Kincs, ami Linz

P. Müller Péter: - Mikor és mi módon kapcsolódott be Linz EKF projektjébe?
Martin Heller: - Ezt egészen pontosan meg tudom mondani, 2005 tavaszán kerestek meg Linzből. Akkor már túl voltam Bréma EKF-pályázatán, amelyet a 2010-es németországi EKF-címre készítettünk, de sajnos nem mi nyertünk, hanem a Ruhr-vidék. Miután Linzből megkerestek, júniusban megkötöttük a szerződést, és 2005 szeptemberében megkezdtem a munkát mint művészeti igazgató. Addigra a pályázati anyag már elkészült és benyújtásra került. Amikor ide érkeztem, először meg kellett ismerkednem a várossal és magamat is meg kellett ismertetnem. Ebben az időszakban a pályázati anyag bizonyos elemein is változtattunk, az alapvető célokon, a város önértelmezésének sarokkövein, a projekt és a programok megvalósításának legfőbb kritériumain. 2005 őszén kezdtem meg a teljes team és apparátus kialakítását, felépítését is. Az EKF cím elnyerésekor érkeztem ide, és azóta töltöm be a művészeti igazgatói posztot, ami az EKF történetében meglehetősen ritka... Ugyan még nem ért véget Linz 2009-es EKF éve, de a helyzetem - a stabilitás tekintetben - eléggé kivételes.

- Került az elmúlt négy év során olyan helyzetbe, hogy felvetődött a leváltásának a lehetősége?
- Úgy érti, hogy a politikusok el akartak-e mozdítani?

- Igen.
- Nem, nem volt ilyen helyzet (nevet). Persze minden ilyen nagyszabású projekt esetében vannak mendemondák, viták, veszekedések - amelyek vele járnak az ilyen vállalkozásokkal -, de ezektől eltekintve a helyzet mindvégig stabil volt. A politika igazán akarta ezt a projektet, így is nyilatkoztak, ekként is cselekedtek, az ígéreteiket megtartották. Sohasem volt kérdéses, hogy a szükséges anyagi források rendelkezésre állnak, és hogy a pozícióm biztos. Vannak tapasztalataim ilyen nagy projektekben, nemcsak Bréma említett EKF-pályázatában, hanem a 2002-es svájci Expo irányítója is voltam, ami nagyobb projekt volt, mint bármelyik EKF program. Az ott szerzett tapasztalatok alapján tudtam, hogy hogyan kell kezelni a különböző partnereket, és hogyan kell biztosítani a projekt stabilitását.

