Jakab Ferencre emlékezünk: már a járvány előtt is érdemes volt figyelni a szavaira

2024. február 17. szombat 09:41

Jakab Ferencre emlékezünk: már a járvány előtt is érdemes volt figyelni a szavaira

Pénteken érkezett a szomorú hír, tragikus körülmények között elhunyt Jakab Ferenc. A pécsi virológusra - akit az egész ország a koronavírus-kutatócsoport vezetőjeként ismert meg - 2015-ben készült interjúnkkal emlékezünk.

Az új vírusok, ha még nem is fertőznek embert, bármikor képessé válhatnak erre. A tudás az első lépés a védekezés és megelőzés felé, nyilatkozta lapunknak akkor a pécsi professzor.

 

 

- Hogy került Pécsre egy ilyen komoly víruskutató laboratórium?

- Korábban is végeztünk virológiai kutatásokat a PTE Természettudományi Karán, nyilván nem ilyen magas biztonsági szinten, ahogy most. 2012 nyarán költöztünk az azóta Szentágothai János Kutatóközpontra átnevezett Science Buildingbe. Az itteni laboratórium a legmagasabb, tehát hármas és négyes biológiai biztonsági besorolással rendelkezik.

- A laikusoknak hogy írná le ezt a besorolást?
- A biológiai biztonsági szinteket négy kategóriába sorolják. Az első olyan vírusokat jelent, amelyek egészséges emberben nem okoznak fertőzést, a második szintbe tartozó kórokozók már fertőzhetnek embereket, de meg lehet belőlük gyógyulni. Olyan köznapi kórokozókra gondolok, mint az influenza. A hármas szintbe tartoznak, azok a vírusok, amelyek súlyos betegségeket okoznak, viszont általában nem terjednek emberről emberre, van rájuk gyógymód vagy vakcinálási program és jó eséllyel fel lehet belőlük épülni.

- És a négyes szint?
- A legmagasabb besorolásba az emberről emberre terjedő, igen súlyos, akár halálos kimenetelű fertőzést okozó, a legmagasabb fertőzési képességekkel rendelkező vírusok tartoznak, amelyekre még nincs gyógymód. Az itteni kutatások jelentős része a hármas kategóriába tartozó kórokozókkal folynak.

- Milyen típusú kutatásokra alkalmas ez a labor?
- A virológiai vizsgálatoknak alapvetően két fő fajtája van. Az első a tisztán molekuláris, immunológiai vizsgálatok, amely típusú vizsgálatokat még a legveszélyesebb vírusok esetében is, egy szakember kockázatmentesen el tud végezni nagyon speciális laboratóriumi feltételek nélkül is. Amikor a kórokozók fertőzőképességét vizsgáljuk, ahhoz viszont már kell a megfelelő biológiai biztonsági szint. Ebben a laborban vírusizolációs kutatásokat is végzünk, szövettenyészeteken szaporítjuk a kórokozókat. Itt bizony szükség van megfelelő óvintézkedésekre.

- Esetükben ez mit jelent pontosan?
- Az Amerikai Járványügyi Központ készített egy szabályozást, amit a mikrobiológiai laborok bibliájaként tartanak számon. Ebben leírják, hogy a különböző biztonsági szinteken milyen feltételeknek kell megfelelni. Ez számos feltételt szab, amiket már a tervezés alatt figyelembe kellett venni.

- Például?
- A laborban negatív nyomás uralkodik, tehát ha kinyílik egy ajtó, akkor a levegő nem áramlik ki az épületbe. A levegő egy irányba, csak a laboratórium felé haladhat. A biztonsági ajtók - amiből összesen négy van - mindegyike nyolcvankilós, rozsdamentes acélból készültek, és elektromágnessel zárják le hermetikusan a kutatóhelyiséget a külvilágtól. A laborból csak dupla szűrőn keresztül jut ki a levegő és öt szűrőn át jut be. Ez az elsődleges védővonal.

- És a másodlagos?
- Az általunk szkafandernek nevezett védőruha, amelynek belsejében pozitív nyomás uralkodik, ami megvéd minket attól, hogy bármi bekerüljön, ha akár egy kis sérülés is található rajta. Fontos tudni, hogy ennek viselése elsősorban a balesetek miatt indokolt. A kutatások izolált elszívófülkében zajlanak, alaphelyzetben a laborban „nem repkednek" a vírusok. Baj csak akkor lehet, ha egy vírusokat tartalmazó flaska kiesik a kutató kezéből és összetörik. Ez egy normális és biztonságos labor, nyilván csak olyan kutatókat szabad beengedni, akik tudnak ilyen körülmények között dolgozni.

- Kik ők, biológusok, orvosok?
- Is-is. Javarészt biológusok, de van orvos kollégánk is.

