Nagyítás alatt a hazai kultúra

Ha azt halljuk vagy olvassuk: Nagyítás - első közelítésben két elhíresült kulturális termék vagy védjegy is az eszünkbe ötölhet. Elsősorban Michelangelo Antonioni kultuszfilmje - holott ez volt a származtatott mű; az eredeti azonban Julio Cortázar elbeszélése, amely korábban Az ördög nyála címet viselte, s csak később, a filmsiker hatására lett belőle Nagyítás. Mindkét opusban közös az a motívum, hogy a nagyítás - mint fotótechnikai eljárás - olyan részleteket tud előcsalogatni a valóság kusza szövetéből, amire az emberi szem a hétköznapokban nem képes.

Amikor a fejünkbe vettük, hogy kulturális hetilapot alapítunk, éppen ez motoszkált az agyunkban: lehetséges-e belenagyítani életbe és művészetbe úgy, hogy speciális többlettartalomhoz jussunk?

A kérdésfeltevés nem volt kockázatosabb, mint maga a vállalkozás: rendszerint lebeszélni akartak a lapalapításról. Az indokok egytől egyik megszívlelendők voltak: a Gutenberg-galaxis szétrobbanóban, a honi sajtópiac különösen, azon belül pedig a kulturális sajtó mindig veszélyeztetett terep volt. Ez mind igaz, és mégis belevágtunk.

Irodalmi-kulturális hetilap ugyan van már egy, sőt immár fél évszázada jelen van a standokon - némi versengésre azonban eddig legfeljebb tiszavirág-életű kéthetilapok késztették. S valójában bennünket sem annyira a konkurenciatámasztás inspirált, mint annak a megpróbálása: létezhet-e másfajta kultúrafelfogás, alternatív kultúramodell ahhoz képest, mint amit eddig ismertünk? Tudunk-e valami pluszt, mást adni az egyébként európai viszonylatban roppant gazdagnak és sokszínűnek mondható hazai folyóirat-kultúrához képest?

A kísérlet december közepén indult, s azóta is tart. A Nagyítás kulturális hetilapként, 28 újságméretű oldalon jelenik meg, online változatán a nyomtatott verziótól sok tekintetben eltérő tartalommal. Több olyan törekvésünk is van, ami szokatlannak hathat a jelenlegi sajtóközegben. Szeretnénk például visszahelyezni őt megillető jogaiba az irodalmi riport elhanyagolt műfaját, sőt folytatásokban akár klasszikus szociográfiát is közölni.

Atlantisz rovatunkban méltatlanul elsüllyedt művészi életpályákat elevenítünk föl. A rendszerváltozás óta eltelt húsz évben útközben valahol elveszett a Közép-Európa-gondolat: a Kárpát-medencével még csak-csak foglalkozunk - csehekkel, lengyelekkel, horvátokkal a kelleténél kevésbé. E mulasztásból is igyekszünk valamicskét törleszteni.

Annál is inkább, mert ezekben az elvekben a hetilap mentorával, Csoóri Sándorral is messzemenően egyetértünk.

Azonkívül - annyi irányzatos és generációs irányultságú orgánum után - megpróbálunk békét kötni kulturális felfogások és alkotó nemzedékek között, hogy hasábjainkon a remélt minőség jegyében együtt jelenjenek meg a huszonévesek akár a nyolcvanévesekkel. Akárcsak a magyar szerzők olyan világnagyságokkal, mint Marquez, Jerofejev vagy Tarantino.

Egy új lap - a mecénás alapítványok áldozatvállalása ellenére is - az ismeretlenség hátrányával indul: meggyökerezésében legfőbb ellenfele az idő. Épp ezért - megannyi más módszer mellett - kávéházi találkozókkal, az ország nagyvárosait érintő turnéval is igyekszünk megismertetni magunkat: randevúzni hűséges és reménybeli olvasóinkkal, illetve leendő szerzőinkkel.

Nagyvárosainkat érintő országjárásunkat Debrecenben kezdtük, s Pécsett folytatjuk: március 17-én, szerdán 17 és 19 óra között a Walzer kávéházban (Ferencesek utcája 9.) a Nagyítás vezető szerkesztőivel (Brém-Nagy Ferenc, Száraz Miklós György) és lapigazgatójával (Fekete Zoltán) tartunk lapbemutatót, s várjuk az érdeklődők ostromát. Pécs kitüntetett szereppel bír hetilapunk számára abban a tekintetben is, hogy ez az egyetlen város, amelynek állandó oldala van a lapban: a 26. oldalt Pécs 2010 címmel rendre a kulturális főváros eseményeinek, jelenségeinek és szereplőinek szenteljük Hámori Andrea szerkesztésében.

Járjanak velünk egy valcert!

Helyszín: Walzer Kávéház
Időpont: március 17., szerda 17 óra
Belépés díjtalan.

Szerző: Csontos János, a Nagyítás főszerkesztője - Képünkön: a Nagyítás szerkesztőségi ülése