Pécsi kutatók keresik Szulejmán szultán szívét Szigetvárnál - Erdogannak sok pénzt megérne

A Szigetvár ostrománál elhunyt Szulejmán szultán síremlékét - és a szultán abban elrejtett szívét - keresi az a magyar és török szakemberekből álló kutatócsoport, amely a két állam együttműködésének köszönhetően 2016 szeptemberéig vizsgálódik a baranyai kisváros környékén. Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetének oktatója, a projekt szakmai vezetője szerint már most olyan eredmények birtokába jutottak, amelyek jelentős nemzetközi visszhangot válthatnak ki tudományos körökben.

1566 szeptemberének elején halt hősi halált Szigetvár ostromakor Zrínyi Miklós és maroknyi csapata. Ám nemcsak a magyar hadvezér, hanem a török birodalom feje, Szulejmán szultán is ekkor hagyta el az árnyékvilágot. Utódja, II. Szelim síremléket emeltetett tiszteletére a vár mellett, amelyet azonban később, 1693-ban leromboltak az osztrák császár katonái.

Pap Norbert, a PTE Természettudományi Kara Földrajzi Intézetének egyetemi docense, a projekt vezetője a Pécsi Újság.hu megkeresésére elmondta, hogy az idei év elején kezdődtek meg a kutatások a területen, miután a tavaly szeptemberben aláírt államközi szerződés ezt lehetővé tette.

- Az utóbbi időben fejlődésnek indult török-magyar kapcsolatok révén újra napirendre került Szulejmán szultán síremlékének felkutatása. Ez különösen fontos Recep Tayyip Erdogan miniszterelnöknek, aki lelkes „rajongója" Szulejmánnak.

Az együttműködésnek köszönhetően az idei esztendőre 50 ezer euró áll a kutatók rendelkezésére ahhoz, hogy sok egyéb cél mellett meghatározzák a szultán síremlékének - s benne talán belső szerveinek, így szívének - lehetséges helyét. (Maga a projekt azonban 2016 szeptemberében, a szigetvári ostrom 450. évfordulóján zárul.)

- A mostani kutatócsoportban nemcsak régészek és történészek tevékenykednek, hanem geofizikusok, geográfusok és térképészek is. Az eddigi kutatások ugyanis főleg azért voltak sikertelenek, mert a jelenlegi földrajzi környezetben próbálták elhelyezni azokat az objektumokat, amelyek támpontot adhattak a síremlék helyének azonosításához, s amelyekről a korábbi források és dokumentumok említést tesznek. Csakhogy a táj teljesen megváltozott az elmúlt évszázadokban: éppen az 1550-es években kezdődött és tartott kétszáz éven keresztül az úgynevezett kis jégkorszak. Egyrészt ekkor, 1693-ban pusztították el a sírt, másrészt akkoriban a hosszú, hideg telek és a csapadékos időjárás következtében teljesen megváltozott a tájkép. A mi feladatunk, hogy rekonstruáljuk az akkori környezetet, kiderítsük, milyen volt a vidék képe, s újraértelmezzük azokat a korabeli forrásokat, amelyeket elődeink olvastak.

A szakember szerint az eltelt hét-nyolc hónapban már jelentős eredményeket tudnak felmutatni: számos, eddig ismeretlen forrást és dokumentumot tártak fel, így jutva közelebb a kitűzött célokhoz - s a sírhelyhez. (Az eredményekről azonban titoktartási kötelezettségük miatt nem nyilatkozhatnak.) A tervek szerint szeptember 20-án Szigetváron, egy nemzetközi konferencia keretében ismertetik majd az addig elért eredményeket.

Képünkön: Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetének oktatója. 

H. L. B. - Fotó: Dittrich Éva