Pécs: egy soknemzetiségű város tér(idő)képe

2005-ben jelent meg a „Határtalan város" című kötet, amellyel Pécs az „Európa kulturális fővárosa" címre pályázott. A pályázat kiemelt témaként, európai üzenetként kezelte Pécs multikulturális jellegét.

Sokkultúrájú volt a város a múltban és ez a sokféleség jellemzi a jelent is. A városban ma kilenc kisebbségi önkormányzat működik. A német, horvát és roma kultúra, nyelv tanítása az óvodától az egyetemig, az oktatás minden szintjén megjelenik. Ez a multikulturális jelleg azonban nem csak a politika és az intézmények szintjén érhető tetten, hanem ott van az egyének, családok emlékezetében, rejtik a helynevek, az egyes terek, épületek történetei, jelentései.

Ez a tény adta a kiindulást egy olyan kiállítás elgondolásához, amely valamilyen módon felvázolja és a jelenre vetíti Pécs multietnikus történetét. A bemutatás módszeréül a tér- és idősíkok egymásra vetítését, és ezek jelentésekkel való feltöltését választottuk.

Pécs tér(idő)képe 20 olyan helyszínt - városrészt, közösségi teret, épületet, lakóházat - választ ki, amelyek segítségével az egyes, Pécsett élő nemzetiségek története, kulturális jellemzői bemutathatók. Törekedtünk arra, hogy a lehetőségek szerint olyan helyszíneket válasszunk, amelyek segítségével a különböző népcsoportok együttélése, egymáshoz való viszonya és egymásra gyakorolt hatása is érzékelhetővé válik.

Így például bemutatásra kerül a város „Puturluk" elnevezésű városnegyede, ahol a hódoltság idején együtt éltek mohamedánok, keresztény magyarok, katolikus boszniai horvátok, ahol volt keresztény templom és mohamedán mecset, és ahol a törökös bőrcserzés hagyományit, török kifejezéseit még évszázadokon keresztül megőrizték. A hódoltságot követően német és újabb boszniai betelepülőknek érkeztek, és a számos vegyesházasság révén egy átalakuló, a magyarhoz egyre inkább asszimilálódó népesség jött létre.

Hasonlóan izgalmas története van a Svájcból származó német ajkú család által alapított, kezdetben leginkább cseh munkásokkal dolgoztató kesztyűgyárnak, a Havihegyi templomnak, ahol búcsú napján ma is három nyelven mondanak misét, vagy a Jakováli Hasszán dzsáminak, ahol most péntekenként ismét muzulmánok imádkoznak. Kevesen tudják, hogy épp a Zsinagóga építtetőinek, a 19. századi pécsi izraelita hitközségnek köszönhető, hogy egy Angster nevű német ajkú orgonaépítőmester a ma horvátországi Kácsfaluról (Jagodnjakról) Pécsre költözött, hogy megalapítsa gyárát, és megépítse a zsinagógában álló Op. 1-es orgonáját.

A 20 helyszín történeteit mai és archív fotók, hang- és filmanyag, múzeumi és kölcsönzött műtárgyak valamint szövegek közvetítik. A témára reflektálva a kiállítás zárt térben történő bemutatása mellett olyan nyilvános tereken zajló akciókat kívánunk szervezni, amelyek a kiállításban bemutatott pécsi épületekre, terekre a helyszíneken hívják fel a figyelmet.

2010-ben a pécsi mellett egy ulmi és egy berlini bemutatóra is sor kerül. Közös kültéri akció lesz mindhárom helyszínen a „székállítás". Pécsett a húsz helyszínen olyan székeket állítunk fel, amelyek mai dizájnjukban is emlékeztetnek a hagyományos, parkokban, szórakozóhelyeken felállított székekre. A háttámlák léceire olyan idézetek, jelek kerülnek, amelyek az aktuális helyszínt összefüggésbe hozzák a kiállításban kiemelt jelentéssel. A német fővárosban felállított székek kelet-nyugati tájolásukkal emellett Pécsnek keletet a nyugattal, Isztambult Essennel összekötő szerepére is felhívják majd a figyelmet.

Végszónak álljon itt a kiállítás bevezető szövegéből egy részlet:
„A város olyan, akár egy bonyolult mintájú szövet: ha csak az egyes szálakat nézzük, nem látunk mást, mint egyszínű, egyenes vonalakat. Távolabbról tekintve azonban kivehetjük a mintát, amely a fénytől, a szemlélő látószögétől függően alakul Pécs változó, mégis jellegzetes képévé. Ahol a szálak keresztezik egymást, hogy egymáshoz kapcsolódva megadják a szövet kellő tartását, a minták különlegessé, intenzívvé válnak. A város különböző származású lakóinak kultúrái is ilyen szálakként húzódnak végig a városon. Hasonló módon alkotnak hálózatot az egyes helyekhez, eseményekhez fűződő emlékek, képek is. Mindezen vonalak, hálók kereszteződései, sűrűsödő-ritkuló pontjai egy közös, mentális térképpé állnak össze."

A Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010 program részeként létrejövő kiállításban közreműködő partnerek: Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága Pécs, Donauschwäbisches Zentralmuseum Ulm, Koordinierung Ostmittel- und Südosteuropa am Museum Europäischer Kulturen Staatliche Museen zu Berlin, Kulturforum Östliches Europa Potsdam, Német Történelem és Kultúra Délkelet-Közép-Európában Alapítványi Tanszék - Pécsi Tudományegyetem.

A megjelenteket köszönti:

Dr. Fabényi Júlia megyei múzeumigazgató
Dr. Hargitai János, a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke
Dr. Páva Zsolt Pécs polgármestere
Sabine Mayer-Dölle Ulm polgármestere
Christian Glass, az ulmi Donauschwäbisches Zentralmuseum igazgatója

EQM