Művészettel segít a sérült gyerekeknek a pécsi alapítvány

A pécsi Kerek Világ Alapítványban zajló sok éves program fejlesztő foglalkozásokkal segíti a sérült gyermekeket.

Az alapítványnál tizedik éve zajlanak a MOL (Új Európa Alapítvány) támogatásával művészetterápiás foglalkozások. A programban az iskola és szociális intézmény halmozottan sérült, autizmussal élő, valamint pszichés fejlődési zavarral élő gyermekei vesznek részt heti rendszerességgel. Több, mint 50 gyermeknek van módja egyéni, vagy csoportos formában komplex - zenés, mozgásos, ábrázolós - terápiákon részt venni. A fejlesztési célokat a gyermekek állapotától függően más - más területen jelölik ki.

A nonverbális foglalkozásoknak különösen nagy jelentősége van a beszélni nem tudó halmozottan sérült - zömében életüket kerekes székben töltő - gyermekeknél. Pozitív és negatív érzelmeiket gyakran csak gesztusaikkal, hangadásukkal tudják kifejezni, hiszen többnyire mozgásukban is súlyosan korlátozottak, így szinte csak ilyen módon tudnak kapcsolatba lépni a külvilággal. Számukra leginkább az élményszerzés a cél: ringatásra, s a zene hatására ellazulnak, mosoly ül ki az arcukra. Az apróbb - általuk is megszólaltatható - hangszerekkel pedig el tudják mesélni örömüket, bánatukat egyaránt.

Az autizmussal élő, nem beszélő gyermekeknél a kommunikáció kialakítása, a mozgásos sztereotípiák leépítése, a közös tevékenységbe való bevonás a legfontosabb. Az éppen aktuális hangulatuknak megfelelő zene segítségével kerülnek velük egy hullámhosszra, majd innen lépnek tovább a kívánt - aktivizáló, vagy éppen a hyperaktivitást csökkentő - irányba. A hangszerek segítenek abban, hogy felkeltsék figyelmüket, felvegyék és a lehetőség szerint megtartsák velük a szemkontaktust, közös cselekvésbe vonják be őket. Mindannyian örömmel mennek, s egyre több zenei játékban vesznek részt, újabb kommunikációs csatornák nyílnak meg számukra.

A beszélni tudó gyermekekkel a terápia során szóban is megfogalmazzák a felmerült gondolatokat, örömöket, félelmeket, vágyakat. Ebben az elfogadó, intim légkörben van mód arra, hogy segítsék kialakítani a reális önképet, feldolgozni a rossz emlékeket - történéseket - gyászt, növeljük kudarctűrő képességüket, javítsuk kapcsolati potenciáljukat.

A receptív zeneterápia során a hallgatott zene által kiváltott érzelmekkel dolgoznak. Az aktív zeneterápia alkalmával az alapítvány - gazdagnak mondható - hangszerparkját használják. Tíz év elteltével a gyermekek egyre bátrabban szólaltatják meg a xilofonokat, gitárt, szintetizátort, furulyákat, dobokat, sípokat, csörgőket stb. Képesek zenei - hangszeres párbeszédet folytatni egymással, vagy a terapeutával.

Kis zenekarokat is alakítottak, ahol nagy jelentősége van az egymásra figyelésnek, alkalmazkodásnak. Többen megtanulták olvasni a speciális színes kottát, és kisebb dallamokat is le tudnak játszani.

Nagy örömet okoz a zenére rajzolás, festés, gyurmázás vagy a muzsika hangulatát megjelenítő egyéb kézműves tevékenység. Élvezik a különböző eszközökkel - buzogány, karika, szalag, labda, kendő - végzett táncos mozdulatokat. Gyakran játszanak „zenére átváltozós" fantáziajátékokat is.

Természetesen az évek folyamán fejlődött a gyermekek zenei hallása, ritmusérzéke, zenei ízlésvilága is. Nőtt önismeretük, toleranciájuk, kreativitásuk. Minden esztendőben tanulnak néhány közös táncot is, amelyben a kerekes székesek is részt vesznek.

Az alapívtánynál lévő gyermekek mindannyian valamiben korlátozott képességűek. Jó néhányuknak minden mozdulatért meg kell küzdenie. Az ott dolgozók óriási dolognak tartják, hogy számukra élmény dús, önkibontakoztatást segítő, vidám, ugyanakkor sokoldalúan fejlesztő foglalkozásokat tudnak tartani.

EQM