Ollócsattogás, hajszárító búgó hangja hallatszik negyvenegy éve ugyanabból az üzletből, ugyanazokkal a fodrászokkal, ugyanabban a környezetben. Íme Pécs legrégebbi fodrászata.

A város legkorosabb fodrászüzletéhez nincs fogható. Minden a régi, épp olyan, mint az indulásnál, a hetvenes évek derekán. A falra akasztott Elvis Presley frizurákat ábrázoló naptól kiszívott képek és azok a bizonyos piros műbőr hokedlik csak tárgyak, amik tükrözik a szalon eredetiségét. A hangsúly a fodrászmestereken van, akik a kezdetektől fogva kitartanak a patinás üzlet mellett.

1976-ban nyitott meg a hely, amihez hamar csatlakozott négy dolgozni vágyó, ifjú fodrász, akik azóta sem váltottak. Mára a közöttük legfiatalabb is huszonnyolc év munkaviszonnyal a háta mögött jár be minden egyes munkanapon. 

Marói József azonban már immár negyven éve, a széke mellett pedig negyven éve ugyanaz a hölgy sürög-forog. Ez annyit tesz, mint lassan fél évszázad óta fél méteren belül dolgozik együtt a két fodrász. 

Az üzlet tulajdonosai kezdetben a kor divatja szerint rendezték be a helyiséget, később azonban tudatosan hagyták meg a bútorokat. Ezzel elérték, hogy városszerte kivívják a legkülönlegesebb fodrászat címét - bár erről nem létezik papír, de ha lenne, vitathatatlan, hogy a Szabadság utcai fodrászat zsebelné be a látottak után. 

Érthető, ha ma már nem törik a fejüket a szalon renoválásán. A jól megszokott környezet megtartja és vonzza az új vendégeket, akik negyven éve elégedettek a szolgáltatásokkal.

Talán egy dolog hiányzik az összképből, a borotvapamacs. Maróti József elmondta, hogy ők a mai napig használnák, ha lehetne, de az egészségügyi előírások ezt nem teszik lehetővé az AIDS-el kapcsolatos szigorítások miatt. Viszont ragaszkodnak a klasszikus eszközökhöz. Itt nincsenek extra kezelések, és a hófehér törölközők sem tornyosulnak a divatmagazinok mintája alapján. Itt csak is az van, ami bevált.

Vermes Nikolett - Fotó: Dittrich Éva