Pécsett a berlini Bauhaus Archiv igazgatója

2010. január 27. szerda 15:30

“A Bauhaus pécsi mesterei és a nagyvilág” címmel néhány éve indult egy érdekes és fontos projekt. Célja, hogy a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa programban kezdettől fontos szerepet játszó Bauhaus irányzat Pécsről származó, nemzetközi hírű alkotóinak munkásságát feldolgozza és bemutassa. Ennek részeként szerveztek konferenciát január 26-án a Művészetek és Irodalom Háza zsúfolásig megtelt Fülep Lajos Termében.

"A Bauhaus pécsi mesterei és a nagyvilág" címmel néhány éve indult egy érdekes és fontos projekt. Célja, hogy a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa programban kezdettől fontos szerepet játszó Bauhaus irányzat Pécsről származó, nemzetközi hírű alkotóinak munkásságát feldolgozza és bemutassa.

Weiniger Andor, Forbát Alfréd és Breuer Marcell (aki többek között a New York-i Whitney Museum of American Art, valamint a párizsi UNESCO-palota tervezője) után Molnár Farkas teljes alkotói pályájának feldolgozása és bemutatása állt a szervezők szándékában. Ennek részeként szerveztek konferenciát január 26-án a Művészetek és Irodalom Háza zsúfolásig megtelt Fülep Lajos Termében.

A rendezvény rangját a teljesség igénye nélkül többek közt olyan kiválóságok emelték jelenlétükkel és előadásaikkal, mint Juliet Kinchin, a New York-i Modern Művészetek Múzeuma kurátora, a Magyar Kultúra Követe, Annemarie Jaeggi, a berlini Bauhaus Archív igazgatója, Bajkay Éva és Bakos Katalin művészettörténészek, Rosch Gábor építészettörténész, Cs. Plank Ibolya fotótörténész vagy Várkonyi György művészettörténész, az egyik legjelentősebb idei EKF program, az augusztusban nyíló Magyarok a Bauhausban című kiállítás szervezője.

A konferencia egyértelművé tette mindenki számára azt, ami a szűk szakma előtt már tudott volt, hogy Molnár Farkas a két világháború közötti új magyar építészet kimagasló képviselője. Pályáját a weimari Staatliches Bauhaus növendékeként, mint Walter Gropius tanítványa kezdte. Az ott töltött öt esztendő során kötelezte el magát végérvényesen az új építészet iránt, és ismerkedett meg Moholy-Nagy Lászlóval is. 1923-ban tűnt fel a Bauhaus kiállításán merész, konstruktivista "Vörös kockaház" tervével.

1927-től már Budapesten dolgozott, elsősorban villákat és családi házakat épített, amelyek a magyarországi konstruktivista-funkcionalista építészet első és legkiemelkedőbb alkotásainak számítanak. Gropius hívására 1928-ban La Sarraz-ba a CIAM alakuló kongresszusára utazott, ahol megválasztották a modern építészek nemzetközi szervezete magyarországi delegátusa tagjának, és az 1928-38 között működő magyar csoport vezetőjének is.

A Budapest felszabadításáért folyó 1945-ös ostrom idején budai lakásában halálos sérülés érte. Munkásságát Walter Gropius így értékelte: "Hivatása mesterének tartom. Túl korán, életműve kiteljesedése előtt halt meg."

Forrás: Pécs 2010 Menedzsmentközpont