Az ember, aki megváltoztathat mindent

- A bólyi mezőgazdasági komplexum szolgálatában dolgozott egészen eddig. Mennyire érte felkészületlenül, hogy távoznia kellett a vezérigazgatói székből? Csányi úr (Csányi Sándor az OTP Nyrt. vezérigazgatója, Magyarország egyik - ha nem a - leggazdagabb üzletembere - a szerk.) pletyka szerinti ultimátumára gondolunk...
- Egy Csányi Sándor érdekkörébe tartozó pénzügyi befektető társaság jelent meg Bólyban, mely abszolút tulajdont szerzett a Zrt.-ben. Így persze meghatározhatta azt is, kivel kíván dolgozni a továbbiakban - úgy gondolom, a mai világban ez természetes. Én magam jó előre felkészültem a változásra. Igaz, harminckét évig voltam a vállalatnál s így jelentős rész jutott rám a Bóly Zrt. arculatának, tevékenységének, megyén túlnyúló kapcsolatainak kialakításában, tehát nem azt mondom, hogy mindegy volt, mi fog történni. Egy jól működő társaság profi vezetéséhez járulhattam hozzá - s erre büszke vagyok mai is. Nem tagadom, szívesen fejeztem volna be aktív pályafutásomat Bólyban, de racionálisan gondolkodó emberként - megmondom, volt a Bóly Zrt.-ben saját tulajdonrészem is, de eladtam - utólag is természetes dolognak tartom, hogy a Csányi vezérelte cég saját menedzsmenttel kívánt dolgozni a továbbiakban. Lezárult az életemben egy fejezet, így egy hosszabb pihenő után új feladataimra kezdek koncentrálni. Semmi kedvem nosztalgiázni.

- A város által kiírt - majd módosított - pályázaton nyerte el a Pécsi Városüzemelési és Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatói posztját. Az itteni karrierjét azonnal heves támadások kivédéseivel kellett kezdenie.
- Meg kell valljam, nem terveztem hogy valaha is alkalmazottként fogok még dolgozni. A saját egzisztencia érdekében előkészületeket is tettem - akkori elképzeléseim szerint vállalkozások irányítójaként folytattam volna munkámat. De mert tudomásomra jutott az a pályázati kiírás, amelyről Pécs polgármestere tájékoztatott, elgondolkodtam. Igaz, döntésem előtt hosszú ideig hezitáltam - hiszen a PVV Zrt.-ről alig volt információm, ezért egy héttel a beköltözés előtt azt sem tudtam, hol a társaság székház - azt azért hallottam: a cég ezer sebből vérzik...

- Mégis beugrott az ismeretlenbe, amikor biztos volt benne: a népszerűtlen „rendcsináló" szerepét kell felvállalnia. Miért?
- Kihívásnak tekintettem a pécsi vezérigazgatói posztot. Már a megyei közgyűlésben eltöltött időszakban is megtapasztaltam, hogy a cégnél olyan szemlélet uralkodik, amin mindenképpen változtatni kell. Itt jegyzem meg: nem véletlen, hogy a parlamentben is hosszú évek óta terítéken van a közigazgatási reform, s igazából senki nem vállalta fel ennek végrehajtását. Én most nem a reformer szerepében szeretnék tetszelegni, de azt elmondanám, hogy szerintem a jó irányba haladhatunk, ha el tudjuk választani a céget a közigazgatástól. S belátjuk: a pécsiek tulajdonában álló PVV Zrt. gazdasági szervezetként, a gazdasági társaságokra vonatkozó törvény szerint kell működjön.

- Amikor megismerkedett a részletekkel, milyen tapasztalatokat szerzett a PVV Zrt. eddigi működéséről?
- Ne kerteljünk. Az általam véltnél kedvezőtlenebb kép tárult elém. A pénzügyi helyzet rosszabb volt, mint sejtettem, ráadásul a gazdasági szektorra jellemző szemléletnek nyomát sem véltem felfedezni a társaságnál. Az itt dolgozókban abszolút nem érvényesül a cég iránti elkötelezettség. Teljes mértékben közalkalmazotti, ha úgy tetszik, hivatalnoki szemlélettel dolgoznak - mintha a városházán, vagy egy hivatalban ülnének. Jó lenne, ha mindenki figyelembe venné, hogy egy gazdasági társaság tagjai - alkalmazottai vagyunk...

