Kőhegyi lemond gazdasági tisztségeiről

2009. március 07. szombat 20:19

Kőhegyi lemond gazdasági tisztségeiről
Idén biztosan nem szállnak fel heti rendszerességgel a jól ismert kisgépek Pécs és Korfu között, miután a korábbi problémák miatt és a gazdasági válság bizonytalanságai okán a túraszervezők, s a légitársaságok sem kockáztatták pénzüket. A hosszabb pálya híján láthatóan csak vergődő légikikötő kapcsán joggal merülhet fel a pécsiekben a kérdés, szükség van-e egyáltalán az évi sok tízmilliót elnyelő airportra?

A régi létesítmény fejlesztésének kiötlői és jelenlegi üzemeltetői - ahogy a korábbi években szinte mindig - kérdésünkre azzal védekeztek, hogy szerintük nem a város vezetése és a repteret üzemeltető cég tehet arról, hogy a menetrend szerinti-, avagy charterjáratok ebben a szezonban nem érintik Pécset. Ők mossák kezüket, mondván, Pécs biztosítja a landoláshoz a lehetőséget egy nemzetközi reptér formájában, s nem az ő feladatuk a járat- és túraszervezés.

A helyzetet ugyanakkor árnyalja, hogy a túraszervezők sem tudnak mit tenni, a mai rövid kifutópályára még a recesszió előtt is pusztán a szerencsén múlt, hogy gépeket tudtak lekötni. Idén pedig mindez szerintük már a jelentős kockázatok miatt lehetetlenné vált.

A szervezők tárgyalási lehetőségeit ugyanis jelentősen korlátozza, hogy manapság már alig rendelkeznek olyan gépmadarakkal a társaságok, amelyek le tudnának szállni Pécs mellett. Ezek a kisebb, 40-100 főt befogadni képes repülők ugyanis meglehetősen gazdaságtalanul működtethetők, s ráadásul - mivel a piacon kevés van belőlük - lekötésük is alig lehetséges.

Az egymásra mutogatás árát persze ki fizetné meg más, mint mi, pécsiek.

Éppen ezért - akár baráti társaságokban, akár itt, olvasóink körében - egyre gyakrabban merül fel a kérdés: miért nem lehet bezárni, azaz több tízmilliót megspórolni a város számára, most, amikor a város költségvetése egy forint plusz terhet sem visel már el?

A városvezetés és az üzemeltetők erre is tudják a választ.

Azzal védekeznek, hogy a létesítmény nemzetközi leszállóhely, azaz a nap 24 órájában

Kőhegyinek búcsúznia kell az állásoktól

Mint azt Kőhegyi István, az Air Horizont Pécs-Pogányi Repülőtér Fejlesztéséért Kht. ügyvezetője és a Pécs-Pogányi Repülőteret Működtető Kft. korábbi igazgató-helyettese, szocialista városi és országgyűlési képviselő lapunknak elmondta: a városvezetésnek már bejelentette, hogy minden olyan megbízatásáról lemond, amely a parlamenti mandátumával összeférhetetlen.
Ilyetén, távozik a fenti pozíciókból, a holdingnál a felügyelő bizottsági elnöki posztjától, s a Mecsekércnél betöltött feb-tagságának is búcsút int ígéretei szerint. Ezekkel a pozíciókkal a város vagyonpolitikai tanácsnoka képviselői és tanácsnoki díjazásán felül eddig havi több mint nyolcszáz ezer forintot kapott - legalábbis hivatalos vagyonnyilatkozata szerint.
üzemelnie kell például a potenciális kényszerleszállások miatt. Emellett azt mondják - bár mindennek bizonyítása nehéz, ha egyáltalán nem teljességgel lehetetlen -, hogy az itt landoló kisgépekkel utazó befektetők által elindított beruházások munkahelyeket teremtenek, s növelik a térség adóbevételeit is. Kvázi, teszik hozzá, jól jár Pécs, még akkor is, ha az egyszeri halandó landolni, s felszállni sem fog itt mostanában.

Ha mi nem is, évről évre súlyos százmilliók azért repülnek Pogány kapcsán: a pécsi adófizetők zsebéből a fejlesztési hitelek részleteire és a reptéri alkalmazottak bérére. (A fenti érvrendszer mentén a pogányi airportot ugyanis a mai zivataros időkben sem fogják bezárni.)

Csak, ha sikerülne eladni a létesítményt, vagy legalább az üzemeltetést áttestálni egy magánbefektetőre, akkor lehetne változás. Bár még ebben a hónapban meghirdetik a légikikötőt ilyen céllal, egyelőre senki sem garantálja, hogy lesz kérő is rá.


Képünk a reptér 2006-os átadó ünnepségén készült.

Korb Zoltán - Fotó: Dittrich Évi