Nemet mondtak a Trigránitnak

2008. március 06. csütörtök 22:55

Nemet mondtak a Trigránitnak
Legutóbb a tél elején merült fel annak lehetősége, hogy a pécsi bőrgyár elköltözik régi helyéről - egy befektetőcsoport érdeklődött az ingatlanok iránt. Nem is kicsit. Mint kiderült, a Demján Sándor vállalkozó nevével fémjelzett Trigránitról volt szó, az üzletből azonban nem lett semmi. Információink szerint, bár a vállalatnak komoly szándékai voltak, az önkormányzattal nem tudott megegyezni.

Nemrégiben, a Vásárcsarnok esetleges elköltöztetésének felmerülésekor került szóba a Bőrgyár területének jövője. Akkor Varga Péter PVV-vezérigazgató a piac hurcolkodása ellen tiltakozók előtt mondta azt, hogy az értékes telek iránt a Trigránit érdeklődik, s a tervezett új - kulturális és szórakoztató - létesítményben majd a piac is elhelyezhető lesz; így került csak szóba a vásárcsarnok áthelyezése - mondta akkor.

Az egész azért vetődött fel, mert a bőrgyár nem fejlesztheti szennyvízderítőjét, ezért mindenképpen költözni szeretne. A cég menedzsmentje már hosszú évek óta befektetőt keres a jelenlegi telkek hasznosítására: a befolyt összegből zöldmezős beruházás során telepítené át a gyárat egy kevésbé problémás helyre.

Úgy tűnt, a cég meg is találta az invesztort - mint ahogy azt később megszellőztették - a Trigránitban.

Miért jött a levél, ha nem?

Tóth Bertalan alpolgármester a tárgyalásról szóló információinkat nem tudta megerősíteni.
Mint mondta, egyetlen levél van mindössze birtokukban, amelyet valóban a cég juttatott el hozzájuk, ebben viszont az áll, hogy a Trigránit nem tervez beruházásokat Pécsett.
Érdekes kérdés ugyanakkor - s ezt már mi tesszük hozzá -, hogy vajon, ha nem voltak tárgyalások a cégcsoport és a város vezetői között, vajon miért írt volna Pécsnek ilyen tartalmú levelet Demján Sándor cége? Ha nem a tárgalásokat lezárandó, akkor csak egy ötletünk van: nyilván pánikbetegséget kapott valaki a Trigránit postázójában, s minden magyarországi település vezetésével levélben tudatta az idő tájt, hogy a cég nem kíván befektetni az adott településen. Így kerülhetett csak a Tóth Bertalan által idézett levél Pécsre, más megoldást legalábbis nem tudunk elképzelni.
Ennek azonban nem jártunk utána, úgyhogy saját, ezzel kapcsolatos feltételezésünket mi sem tudjuk megerősíteni...

Annak idején maga a polgármester is úgy nyilatkozott, hogy - igaz, a reménybeli befektető kilétét nem árulva el - a város mindent megtesz azért, hogy a költözés mielőbb megvalósuljon. Tudomásunk szerint volt azonban egy jelentős hátráltató tényező: Pécs Építési Szabályzata ugyanis meglehetősen mostohán bánik a bőrgyár területéhez tartozó ingatlanokkal: a ráépítés lehetőségét kizárja ugyanis.

A terület iránt érdeklődő Trigránit ezért a gyár tulajdonosai mellett a Városházát is megkereste, rendeletmódosítást kérve, hogy az üzlet nyélbe üttethessék.

Információink szerint a vállalatcsoport ráadásul meglehetősen nagyvonalú ajánlattal állt elő: a bőrgyári sportpálya helyén egy hatezer fős sportcsarnokot épített volna, új buszpályaudvart akart felépíteni a vasútállomástól délre eső területen, összeköttetést biztosított volna a két objektum között, az ipari létesítményekben pedig vásárcsarnokot és szórakoztató centrumot szándékozott felhúzni.

Úgy tudjuk, emellett a jelenlegi buszpályaudvar és a Vásárcsarnok megvásárlására készült, s ingatlanfejlesztéseket tervezett az értékes belvárosi telken.

A Vásárcsarnok-botrány körülbelül ekkor robbant ki, s feltehetőleg ez (is) magyarázza, hogy a város nem tudott/nem mert a befektetővel megállapodni.

A Trigránit nem válaszolt azt firtató kérdéseinkre, miért is álltak el az üzlettől, ha egyáltalán. A társaság pr-menedzsere ugyan többször is türelmet kért szerkesztőségünktől a tájékoztatást illetően, ám végül - lapzártánkig - mégsem kommentálta értesüléseinket.

EQM - Fotó: Dittrich Éva