Uránosok: elesnek a pénzüktől?

A lapunkat megkereső, de anonimitását megőrízni kívánó pécsi bányász évtizedekig dolgozott a mélyben, s mint mondta, tőle a "foglalkozási megbetegedés miatti kártérítés" folyósítását vették el ez év októberétől.

Az idén 63 éves férfi 1964-től dolgozott segédvájárként, majd vájárként és robbantómesterként a bányában, de egészségügyi állapota miatt 84-től már csak fürdőkezelőként alkalmazhatták a vállalatnál. 1991-ben lett rokkantnyugdíjas, s már tizenöt évvel ezelőtt is a bíróság előtt kellett bizonyítania rokkantsági nyugdíjának jogosságát. A férfi szerint ráadásul már a bányabezárások előtt, az egészségkárosodás miatt áthelyezett bányászoknak, illetve a rokkantsági nyugdíjba vonulóknak is járt volna végkielégítés, azt azonban - másokkal együtt - ő sem kapta meg.

Az idős embernek szilikózisa és halláskárosodása van. A kártérítési pénz elvételével most 27 ezer forintos havi járadéktól fosztották meg – arra való hivatkozással, hogy elérte az öregségi nyugdíj korhatárát. Mint mondja, bár ő nem kíván bírósághoz fordulni, de az elmúlt években több társával is megesett, hogy ott kellett a - valós betegség miatt kapott - juttatás jogosságát bizonyítaniuk.

A volt urános szerint nekik azért is nehezebb a helyzetük, mert a szénbányászokkal szemben soha nem volt megfelelő érdekképviseletük, olyan, amely valóban hathatósan segítette volna őket az ilyen ügyekben.

Dr. Tóth Mária pécsi ügyvéd több mint két évtizede foglalkozik ilyen ügyekkel, s maga is alátámasztja a Pécsi Újság.hu-t ügyével megkereső bányász szavait.

A férfi által említett eset kapcsán hozzátette: a volt munkáltató (illetve jogutódja) a nyugdíjas kort elérők esetében felülvizsgálja, hogy az egészségkárosodás okán kapott kártérítési pénzzel több, vagy kevesebb a rokkantsági nyugdíja az illetőnek, mintha a "rendes", azaz az öregségi nyugdíjat kapná. Ha kevesebb, akkor nem kapja meg a kártérítési pénzt, amiből az következik, mintha az ominózus súlyos egészségkárosodás hirtelenjében megszűnt volna. Tóth Mária szerint a nyugdíjfolyósító intézetet nem érdemes okolni: az ott dolgozók csupán a jogszabályokat hajtják végre, a rendszer megváltoztatásához azonban a Munka Törvénykönyve módosítására lenne szükség – arra viszont aligha nyílik belátható időn belül lehetőség.

A jogász szerint azonban más jellegű problémák is adódnak újabban. Mint mondta, közel egy esztendeje vezették be azt a rendszert, amely több ügyfelét is érinti. A lényeg: akinek rokkantsági járadéka van, de az illetékes orvosi bizottság úgy látja, hogy az érintett rehabilitálható, felfüggesztik nyugdíjának kifizetését. E helyett kaphatja meg az ún. rehabilitációs járadékot, ami mellett azonban nem lehet semmilyen kereső tevékenysége, ugyanakkor egy "furcsa" és nem logikus jogszabályi küszöb miatt (a rokkantság beállta előtti négy havi átlagkeresetnek kevesebbnek kell lennie, mint a rokkantságot kiváltó baleset utáni keresetnek) előfordulhat, hogy hónapokig ellátatlan marad.

Dr. Tóth Mária szerint sokan fordulnak emiatt is a munkaügyi bírósághoz, de mivel az eljárás időt vesz igénybe, már az is előfordult, hogy a pereskedés közben az érintett - pont a bizonyítani kívánt egészsékárosodás következtében - elhunyt...

B. M.