Színpadra vitték a pécsi nemzetiben Picasso kalandjait

A legendás kultuszfilm, a Picasso kalandjai ismét életre kel a színpadon: Pécsett, Méhes László rendezésében.

Az abszurd játék ezúttal a pécsi közönség rekeszizmait veszi igénybe péntektől. Az érdeklődés óriási, a tavalyi Csárdáskirálynő után az újabb pécsi Méhes-siker borítékolható.

Bemutató: 2012. szeptember 28-án pénteken 19.00 órakor a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházában

Rendező: Méhes László Jászai-díjas
Társrendező-koreográfus: Horgas Ádám
Díszlettervező: Rózsa István
Jelmeztervező: Horváth Kata

Pablo Picasso: Hajduk Károly Jászai-díjas
Ingrid Guggenheim: Uhrik Dóra Kossuth-díjas Érdemes művész
Don Jose: Köles Ferenc Jászai-díjas
Dona Maria és id. Dolores: Stubendek Katalin
Ifj. Dolores: Vlasits Barbara
Alice B. Toklas és Apollinaire és modell, Hitler: Széll Horváth Lajos
Végrehajtó és Rousseau és pap, Churchill: Józsa Richárd
Gertrude Stein, szerelő: Tóth András Ernő

A kultuszfilmmé vált 1978-as Picasso kalandjai a svéd rendezőpáros, Tage Danielsson és Hans Alfredson (aki egyébként Picasso apját, Don Josét alakítja a filmben) alkotása. A történet a némafilmekre emlékeztető humorral, groteszk iróniával mutatja be - természetesen a valósághűség igénye nélkül - Pablo Picasso életét és munkásságát.

Az abszurd ötletek, a szárnyaló képzelet, a realitástól való elszakadás végtelen humorforrás, amely csodálatos elegyet képez Picasso életének különleges történetével és szereplőivel egy olyan kor lenyomataként, amely a művészet történetében gyakorlatilag egyedülállóan termékeny és sűrű, vagyis a századfordulós Párizsban.

A történet Picasso születésével kezdődik, aki a spanyolországi Malagában látta meg a napvilágot. Apja, Don José maga is művész, aki korán felismeri fia tehetségét, amikor a fiú ételekből készíti el apja szobrát. Amikor Pablo elég nagy már, apja Madridba viszi, hogy ott festészetet tanuljon. Az Akadémián Pablo tehetségét elismerik és díjazzák.

Ekkor Párizsba megy, de pályája nehezen indul. Egy nap apja állít be azzal a szomorú hírrel, hogy anyja halott. Amikor Don José egy almát kezd rágcsálni fia műtermében, Pablo lefesti az alma fogyásának különféle fázisait. Az eredmény a kubizmus megszületése. Az új stílusú képeket nagyon nehéz eladni. Apja azonban becsempészi fia képét egy kiállításra, ahol az általános felháborodás ellenére az egyik látogató csodálja és azonnal megveszi a festményt.

A hölgy nem más, mint Gertrude Stein, a nagy írónő. Ezután Picasso egy csapásra a párizsi művészvilág központja lesz. Baráti társaságában ott van Braque, Matisse, Hemingway, Erik Satie, Apollinaire, Henri Rousseau, Vincent van Gogh és Toulouse-Lautrec. A művész további kalandjai után élete végén saját csapdájába esik, művészete iparszerűvé válik, háza még életében múzeummá alakul.

A történetben szereplő Sirkka, a finn dizőz dala, mint ma már tudjuk, egy halétel receptje. Mivel a film rajongói számára ez sokáig nem volt köztudott, most meglepetésül közöljük a dalszöveg fordítását: „Végy vizet, sót, aztán vajat és lisztet, és gyúrd össze, gyúrd, csak gyúrd. Aztán fogd a halat, a szalonnát és tedd rá a tésztára, kedvesem. Tedd be a sütőbe, és egy időre feledkezz meg róla."