Az edző megunta: menniük kell!

Hat győzelemmel, két döntetlennel és hét vereséggel a 7. helyen zárta az őszt a PMFC a labdarúgó NB II. Nyugati csoportjában. Ha onnan nézzük, hogy a szezon eleji minimális célkitűzés a nyolcba jutás volt, akkor éppen átvitték a lécet. Ha viszont azt veszem, hogy az élvonalból kipotyogva a nem is titkolt vágyak még sokkal inkább közelítettek az azonnali visszakerüléshez az NB I-be - már nem ilyen rózsás a kép.

És különösen siralmas a helyzet, ha a vasárnapi szezonzáró utáni vezetőedzői nyilatkozatot kezdjük vesézgetni, hiszen Nagy Tamás közismerten nem az a siránkozó fajta, aki egy vereség után automatikusan játékosaira „tolja" a balhét. Ha tehát ő azt állítja, hogy folyamatosan, vagy egyre inkább azt érezte, hogy a csapat egy része nem mutat hajlandóságot a PMFC (igaz, jócskán megtépázott) hírnevéhez - és tegyük hozzá, az évi több tízmilliós önkormányzati támogatáshoz... - méltóan futballozni, akkor ott bizony valóban morális válságról beszélhetünk. Ahogy azt az újmecsekaljai öt-hat-hétszázas nézőszám is kiválóan mutatja: a szurkolók ugyanis a legnagyobb vereséget is elviselik, ha látják a tüzet, az akaratot kedvenceikben, ám nyápic, lógós ingyenélőkre ma már senki sem kiváncsi a lelátón.

A szakvezető a PécsiÚjság.hu kérdésére még hétfőn, miután egyet aludt nyilatkozatára, sem volt hajlandó nevesíteni azokat a játékosokat, akikkel leginkább elégedetlen e téren. Mint mondta, ezt még Budaörsről hazatérve, az öltözőbéli alapos fejmosás során sem tette meg - igaz, „ott legalább olyan alaposan körülírtam, hogy kimondott nevek nélkül se lehessen senkinek kétsége a személyek felől".

Mindebből nyilvánvalóan következik, hogy a ma kezdődött háromhetes pihenő után egy másik PMFC-vel képzeli el a folytatást. Értsd: egy más szellemű PMFC-vel, amelyhez az egyik út biztosan jó néhány labdarúgó elbúcsúztatásán keresztül vezet majd. „Négy-öt embernek nincs helye köztünk, igaz, a vezetőségtől ekkora pótlásra nem, csak 3+1 új játékos téli igazolására kaptam ígéretet", említ egy újabb kompromisszumot.

„Elsősorban a védelmet kell megerősítenünk. Kulcskérdésnek tartom a kapusposztot, ahol Hamarnak és Sólyomnak egyaránt voltak ugyan jó percei, ám sérülések, betegségek és egyéb okok miatt ki-be jártak a hálóőrök az ősszel a kapuba. A védősor is állandó átszervezés alatt állt Lantos és Szabados mellett sok fiatallal is megpróbálkoztam. Ám e posztok akkor a legeredményesebbek, ha stabilak, úgyhogy itt mindenképpen olyan változtatásra lesz szükség, hogy az egész tavasz már ne a folyamatos keresgélés jegyében teljen."

A középpályán ugyancsak hiány mutatkozik: Szatmári Regginába távoztával viszont nem maradt egy olyan játékmestere a PMFC-nek, aki sikeresen meg tudná szervezni a csapatjátékot.

„Még a csatársorból tudnám a mi szintünkön legjobb képességű játékosokat említeni, ugyanakkor Lengyel és Bozori teljesítménye, edzésmunkája is meglehetősen ingadozó görbét mutat."  

„Ne csak a rosszat nézzük ugyanakkor", teszi hozzá a vezetőedző, „hiszen az ideérkeztemhez képest, ha nem is gyökeres, de javulásokat is felfedezhetek. A játék szervezettsége, a taktikai fegyelem terén például biztosan előreléptünk. Azt pedig, hogy ez a konkrét játékhelyzetek megoldásában olykor miért nem mutatkozott meg, sokszor már nem csak a hozzáállás, hanem az egyéni képességek korlátainak tudom be.

A PMFC a budaörsi vasárnapi meccsel három hét pihenőre vonul - ahogy Nagy Tamás fogalmaz, ennyi fizikai és mentális felfrissülésre mindenkinek szüksége van, úgyhogy ő egyetlen játékosától sem kért semmiféle külön tréninget erre az időszakra. Az edzéseket december 10-én kezdik meg - a szakvezető reményei szerint valóban testben-lélekben megújulva...

Sz. Zs., Fotó: pmfc.hu/Németh Natália