- Miket tart Linz legfontosabb kulturális jellemzőinek, hogyan mutatná be a várost egy ide érkező új látogatónak?
- Erre a legjobban úgy tudok válaszolni, ha elmondom, hogy milyen képet festett magáról Linz akkor, amikor én ide érkeztem. A leggyakrabban hallott mondat, amelyet az itt élőktől, a polgármestertől, másoktól hallottam, az volt, hogy Linz ipari városból kulturális várossá vált. De ez szerintem nem igaz. És az a szerencse, hogy nem igaz. Méghozzá kétféle értelemben sem az. Először is, ez ma is egy ipari város. És az volt a régi értelemben is: csúnya, piszkos, bűzös, mindazokkal az összetevőkkel, amelyek 25 éve egy acélipari várost jellemeztek. Ma ez egy prosperáló város, szerteágazó gazdasági szektorral, ahol tisztaság van, ahol jelentős a kulturális és a vitalizációs politika, de Linz jelenleg is ipari város, annak jellemzőivel, ám már egy új formában. Tehát örüljünk annak, hogy Linz ma is ipari város. Mert ebben a helyzetben egészen más a kultúra szerepe is. Szerintem azoknak a városoknak, amelyek csak kulturális városként határozzák meg önmagukat, nincsen választási lehetőségük. Azért kulturális városok, mert csak azok lehetnek, vagyis számukra ez egy kényszerűség. Sok város azért lesz „kulturális város", mert elveszítette a gazdasági jelentőségét, és ilyenkor üdvözítő lehetőségként vetődik fel a kulturális város arculatának, identitásának a megteremtése. De egyetlen város sem maradhat fenn kizárólag a kultúrára alapozva (kivéve olyan történelmi városokat, mint például Firenze). Tehát ipar és kultúra együtt. Ehhez a kettőhöz Linzben hozzátettünk egy harmadik elemet, amelyet könnyen észrevehet az, aki itt jár, ez pedig a természet. Így a mi hármas pillérünk: gazdaság, kultúra és természet. Az itteni életvitelt nagyban meghatározza a természet közelisége, a tartomány természeti adottságai. A város életét befolyásolja a Duna, a sok-sok park, a környező erdőségek. Ez a hármas összetevő, formula adja a mi EKF projektünk alapját, és ezekre építettük az arculatot és a programokat is.
Az arculat kialakításában semmit sem használtunk fel a korábbi elemekből (pl. turisztikai fényképekből, logókból stb.), hanem vadonatúj képvilágot teremtettünk, amelyben ennek a három említett tényezőnek az együvé tartozását fejeztük ki. A programot is úgy tekintettük, amit ennek városnak, csak erre az alkalomra szőttünk össze, számos összetevőből. Linznek nincs kulturális, polgári elitje. Például nincs hagyománya az egyéni adományozásnak, szponzorálásnak. Ezért is viszünk ki nagyon sok művészeti eseményt, alkotást a közterekre, az emberek közé, hogy közvetlenül szólítsuk meg őket. A programok kialakítása során is tekintetbe vettük Linznek ezeket a sajátosságait.
A kezdetektől harcolnunk kellett a turizmus területén dolgozókkal, akiknek meglehetősen együgyű elképzelésük volt a Kulturális Fővárosról, akik úgy vélték, hogy az EKF azt jelenti, előbb felhúzunk pár új épületet, aztán kiválasztunk egy tucat, nagy durranást jelentő eseményt, ezeknek korán kitűzzük az időpontjait, aztán hírverést csapunk, és majd jönnek a megtömött buszok. És akkor ez lesz a Kulturális Főváros.
Az én felfogásom szerint az EKF teljesen más. Ez a cím arra szolgál, hogy az adott várost érdekessé tegyük, hogy nagyon sok kezdeményezést indítsunk útjára (annyit, hogy azt mondják rá: ez túl sok), de az alapelv az, hogy legyen választási lehetőség. A kultúra azt jelenti, hogy van választási lehetőséged, részt vehetsz tömegrendezvényeken és szűk körű programokban, mindig szélesebb a kínálat, mint ahány helyre el lehet menni. El lehet menni az Ars Electronica Centerbe, vagy végig lehet járni a járdákra írott feliratokat a város náci múltjáról, vagy lehet választani a színházi előadások közül, és így tovább. Magát várost kell érdekessé tenni, hogy aki ide jön, érezze, hogy figyelmesen fogadják, és hogy bőséges programkínálatból választhat. A fő tényező maga a város, annak látnivalói, eseményei. A jelszavunk a változás, az átalakulás. Ez azonban már 25 éve elkezdődött, és az EKF év után is folytatódnia kell - többek között a kultúra segítségével. Mondd, hogy Linz, mondd, hogy változás! - ez a jelszavunk. De ettől függetlenül, a programban csak két pólust jelöltünk ki. Az egyik, hogy minden projekt a városi identitással foglalkozik: mi ez a város, hogyan alakult, hogyan változik, milyen a szellemisége, milyen a kapcsolata más városokkal, a tartománnyal. Sok projekt arra épül, hogy kérdéseket vessen fel Linz identitásával kapcsolatban. A másik pólus a nemzetköziség: a cél, megteremteni a nemzetköziség jelenlétét a város mindennapjaiban. Mert a gazdaság területén Linz nemzetközi város, másként nem lehetne sikeres a globális gazdaságban. A gazdasági változások mindig sokkal gyorsabbak, mint a kulturálisak és a szellemiek. Ezért ide akarjuk hozni a világot, hogy az itt élők önmagukat Európa részeként lássák, és ne féljenek attól, hogy másokkal összemérhető helyzetbe kerülnek.

