Pozsgai Zsolt és Ascher Tamás levélváltása: "a pestises érzése"

A Csurka István és Dörner György által az Új Színház leendő főrendezőjének felkért Pozsgai Zsolt, Pécsről elszármazott drámaíró-rendező és a Színház és Filmművészeti Egyetem rektora, Ascher Tamás levélváltását közli a szinhaz.hu szakportál. A két írást az alábbiakban közöljük:

Csurka István, az Új Színház leendő intendánsa bejelentette, Pozsgai Zsolt író lesz a főrendező-fődramaturg februártól, amikor átveszik az igazgatást Dörner Györggyel. Pozsgai Zsolt először azt közölte, nem tud a felkérésről, majd elvállalta. Ennek kapcsán Ascher Tamás, aki az Új Színházi pályázatokat elbíráló szakmai bizottság tagja volt, levelet írt Pozsgainak, aki válaszolt.

ASCHER TAMÁS LEVELE:
Kedves Zsolt,

azt olvasom az újságban, te vagy a titkos favorit,aki név nélkül említődött Dörner pályázatában. Abban a pályázatban, melynek eszmei alapvetése botrányos, retrográd, és debil, konkrétumai pedig számos ponton szélhámosságnak bizonyultak (Bocsárdi, Vidnyánszky munkatársként, az aradi és a bonni színházak partnerként említése például).

Az,hogy benne voltál ebben a szomorú kis összeesküvésben, igencsak elkedvetlenítő. Mégiscsak kultúremberek volnánk, és te sem a kurucinfo olvasótáborának dolgoztál eddig. Sajnálom.

Ascher Tamás

POZSGAI ZSOLT LEVELE:
Kedves Tamás,

tizenöt évvel ezelőtt B. M. művésznő szerette volna egy darabomat bevinni a Katonába. Azt mondták, hogy a dilettáns Pozsgai nem kell, el sem olvassák.

Soha nem köteleztem el magam politikai ideológiák mellett. Viszont kerestem a kapcsolatot a magyar színházi élet Hozzád hasonló, minőségi képviselőivel. Csak arculcsapást, lekicsinylést kaptam. Tudom, milyen összefüggésben kerül nevem szóba a Színi Egyetemen, a veszprémi főiskola színházi tanszékén az előadásokon, vagy éppen Szombathelyen. Nyolcvankét hittel megírt darabomat mutatták be, ebből a nagyobbik részt teljes szívemmel vállalom. Megfordultam rendezőként Európában több helyen, darabjaimat tizenkét nyelven játszották és játsszák.

Csak itthon kellett elviselnem a pestises érzését azokban a körökben, ahol Te személyed is mérvadó. Egyetlen művemet nem néztétek meg. Cserbenhagytatok. Most nem érzem jól magam, és az átpolitizált színházakban nem látok értékelhető művészi minőséget. Ez a rendszer is kivet magából tehát.

Dörner viszont barátom. Rendeztem őt filmen, színházban, soha nem politizált velem. És másfajta embernek ismerem, mint Te, mint Ti. Ő azért hív, hogy a szakmai oldalt erősítsem, amit nyilván te bennem nem ismersz el. De ez már mellékes. Tudod, nagyon sok örömöm volt ennek ellenére az eddigi pályámon. Nem tudtátok elrontani az egészet, bár meglehetősen erőszakos törekvés volt rá.

Vannak nemzeti érzelmeim, ez kétségtelen. Ezt jelenti nagyapám falusi szilvása, vagy a helyi templom csöndes lehellete imádkozás közben. És ehhez jön a magyar történelem iránti olthatatlan érdeklődésem, ami megjelenik műveimben, és már a témafelvetésekben is megkaptam azt a jelzőt, amelynek leírásától óva intelek.

Az Új Színházban jó színészek vannak. Öröm lesz nekik évadműsort összeállítani. Te ne tudnád, mennyire erős a színház, és mennyire képes legyűrni az át nem gondolt szándékokat? Kiveti magából a hazugságot. És ez így lesz most is. Ne aggódj.

Eddig hat darabot vittem be a Katonába, szép levéllel, Neked címezve. Soha nem válaszoltál. Látod, most én válaszolok. Mert tudom, mit érsz, és mit jelentesz a szakmának itthon és a nagyvilágban. De a véleményem a dologról nem változik. És ha addig nem fojtjátok meg ezt a szándékot, örömmel dolgozom az új helyen. Valamennyiünkért. És most a magyar színházi szerzők nyomdokain. Akkora baj ez? Miért féltek ettől? Nem gondolom, hogy a magyar színházi életnek egyszínűnek kell lennie. Ez a törekvés csak gazdagít.

Találkozzunk majd valamelyik előadáson. A legnagyobb örömmel hallgatom meg utána véleményed. Üdvözöl,

Pozsgai Zsolt