„A pécsi álmok szertefoszlottak"

- Ön már a kulturális főváros program ötletének megfogalmazásakor tevékenyen részt vett a pályázat előkészítésében. Mi változott azóta?
- 2003-ban volt egy Echo-est, amelyen felvetődött a kulturális főváros program gondolata, s ekkor a civilek között is akadtak, akik pesszimista hangot ütöttek meg. Akkor az az álláspont került előtérbe, hogy ha nem próbáljuk meg, nem is fog sikerülni. Úgy gondolom, lényegében a civileknek köszönhető, hogy a város elnyerte a címet, s így közvetve a mai helyzetért is ők a „felelősek". Már a kezdet kezdetén megmutatkozott, hogy a kulturális önkormányzati apparátus nem rendelkezik megfelelő készséggel a pályázat lebonyolítására: akik szakemberek voltak, azok nem voltak döntési helyzetben, akik pedig döntési helyzetben voltak, egyáltalán nem értették, hogy milyen távlatokat jelenthet a városnak az Európa Kulturális Fővárosa projekt. Sajnos ennek az ellentétnek az eredményét tapasztalhatjuk azóta is: a távozó igazgatók mindegyike örökös harcban állt a politikával, s később ezért hagyták ott a központot.

- A kulturális főváros projekt igazi üzenete mintha mára elsikkadt volna. Úgy tűnik, mára az építkezések és a betonozási tervek jelentik a legfőbb problémát.
- A program legfontosabb hozadéka az lett volna, hogy kulturális léptékváltást eredményezzen, szemléletmódosítást hívjon életre. A beruházások csak ehhez nyújtottak volna segítséget, hiszen Pécs híján van bizonyos intézményeknek, minőségi szolgáltatásoknak. A cél az lett volna, hogy egy volt bányászváros valódi kulturális központtá válhasson. Amit a szakemberek az elején elképzeltek, egy könyv formájában hozzáférhető: ezt a pályázatot díjazta annak idején a nemzetközi zsűri, és az abban foglaltakat kellett volna megvalósítani. Úgy tűnik, ezek az álmok már szertefoszlóban vannak.

- A léptékváltásra ezek szerint már nincs idő.
- Több év telt el a cím elnyerése óta. Ma az a legfontosabb probléma, hogy nem történt a tervezett szemléletváltoztatásból semmi. Ezeknek a felvezető, felkészülési éveknek arról kellett volna szólniuk, hogy az itt élőket mind lelkületben, mind a minőségi kultúra iránti igény területén felkészítsék. Van egy félelmem: a 2010-ben megjelenő széles kínálatra nem lesz kereslet, azaz a közönség nem fog rámozdulni a programokra. Egyrészt Pécset be kellett volna vezetni a hazai és nemzetközi kulturális piacra, másrészt az itt lakók minőségi kultúra iránti igényét kellett volna felébreszteni. Sajnos még az idei programokról sem tudunk szinte semmit, pláne nem a jövő éviekről vagy a 2010-es eseményekről.

- Művészeti igazgató híján ez nem is meglepő, ráadásul nem is tülekednek a posztért.
- Pedig nem kérdéses, miért nincs jelentkező. Ha jól belegondolunk, örökösen visszatérő probléma a szakemberek és a politikusok közötti ellentét. Az egyik oldalon ott vannak a kultúrában már kellő presztízzsel rendelkező, ám tekintélyüket informálisan - szakmai teljesítményükkel - megszerző csoport tagjai, a másikon pedig ott egy formális szervezet, amelyben nincsenek meg a kulturális kompetenciák. Ez utóbbiban teljesen más rendszerben működik a döntéshozatal, a befolyásolás: a bürokratizált, átpolitizált hivatalnoki-politikusi működésbe nem tud integrálódni a civil szakembergárda. A szerencsés az lett volna, ha az EKF megvalósítását tokkal-vonóval megkapja ez a civil társaság, amely professzionális módon valósította volna meg a programot. Attól kezdve, hogy egy önkormányzati bürokrácia, amely nincs birtokában ezeknek a szellemi kapacitásoknak, rátelepszik a projektre, az eredeti elképzelések már nem tudnak megvalósulni. Emiatt van az, hogy akik bizonyos ideig megpróbálták a maguk civil szakmai kompetenciáját belevinni a rendszerbe, bizonyos idő után felőrlődtek, feladták a harcot. E sorba illeszkedik Takáts Józseftől Méhes Mártonig minden távozó. Azt valószínűsítem tehát, hogy amennyiben találnak egy olyan művészeti igazgatót, aki az eddigi szakemberekhez hasonlatos mentalitással rendelkezik, ő sem fogja sokáig bírni. Egyelőre azonban nem látjuk, kik lehetnek azok, akik alkalmasak lennének a feladatra.

