Jobbakká válnak-e gyermekeink az erkölcstan oktatás bevezetésével? – Szeptembertől kiderül

Noha jó néhány oktatási intézményben tartanak már erkölcstan és etikaórákat, a tavaly elfogadott új Nemzeti Alaptanterv részeként szeptembertől ezen tantárgyakat már kötelező jelleggel oktatják az elsős és ötödikes osztályokban. Később, felmenő rendszerben majd az összes többi évfolyamon is. Az erkölcstan rejtelmeibe a kicsiket és az ötödikeseket az erre szolgáló tanfolyamokon képzett pedagógusok fogják beavatni.

Dornné Balogh Szilvia, a pécsi I. számú Gyakorló Általános Iskola tanára is elvégezte a szakirányú hatvanórás továbbképzést. Őt kérdeztük arról, miként fog zajlani egy erkölcstanóra, mire számíthatnak a gyerekek.

A tanárnő szerint az erkölcstan oktatása nem fog újdonságot jelenteni egy olyan pedagógus számára, aki eddig is foglalkozott a tanítványai lelki életével, azaz aki nemcsak tanított, hanem nevelt is.

- Ezt az órát tulajdonképpen egyfajta játékórának kell elképzelni. A kicsik játékos formában ismerkednek meg a viselkedés- és magatartásformákkal, játékosan ismerik meg az illemet, egymáshoz és a felnőttekhez való viszonyukat. Egy erkölcstanóra tulajdonképpen tanulságos történeteken, tanmeséken és filmeken keresztül történő egyfajta közösségformálásként értelmezhető.

A szakember szerint a gyerekeknek nagy szükségük van a játékra, mert rengeteget tanulnak s erre van a legkevesebb idejük. Ezeken az órákon viszont egymással tudnak foglalkozni, s az előbb említetteken kívül arról is ismereteket szerezhetnek, hogyan oldják fel a bennük felgyülemlett feszültséget, hogyan kezeljék a konfliktusokat, tehát hogy ne rohanjanak egymásnak, ne verjék egymást, hanem kommunikáljanak egymás között.

Az erkölcstanórákkal kapcsolatosan jelenleg az az elképzelés érvényesül, hogy a tanár osztályozni is fogja a nebulókat, bár ezt a feladatukat minden bizonnyal csak nehézségek árán tudják majd elvégezni.

- A legfrissebb információm nekem is az, hogy osztályoznunk kell majd a gyerekeket. A közösségformálást viszont nehéz lesz értékelni. A nagyobbaknál talán a pozitív véleményalkotást és a motivációt lehet osztályozni, míg a kicsiknél inkább csak a hozzáállást, azt, hogy mennyire vonhatók be a játékba vagy mennyire nem. Én a szívem szerint mindenesetre nem osztályoznám őket.

Azt, hogy a kötelezővé tett erkölcs- és hittanoktatás eléri-e a célját, csak hosszú évek múltán mérhetjük majd le, mondja a pedagógus, aki szerint "nyilván iskolák között is lesznek majd különbségek ennek megítélésében".

- Nekem szerencsém van, mert az 1. Gyakorlóba nagyon jó családi háttérből érkeznek a gyerekek, kevés negatív tapasztalattal rendelkezem. Egyetértek abban, hogy a gyerek elsősorban otthon szocializálódik, azon az iskola csak részben tud alakítani. Egy városszéli iskolában biztos, hogy sokkal nehezebb feladatuk lesz a pedagógusoknak. Tíz évvel ezelőtt ilyen jellegű erkölcstanoktatásra nem volt szükség. A gyerekek tudták, hogyan köszönünk, hogyan mutatkozunk be illendően, miért nem verekszünk és káromkodunk, stb. Ezt korábban otthon már megtanulták - manapság viszont már sajnos tényleg tanítani kell, hogyan kell illendően viselkedniük...

H. L. B. - Fotó: Czimbal Gyula/MTI