- Terveztek-e az EKF keretében új épületeket, kulturális intézményeket?
- A beruházásoknak sajátos dinamikája van az EKF városokban. Van az épített örökség, ami Pécs esetében is szerepet játszott. Az újonnan létesült Ars Electronica Center például nem szerepelt a pályázatban, a cím elnyerését követően született róla döntés. Voltak persze elképzelések épületek felújításáról. De új intézmények terve a cím elnyerése után fogalmazódott meg. 2012-re készül el például az új zenés színház. Mindez teljesen helyénvaló. Azt jelzi, hogy az EKF olyan dinamizmusokat indít el a városban, amelyek új igényekhez és új kulturális szolgáltatásokhoz vezetnek.
Mindez összefügg a költségvetési lehetőségekkel is. A mi EKF keretünk 70 millió euró. Emellett kb. 280 millió euró értékben folynak infrastrukturális fejlesztések, építkezések, felújítások, közterek és közparkok átalakításai stb. Abban a három és fél évben, amióta Linzben vagyok, nagyon sokat változott a város képe, az épületek arculata, a városközpont.

- Hogyan épül fel az EKF menedzsment, és hogyan kapcsolódik a helyi hatóságokhoz?
- Minden tennivalóról egy független társaság dönt, a Linz2009, amelyet a város hozott létre tulajdonosként, de a társaságnak teljes autonómiát biztosított. A társaság holding jellegű (nem formális, hanem tartalmi értelemben), képviseltetik benne magukat a város által működtetett intézmények. Van egy tanács (board), amelyben ott vannak a város, a tartomány és az állam képviselői, valamint helybeliek, akiknek egy részét a politika delegálta, és a gazdasági élet is képviselve van (de sajnos nem eléggé). Ezek az irányítási keretek. Két igazgató van, az egyik az adminisztratív és gazdasági ügyekért felelős, a másik vagyok én. A szerződésem szinte korlátlan szabadságot biztosít számomra. Akár egyedül is dönthetnék a teljes programról. Nem tartozom felelősséggel sem a boardnak, sem másnak. Konfliktusok esetén a pénzügyeken keresztül tudnának rám nyomást gyakorolni, de erre nem került sor. A rendelkezésre álló pénzt el akarjuk költeni, és arra, amire terveztük. Egyébként a döntéseimben sokkal gyorsabban haladok, semmint a board azt testületként követni lenne képes. A szerződésem teljes függetlenséget ad a művészeti döntésekben, így nagyon könnyű felmutatni az eltervezett arculatot, kidolgozni a művészeti programot.

- Milyen a városlakók, a fiatalok részvétele a projektben. Közreműködői, vagy csupán közönsége a rendezvényeknek?
- Ez bonyolult kérdés. Nem tennék különbséget a fiatalok és a többi polgár között. Számomra a városlakók különféle érdekcsoportokat jelentenek. Az EKF projektet a közösség projektjeként fogták fel - mint az minden ilyen típusú program esetében történni szokott. Magamban mindig olyan típusú eseményekkel vetem össze, mint például egy biennále. Ha van itt egy biennále, a taxisofőr nem törődik azzal, hogy ki vagyok én, mert ez csak egy a többi kulturális rendezvény között. De a Kulturális Főváros projekt már őt is érdekli, mert sok ember beszél róla, napi témává válik. Ez az egyik legizgalmasabb eleme minden EKF-nek, hogy miként tematizálódik az adott településen. Minden, ami EKF, az a városban, a városért, a város érdekében történik. Az EKF év a város ünnepi évada. Ennek kapcsán nagyon sok ötletet kaptunk a városlakóktól, sokkal többet, mint amennyit fel tudtunk használni. Rengeteg projektterv érkezett, és ezeket én nem is bátorítottam, mert sok ezerszer azt kell mondani a tervekre, hogy: nem. Amit minden javaslattevő arculcsapásként él meg. Számomra a mérce a magas művészi színvonal volt. Nem akartunk részvevőket csak magáért a részvételért.