- Ön korábban szorosan együtt dolgozott Méhes Mártonnal, a művészeti igazgató egy tizenegy fős szakértői testület segítségével hozta meg döntéseit, melynek Ön is tagja volt. Mi történt ezzel a társasággal azóta?
- Mészáros András és Tasnádi Péter a kezdetektől nem fogadta el a testületet, legalábbis hivatalosan, így mi magunkat csak „illegitimeknek" neveztük. Méhes Márton azért kért fel bennünket, hogy segítsük a felvezető évek programjainak összeállítását, a beérkezett javaslatok között mérlegeljünk, s javasoljuk a támogatásra érdemes elképzeléseket. Tavaly agusztus végén ültünk össze utoljára.

- Ezek szerint ősz óta nincs - szakmai értelemben - komolyan vehető kulturális koncepció?
- A következő időszak programjait több forrásból finanszírozzák majd, éppen ezért nagyon kellemetlen, hogy gyakorlatilag öt hónapja áll az egész ügy. A szakemberek távozásával kapcsolatban azonban az a legnagyobb probléma, hogy azok a művészek, érdeklődők, akik szívesen részt vállalnának a felvezető évek programjainak megalkotásában, s akik konkrét eseményjavaslattal érkeznek, nem tudják, kivel tárgyalhatnak. Éppen ezért kínos az EKF menedzsmentre nézve, hogy a folyamatban lévő ügyek a távozók miatt szakadnak meg - vagy mennek tévútra. Egy idő után így joggal mondhatják majd: komolytalan a központ, nem is érdemes velük tárgyalni.

- Meddig lehet még halogatni az új art director megválasztását, s mi lesz az ő legsürgetőbb feladata?
- Ma már a 2010-es eseményeket kellene tervezni, ugyanis másként csak azok a nemzetközileg elismert kulturális szereplők érkeznek majd Pécsre, akiknek éppen üres akkor a naptárjuk. Az új igazgatónak, vagy testületnek már Méhes távozásának másnapján munkába kellett volna állnia, de így is rengeteg problémája lett volna. Nehéz ugyanis úgy tárgyalni, hogy nem tudja: pontosan mennyit tud áldozni az egyes eseményekre, s azok milyen paraméterekkel rendelkező épületekben vagy helyszíneken lesznek megtartva. A világban ilyesmihez nincsenek hozzászokva azok a felek, akikhez közeledne a menedzsment.

- A fentiek tudatában, s mint aki tevékenyen is részt vett a projekt tervezési szakaszában, milyen 2010-re kell felkészülnünk Ön szerint?
- Amit a díjnyertes pályázat a programok tekintetében felvázolt, abból a dolgok mai állása szerint vajmi kevés fog megvalósulni. Sajnos láthattuk, hogy a város az elmúlt tíz évben milyen kultúrát preferált. Az ingyenes, lacipecsenyés eseményeket nem lehet eladni 2010-ben, viszont a minőségi szórakozásokhoz nem lesz meg a fizetőképes, és/vagy motivált kereslet. Ha jelenleg a kiállításokra, a komolyzenei koncertekre, vagy éppen a színházba csak néhány ezer ember jár, miért változna ez meg két év alatt? Sajnos be kell látni, súlyos mulasztások történtek a közönség „nevelése" során, s emiatt a 2010-es programok középszerűek maradnak vagy szégyenszemre az is megtörténhet, hogy üres nézőtér fogadja a minőségi programokat.

Korb Zoltán