Írástudók és képírók

- Az elmúlt tíz év során mi változott és mi az, ami egy évtizede töretlen az Echoban?
- Ami a változatlanságot jelenti: az alapítók köre, akik létrehozták a lapot, az elmúlt tíz során szerkesztőként, szerzőként folyamatosan jelen voltak, vannak. Nem változott az alapításkor elgondolt funkció sem: az, hogy európai mércével tekintsen a helyi kulturális életre, s ebből a nézőpontból adjon értékítéletet, elemzést. Ami pedig a változásokat illeti: természetes, hogy bizonyos fokú fluktuáció lezajlott, és az a törekvésünk, hogy egyetemistákat is bevonjunk a munkánkba, értelemszerűen állandó mozgást is eredményez. A kezdetekhez képest lényeges tartalmi változás, hogy az első öt esztendőben az Európa Kulturális Fővárosa-program értelemszerűen nem szerepelhetett a lap tematikájában, de a pécsi pályázat benyújtása óta majd' minden számban foglalkozik egy-egy írás az EKF-fel, s ez már-már meghatározó elemévé vált az Echonak.

- A szerkesztőség tagjai is részt vettek az EKF-pályázat írásában. Érzékeli-e, hogy a programról szóló észrevételeik a döntéshozókhoz is eljutnak?
- Egy időben egyfajta felfokozott várakozás volt a levegőben: azt reméltük, képesek vagyunk tenni a városért, s Pécs ki tud kerülni kulturális, gazdasági peremhelyzetéből. Ezt az örömöt viszont az elmúlt évek eseményei megkeserítették. Úgy gondolom, a kritikai szempont a mi esetünkben azt jelenti, hogy a lap az eredeti pályázatban lefektetett elvek és koncepciók szempontjából ír a programról. Őrizzük azt a szemléletet, amely a pályázat írásakor még jelen volt, de ami mögül a gyakorlati megvalósítás, a menedzsment azóta kihátrált. Hogy tudunk-e hatni a fejleményekre? Azt kell mondanom, hogy sajnos nem. Sokszor úgy tűnik, csak pusztába kiáltott szó, amit az EKF kapcsán írunk.

- A lap űrt tölt be a helyi médiában.
- Úgy vélem, az írások terjedelme és színvonala miatt az Echo olyan mélységben tud kulturális kérdésekkel foglalkozni, amelyre más médiumnak nincs lehetősége. Vagy azért, mert az adott orgánum a műfaját tekintve egy szélesebb olvasói kört próbál elérni, vagy terjedelmi korlátok akadályozzák ebben. A mi folyóiratunk viszont réteget céloz meg: elsősorban a minőségi kultúrát fogyasztó értelmiségieknek szól, de közérthetően fogalmaz - a szakmai minőség, a hozzáértés azonban minden esetben nagyon fontos.

- A folyóirat nyilván - pécsisége folytán is - különbözik az országos periodikáktól.
- A különbség részben a helyi hagyományokból adódik, a lap minőségeszménye is ebből táplálkozik. Elég csak a két háború közötti Minerva folyóiratra, a Pécsi Balettre, a helyi amatőr színjátszásra gondolni. Mindezek mutatják a város „sűrű" kulturális életét. Ez a szellem pedig hitelesíti munkánkat, azt, hogy a pécsi művészeti életet érdemes elemezni. A város, illetve az ország kulturális helyzete persze, az elmúlt húsz évben jelentős változásokon ment keresztül: a kultúrára ráeresztették a piacgazdaságot, a kommersz, a populáris nyert teret. Pécs sincs már azon a kiemelkedő helyen, ahol a 60-70-es években volt - de azt sem látni, hogy más vidéki város átvette volna tőle azóta ezt a vezetőszerepet.

- Terveik?
- Azt hiszem, a szakmaiság megőrzése mellett a profil fenntartását tartjuk fontosnak, ám ezt a tíz éves jubileumot is szeretnénk megragadni, hogy egy szélesebb közönség is kézbe vegye, megismerje a lapot. A különböző szórakozóhelyeken, könyvtárakban ma is ott vannak a lap példányai, a visszajelzések alapján pedig úgy tapasztalom, hogy a folyóiratot kedvelik az olvasók.

B. M. - Fotó: K. Z.