Interjú Varga Péterrel

- Egy éve hevesen támadta Önt az ellenzék, főleg a kinevezése táján. Kijönnek már egymással, vagy a helyzet csak romlott?
- Az ellenséges megnyilatkozások és viták a kezdetek óta nem rólam, sokkal inkább az ellenzéket és a városvezetést megosztó konkrét ügyekről szólnak - igaz, a holding kapcsán a személyem is terítékre kerül, azonban mindezt nem érzelmi kérdésként kezelem. Úgy gondolom, az ellenzék részéről érkező támadások célkeresztjében inkább egy-egy döntés áll, nem pedig én.

- Ha az ellenzék szerint nem is ez a megoldás - ismereteink szerint bizonyos körök már egyenesen Varga Péter fejét vennék.
- Ilyen hírek hozzám is eljutottak, de nem alapozok a mendemondákra. Igyekszem szolgálni a város lakóinak az érdekeit, amíg ezt tehetem. Hogy ez meddig tart, megjósolhatatlan, ugyanis a közelmúltban láthattuk: egy gyors döntéssel bármilyen csúcsvezetőt akár egy nap alatt fel lehet állítani. Én mindenesetre - bármennyire szeretnék ezt néhányan - önszántamból nem hagyom félbe a megkezdett munkát.

- Van, aki szerint a posztot "eleve őrültség" volt elvállalni. A vagyonkezelő súlyos anyagi problémákkal küzdött tavaly is, a kiadásokhoz képest minimális volt a realizálható bevétel. Javult egyáltalán a helyzet egy év alatt?
- Nem tagadom, súlyos örökség nyugszik a vállunkon, amely miatt egy éve nem folyik más a holdingnál, mint válságkezelés, és a túlélés biztosítása. A működésből származó bevételeink máig nem fedezik a városüzemeltetési feladatok költségeit. Bizonytalanok a kifizetéseink, folyamatosan adósságokkal küzdünk. Hónapról hónapra több százmilliós kintlévőségeket görgetünk magunk előtt, amely alapvetően meghatározza a működésünket, megrendeléseinket. Csak az Expo Center hiteleinek törlesztése - kamatok nélkül - 180 millió forintot jelent évente, s ehhez hozzájön még több, korábban felvett rövid- és hosszú lejáratú hitel - összességében félmilliárdot kell kiadnunk csak hitel- tőke- és kamattörlesztésre egy évben. Ennyivel kevesebb jut utakra, kaszálásra és minden egyéb városüzemeltetési feladatra. Tisztán látszik, hogy csak egy nagyobb tömegű vagyon értékesítésével kerülhet egyenesbe a cég: ha meglenne egy körülbelül kétmilliárdos összeg, elindulhatna az a folyamat, amelynek kapcsán saját befektetésekkel pénzt teremthetünk, s ki tudnánk fizetni az adósságainkat is.

- Kiutat jelenthetne a vízműben lévő városi üzletrész értékesítése és a Nick-udvar eladása. Egyik üzlet sem aggályoktól mentes...
- A Nick-udvar eladásával két éven át birkózott a vagyonkezelő. Annál jobb feltételekkel, ahogyan most elvitte volna egy cég, nem kellett eddig senkinek. A pénzügyi válság azonban könnyen ezt az üzletet is meghiúsítja, mert nem adnak a bankok pénzt a vevőnek, s valószínűleg novemberben szerződést kell bontanunk vele. A vízmű üzletrészének értékesítése jogászaink szerint járható út. Ez az ügylet éppen azt a célt szolgálná, hogy a bevétellel valamelyest helyre billenjenek a holding pénzügyei, miközben a várost nem érné kár. A vízdíjakat ugyanis továbbra is az önkormányzat állapíthatná ugyanis meg, az üzletrész ellenértékének megforgatásával (hitelek kiváltása, befektetések) pedig akár dupla annyi plusz bevételre tehet szert a holding illetve a város évente, mint amennyit eddig osztalékként kivettek a vízműből.

- Korábban a holding létrehozásakor is milliárdos megtakarításokról beszéltek a szocialista politikusok. Mi lesz ebből?
- Sajnálatos módon szinte kizárólag olyan cégek kerülhettek be eddig a holdingba, amelyek nem termelnek profitot, s nem is céljuk mindez - sőt, folyamatos önkormányzati támogatásra szorulnak. El kell ismerni, az egykori szűken vett "PVV" eddig gyakorlatilag csak veszített az átalakulással, amelynek egyébként minden járulékos költségeit is a vagyonkezelőnek kellett állnia. A cégek konszolidálásához ezután is szükség lesz önkormányzati segítségre, azonban annyi előnye lesz a törzsháznak, hogy a társaságok kiadásai valóban csökkennek, működésük ésszerűbbé válik. Az így nyert megtakarításokat pedig a város másra, például szociális juttatásokra, beruházásokra fordíthatja. A nagy cégek közül még idén a holding részévé válhat a Zsolnay-gyár is. Így, bár a részvénytársaság most még saját pénzügyi problémáival küzd, hosszabb távon nyereséget hozhat a holdingnak. Néhány éven belül kiderül mekkora profitra is képes, s beindulnak-e a közelmúltban beharangozott projektjei.

- Az elmúlt egy évben mennyiben teljesültek várakozásai - mire számított, s mi lett mindebből?
- Amikor idejöttem, utólag visszagondolva, túlzottan optimista voltam. Meg voltam róla győződve: ha a város érdekében cselekszünk, azért nem csak kritika jár, s a városlakók nem a negatívumot, az ügyeskedést, az összeesküvés-elméleteket keresik majd döntéseink hátterében. Azt kell látnom, hogy Pécsett nagyobb "sikere" van a kudarcoknak, mint a pozitívumoknak - jobb az, ha nem történik semmi, mintha mennének a dolgok. Minden tevékenységünket gyanakvás és kritika övezi, ami ránk nézve is sértő. Azt gondoltam, hogy a jó szándékot, jó szándékkal fogadják - ez pedig itt nem mindig így van. Összefogásból, lokálpatriotizmusból egyelőre nem sokat érzek. Én mindenesetre túlteszem magam az alaptalan kritikákon, és - ezt őszintén mondom - a város érdekében igyekszem eljárni.

Korb Zoltán - Fotó: Pécs Holding