- Veszélyes a dilettánsok előtt kitárni a kaput.
- Igen, és amit produkálnak, az nem is érdekes. Az alapelvünk az volt, hogy nem ugyanolyan évet akarunk, mint amilyenek a korábbi, szokásos évek voltak, csak több pénzből. Nem erre való az EKF adta esély, hanem arra hogy kivételesek legyünk. Itt a politikusok mindig azzal jönnek, hogy kultúrát mindenkinek - de hát ez a nyolcvanas évek szlogenje volt. Ma azt kell képviselnünk, hogy minőséget, kiváló kultúrát mindenkinek. Nem csupán kultúrát. Az én ambícióm, és a kialakult konfliktusok egyik oka, hogy nem mehetünk egy bizonyos színvonal alá. Mindez nemcsak a rendezvényekre vonatkozik. A szállodák mentalitásával például alapvető gond volt. Ideérkezésem után az első három hónapot különböző szállodákban töltöttem. Zürichből jártam át, ahol élek. A szállodákban szerzett tapasztalataim nyomán nyílt konfliktus alakult ki a hotelekkel, mert közöltem velük, hogy ez a színvonal nem megfelelő egy Kulturális Fővárosnak. Ez számomra azzal függ össze, hogy milyen képet mutat magáról egy város, amely vendégül látja Európát az EKF évében, ami legalább olyan fontos, mint a programok. Barátságos-e a taxisofőr, beszél-e angolul a hotelportás - ezek gyakran meghatározóbb élmények, mint az esti színházi előadás. Az ezen a téren vívott harcok eredményesek voltak, mert nagyon sok minden megváltozott. Kezdetben a város ezeknek a kérdéseknek nem tulajdonított jelentőséget, de aztán megértették a fontosságát.

- Milyen egyéb konfliktusok alakultak ki?
- Az egyik helyi művészek egy csoportjával jött létre, akik alulreprezentáltnak érezték magukat, akik az EKF évben a nagy pénzt látták, és nem a kívülről érkező inspirációt. Produkálni akarták magukat. Megmondtuk, hogy szó sem lehet róla, amiből persze botrány kerekedett. Azt mondták, hogy ők a só a kultúra levesében, de én azt a fajta levest meg sem szoktam kóstolni... (nevet) A másik, ma is tartó konfliktus a fenntarthatósággal kapcsolatban alakult ki. Számomra fontos, az elindított projektek, kezdeményezések közül több az EKF év után is fennmaradjon. Hogy a távozásom után legyenek, akik ezeket átveszik, biztosítsuk számukra a forrásokat, és a gazdasági élet szereplői maradjanak meg a kultúra támogatójának. Ez a szemlélet sokaknak új volt, akik 2009-re mint egy egyszeri és elmúló időszakra gondoltak. Idén szeptemberben helyhatósági és tartományi választások lesznek, és most nagyon nehéz bármelyik politikust is világos állásfoglalásra bírni. Mindent elő kell készítenünk, hogy a választásokat követően a fenntarthatóság kérdései azonnal napirendre kerülhessenek.

