Pécsi Gézáról írt könyvet Havasi János

Pécsi Géza zenepedagógus pályaképét bemutató portrékötet jelenik meg Havasi János tollából hamarosan "Egy hangszer voltam az Isten kezében" címmel.

A szerző szerint a Kádár-rendszer ideológusai és a mai kor agykutatói alighanem kevés dologban értenek egyet. Van azonban egy tétel, amelyben azonosságot lehet fölfedezni álláspontjukban: az érzelmi műveltség jótékonyan hat ki az érzelmi tevékenységre, sőt a fizikai munkavégzésre.

Mindez pártitkári nyelvre lefordítva évtizedeken át valahogy így hangzott: „Emelni kell a munkásosztály általános műveltségi szintjét". Míg az agykutatók manapság a jobb és bal agyfélteke kiegyenlített működésének jelentőségét hangsúlyozzák.

Mint annyi más szocialista lózung, a fenti óhaj sem valósult meg. Évente ismétlődően mintegy negyedmillió iskolás számára nem volt a humán nevelés alapját képező zeneoktatás. Szakközépiskolásoknak és szakiskolásoknak ugyanis ez „nem járt."

Pécsi Géza egész életét arra szentelte, hogy cselekvően bizonyítsa: a világhírű Kodály-módszer szülőhazájában egyetlen fiatalt sem szabad elzárni az intézményes zenei-művészeti nevelés jótékony hatásától, különös figyelemmel az egyik legsérülékenyebb rétegre, a középiskolás korosztályra.

Az idén 85 éves pécsi zenepedagógus számos előkészített diákhangverseny-sorozata, a Kulcs a muzsikához tankönyvcsaládja és számtalan előadása iskolát teremtett Magyarországon. A könyv ezt a küzdelmes utat mutatja be, de felvázolja azt az ernyedetlen karitatív munkát is, amelyet Pécsi Géza az illegális Kolping mozgalom keretében és szellemében végzett - kiváltva ezzel a kádári diktatúra „hatalmasainak" haragját és nem egyszer az egyházi hierarchia értetlenségét is.

Juhász Gyula szép sorát kölcsönvéve Pécsi Géza nem állít mást, mint hogy tehetségünket és küldetésünket - a „hangszer" anyagát és formáját - nem evilágról kapjuk. De rajtunk is múlik, hogyan szólal meg a hangszer - s hogy megszólal-e egyáltalán.