- Beszéljünk a konkrét kutatásokról.
- Le kell szögeznem, hogy ez egy egyetemi kutatólabor, tehát nem végzünk sem járványügyi, sem közegészségügyi, sem rutindiagnosztikai vizsgálatokat. Elsősorban az úgynevezett zoonotikus, azaz az állatról emberre terjedő vírusokat vizsgáljuk. Ezek fertőzési képességét kutatjuk és azt, hogy a fertőzés hatására milyen sejtszintű változások jelentkeznek. Sok ilyen vírust ismerünk, és még számtalan van, amit nem.

- Milyen ismert vírusokkal dolgoznak?
- Például a rágcsálók által terjesztett hantavírusokkal, amelyek nagyon komoly máj- és vesetüneteket okozhatnak, az ezzel kapcsolatos kutatásokban laborunk élen jár hazánkban. Dolgozunk még az agyhártyagyulladást okozó kullancs encephalitis-szel. Ez utóbbi ellen ugyan van oltás, de ne felejtsük el, hogy a vírusok igen gyorsan változnak. Ugyancsak kutatjuk a nyugat-nílusi láz szúnyog által hordozott kórokozóját, amely kétezres évek elején okozta az első felderített megbetegedéseket hazánkban. Néhány éve még azt tanítottuk ezzel kapcsolatban az egyetemen, hogy az idegrendszert érintő tünetek az esetek kevesebb, mint egy százalékában jelentkeznek. Újabban ez az arány akár 20 százalék is lehet, és egy ilyen változáshoz nem kell több, minthogy egy vagy két aminosav megváltozik a vírusfehérjében.

- Emellett új kórokozókat is azonosítanak.
- Az Ebola és a SARS koronavírus, de az ugyancsak súlyos Nipah- és Hendra-vírus esetében is a denevért sikerült azonosítani, mint hordozót, így mi is igen sokat foglalkozunk ezen ősi emlősökkel. Még mielőtt bárki agyonütné a házkörüli denevéreket, le kell szögeznem, hogy az ökoszisztéma szempontjából ezek az állatok hihetetlen fontosak és hasznosak és gyakorlatilag nagyon kicsi a valószínűsége, hogy bárki elkapjon közvetlenül tőlük valamit. Soha, semmilyen körülmények között sem szabad őket bántani, ha jelenlétük zavar minket a ház körül, hívjunk szakembert és ő szakszerűen, az állat sérülése nélkül „elköltözteti". Másfelől viszont, tudomásul kell venni, hogy a denevérek nagyon sok ma ismert vírus ősi formáját hordozzák. A metagenom-analízisnek nevezett új eljárásnak köszönhetően, egyébként a virológiában húzóág lett a denevérek által hordozott kórokozók kutatása. Ezzel a labortechnológiával rengeteg új vírust lehet azonosítani. Kilenc különböző új vírust írtunk le a hazai denevérekből mi is, amelyeket az állatok székletéből mutattunk ki.

- Veszélyesek ezek az emberre? Ha felfedeznek egy eddig nem ismert kórokozót, akkor általában hogyan tovább?
- Az általunk azonosított új vírusok nem fertőznek embert, vagy még nem tudjuk, hogy veszélyes lehet-e. Ennek megállapítására emberi szövetekből készített sejtkultúrákat használunk. Ezek egyébként katalógusból rendelhetőek és minden rutin virológiai laboratórium számára elérhetőek. Ilyen emberi tüdő-, máj- vagy vese-sejtvonalakat fertőzünk meg az új vírusokkal és figyeljük a változást. Ha a vírus képes szaporodni emberi sejtvonalakon, akkor megvan a lehetősége annak, hogy fertőzhet is. Hangsúlyoznám, még ez sem száz százalékosan bizonyítóerejű. Az egyetlen igazi bizonyíték erre, ha betegből mutatjuk ki a kórokozót, és találunk összefüggést a tünetekkel.

- Hogy látja a kutatások jövőjét?
- Mindenképp szükség van ilyen laboratóriumokra, eljárásokra, ugyanis az új vírusok, ha még nem is fertőznek embert, bármikor képessé válhatnak erre. A tudás az első lépés a védekezés és megelőzés felé! Igyekszünk a kutatási eredményeket elérhetővé tenni a klinikumban dolgozó kollégák számára is, szeretnénk, ha az embereknek gyakorlati haszna lenne a munkánk eredményeiből. Ez a laboratórium az egyetlen olyan magas biztonsági szinttel rendelkező hazai egység, ami egyetemi kötelékbe tartozik. Ahogy említettem már, jelenleg kizárólag kutatással foglalkozunk, de, ha szükséges - ne kerüljön rá sor, de például egy esetleges járványügyi helyzetben - a törvényi és hatósági szabályok figyelembevétele mellett természetesen be tudunk segíteni a járványügyi hatóság, az egészségügy munkájába is a tágabb értelemben vett régióban. Így azt gondolom, hogy a laboratórium megléte itt Pécsett nemcsak a PTE számára, de a város minden polgára számára egy értéket képez.

 

Képünkön Jakab Ferenc látható.

EQM - Fotó: Univ Pécs/Csortos Szabolcs