- Még csak négy hónap telt el Linz EKF évéből, így lehet, hogy a kérdésem korai, de van-e már adatuk a látogatók számáról, a bevételekről. Milyen az ingyenes és a belépőjegyes programok aránya?
- Erre meglehetősen nehéz válaszolni. A turizmus területén érezteti a hatását a globális pénzügyi válság. A turisták száma minden városban csökken. Ha a márciust vesszük, ami itt az első turisztikai hónap, akkor a látogatószám 12%-kal növekedett ez előző évi márciusához képest. De hogy ennek a jelentőségét jobban érzékeljük, érdemes összevetni Béccsel, ahol ugyanez az adat -15 %. Ami azt mutatja, hogy Linzben ez a növekedés relatíve még magasabb. Linzben egyébként hagyományosan az üzleti turizmus a jelentős, a város ipari-gazdasági tevékenysége miatt, de most ezt is hátrányosan érinti a válság. Az EKF év mindenesetre jelentős segítséget nyújt a városnak abban, hogy ezt az időszakot sikeresen élje túl. A jegyeladások körében a múzeumokban ugrásszerűen megnőtt az eladott belépők száma, így az Ars Electronicában négy hónap alatt fogyott el annyi jegy, mint korábban egy egész évben, és sok helyütt megduplázódott a jegyeladások száma. A kisebb programok esetében is - amelyek számunkra ugyanolyan fontosak, mint a nagyok - jó adataink vannak. Nemrég, húsvét után indítottunk egy sorozatot, amely októberig tart, a város valamelyik templomában minden nap orgonakoncertet tartunk. Ennek az ingyenes programnak az első héten 7200 látogatója volt, amire nem számítottam. Vagy van egy sorozatunk, a Kepler szalon (az egyik házban, amelyben Kepler ittlétekor lakott), ahol hetente kétszer tudományos kérdésekről esik szó, laikus közönségnek, de a vitára nyitottan. Itt mindig teltház van. Vagy vannak felolvasóesetek, a szokásos formában, de sokkal több érdeklődő előtt, mint amit feltételeztünk. Ezek a jelei annak, hogy miként reagál a város az EKF-re. Nem mindig a nagy számok fontosak a nagy intézményekben, hanem a kisebbek is a kisebb helyszíneken. Egy másik tapasztalatunk az Insider („beavatott") kártyával kapcsolatos, amely minden múzeumba ingyenes belépést biztosít, más eseményekre pedig kedvezményes bejutást (a színházi előadásokra például egységesen 9 euróért lehet vele bejutni), és ebből ez idáig hétezret adtunk el, amit én az EKF iránti bizalom jeleként értelmezek.

- Melyek lesznek az év hátralévő részének kiemelkedő eseményei?
- Az elvünk az, hogy az év 365 napból áll, és az ide látogatók zöme akkor jön, amikor ráér, hétvégén vagy a szabadsága alatt. Nagyon ritkán látogat ide valaki egy rendezvény miatt. Lesz egy kiállításunk a város fölött, a háztetőkön, (május 29 - szeptember 27), ami egy trilógia befejező része (a köztereken és a város alatti elmúlt kétévi kiállításokat követve). Júliusban nagy szabadtéri színházi fesztivál lesz, „Napégette" címmel, parkokban, udvarokban, tereken. Szeptemberben (2010. januárig) a Lentos múzeumban „Lásd ezt a hangot" címmel kép és hang egymásra hatását bemutató multimédiás kiállítás nyílik. Az Ars Electronicában és a főtéren 80+1 címmel zajlik majd (ennyi napon át) június közepétől szeptemberig, a földkörüli utazást bemutató (Verne regényére utaló) program, amelybe olyan távoli helyszínek is bekapcsolódnak, amelyek hatással lesznek a jövőben Linz történetére.

- Mivel foglalkozik majd az EKF év letelte után?
- A szerződésem 2010 áprilisáig szól. Utána visszamegyek Zürichbe, ahol van egy saját irodám néhány munkatárssal, és ahol azzal foglalkozom majd, amivel korábban is. Kilátásban van egy nagyobb kiállítás Berlinben, a németországi városfejlesztésekről, és jelenleg is dolgozom egy párizsi kiállításon. Később szívesen bekapcsolódnék Kulturális Fővárosok kiállításainak szervezésébe, ilyet Luxemburgban már csináltam, „All We Need" címmel.