak nyaranként a Balatonban. Igaz, ott sem úszom, legfeljebb a mellúszás kitett fejjel, ami megy.

Inforádió