Majdnem az oroszoknál kötött ki

2008. szeptember 06. szombat 09:51

Majdnem az oroszoknál kötött ki
Colin Foster, az angliai születésű szobrászművész már lassan negyed évszázada, hogy megtalálta új hazáját Baranyában. A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának minap újraválasztott dékánja mindig is vonzódott Európa keleti országaihoz, ám csak a véletlennek köszönhető, hogy éppen nálunk horgonyzott le.

- Úgy tudom, nem tervezett hosszú ismerkedést hazánkkal, mégis itt ragadt. Mi volt olyan vonzó az Ön számára?
-Valójában csak egy néhány hónapos ösztöndíj keretein belül tanulmányoztam volna egy, a vasfüggönyön túli ország köztéri szobrászművészetét a nyolcvanas évek közepén. Meg kell valljam, a Szovjetunióba készültem, s csak lehetőség híján kerültem Magyarországra. A személyes élményeim miatt és a megismert kollégák felkérésére maradtam végül itt, hiszen a villányi művésztelep vezetését ajánlották fel nekem. Ez három évig tartott, s meg is nősültem közben - így a maradás mellett döntöttem.

- Neve már akkor ismert volt a szakmában, fenn tudta magát tartani a művészetből, London kellős közepén volt műhelye. Mindezt fel kellett adnia Magyarország miatt?

Névjegy

Az idén ötvennégy éves Colin Foster a Manchester Polytechnik-nél (Nagy-Britannia) szerzi meg az egyetemi képesítést, majd gyűjt számos tudományos fokozatot - előbb Angliában, később Magyarországon. A hetvenes-nyolcvanas években vendégtanárként dolgozik különböző brit egyetemeken, majd az Europäische Akademie Für Bildende Kunst-ben (Trier, Németország), 1991-től pedig több finnországi egyetemen meghívott oktató. Az ezredfordulótól kezdve folyamatosan a PTE Művészeti Karán tanít. Harminc éve rendszeresen meghívást kap jelentős nemzetközi szobrász szimpóziumokra, fő érdeklődési köre a köztéri szobrászat, kőszobrászat, valamint a tájművészet. Több díjban részesül munkássága során. Hat ország kivételével mindegyik európai államban található köztéri alkotása, munkái négy kontinens közterületein lelhetők fel. Pécsett egyetlen utcai szobra sem áll, mert - mint mondja - pályázatokon nem vesz részt, csak felkérésre dolgozik.

- Nem egészen, hiszen továbbra is kaptam megrendeléseket Európa számos országából (szinte mindegyik államban van köztéri alkotása - a szerk.), így sokat dolgoztam a magyarországi tartózkodásom alatt is külföldön. Emellett Finnországban, Németországban vendégtanárként fordultam meg, s kapcsolataim révén rengeteg szimpóziumon vehettem részt.

- Ahogyan a pécsi egyetem művészeti karán állandó oktatóként, majd dékánként is letette névjegyét.
- A pécsi képzés már a kezdet kezdetén nagyon szimpatikus volt nekem, hiszen itt mindig is a gyakorlati oktatást helyezték az elméleti előterébe. Tanárként én is ezt követtem.

- Dékáni tisztét éppen most hosszabbították meg újabb öt évre. Könnyen mondott igent a felkérésre?
- Őszintén szólva nem akartam ismét elvállalni a kinevezést, mert jóval több időt szántam volna ismét művészeti tevékenységeimnek. Végül a kollégák győztek meg, s én is beláttam: egy olyan folyamatot él át a kar, amelyben nem hagyhatja azt faképnél a vezető. Talán sikerül végre elköltöznünk a város öt különböző pontjáról a Zsolnay-gyár területén kialakítandó új központunkba, s remélem, új képzéseket is indíthatunk - mindkettő projektbe sok energiát öltünk, így maradok még.

- A művészeti munkát teljesen el is nyomja a kar vezetésének feladata?
- Jóval kevesebb idő jut így a művészetre, azonban nemrégiben Koreába hívtak, hogy vegyek részt egy száz köztér kialakítását és felújítását magában foglaló program kidolgozásában. Szakmai javaslatokat és szobrokat is várnak tőlem, így lesz másfajta munkám is az egyetemi mellett. A saját terveim megvalósítására pedig majd később kerítek sort.

Kép és szöveg: Korb Zoltán