- Van esélye változtatni ezen?
- Érvényesíteni kívánom a teljesítményelvűséget. Differenciált bérfejlesztést, jutalmazást és prémiumrendszert alkalmazok - a jövőben senki nem számíthat a fizetésemelések automatizmusára. Ez - kiegészülve egy szigorú kontrollal - szerintem megteszi majd a hatását: azok a munkatársaink, akik nem fogadják el az új feltételeket, elmehetnek a társaságtól...Helyettük elkötelezett szakemberek dolgoznak majd itt.

- Tényleg ekkora a baj a cégnél?
- A PVV Zrt. feladata a város, a városlakók szolgálata. Ez eddig szerintem nem érvényesült a munkatársak gondolkodásában, szemléletében. Szögezzük le: a társaság azért alakult, hogy az anyagi lehetőségek függvényében rendezett környezetet, utcákat, parkokat, utakat biztosítson a pécsi embereknek. A forrást a vagyonhasznosítási lehetőségeink nyújtják - ezzel eddig rosszul sáfárkodtak. Az előző vezetés ugyanis a vagyonértékesítésből fedezte a város üzemeltetését. Ezt viszont csak addig lehet folytatni, amíg van vagyon. Mára annyira szűkébe kerültünk ezeknek a forrásoknak, hogy a következő évi városüzemelési feladatok csak nehezen biztosíthatók.

- Feltételezem, egy csapásra nem oldja meg a problémákat, ha - mostantól - megszűnnek az eddig sok botrányt kiváltó ingatlanértékesítések. Milyen lehetőségeket lát a pénzügyi helyzet stabilizálása érdekében?
- Amióta e területet áttekintettem, nem járultam hozzá olyan belvárosi ingatlan eladásához, amely bérleti konstrukcióban is szép pénzt hozna a társaságnak. Az értékesítés ugyan gyors bevételt jelent, ezt azonban, a tapasztalatok szerint, a szervezet gyorsan fel is éli. A városnál szintén keressük ezeket a lehetőségeket, mert el szeretném érni, hogy egységes vagyonkezelés alakulhasson ki - ma ugyanis Pécs városa és a PVV Zrt. párhuzamosan végzi ezt a tevékenységet. Emellett aktívan részt kívánunk venni a közművek kezelésében, az EKF-beruházások műszaki ellenőrzésében, a kivitelezésében és a birtokunkban álló reklámfelületeket is a piaci viszonyoknak megfelelően akarjuk értékesíteni. A legfontosabb azonban, hogy a meglévő pénzekkel felelősen gazdálkodjunk.

- Például, hogy ne kelljen betömni minden évben ugyanazt a kátyút?
- Pontosan. Magam is tetten értem már, hogy a nem megfelelő minőségben elvégzett munkát feltétel nélkül igazoltak, kifizettek munkatársaim. Érvényesítenünk kell tehát, mégpedig szigorúan, minden egyes megrendelt munka után a garancia és szavatosság követelményét - amelyről eddig itt, a cégnél gyakran elfeledkeztek. Már ha csak szigorúbb ellenőrzésekkel dolgozunk, többet tudunk nyújtani a városnak, mint eddig. S ha forrásainkat is bővítjük, akkor pedig még többet. A cél ugyanis nem az, hogy fiktív számviteli eredmények segítségével kimutatott nyereséggel tündököljünk - hanem hogy végre a várost szolgáljuk...

- A megtisztulási folyamat során fejeknek is hullani kell. Lesz ebből valami?
- Első lépésként magamhoz vontam a munkáltatói jogokat. Eddig teljes összevisszaság mellett négy embernek volt meg ez a felhatalmazása a társaságnál. Tudni kell, hogy a cég szervezeti felépítése jelenleg nem hatékony, így mindenképpen átszervezések előtt állunk, amit a létszám racionalizálásának kell követnie. Ez pedig egyértelműen kevesebb dolgozót, s a maradók számára több feladatot jelent. Hogy kik mennek, és kik maradnak, valamint ezek között nagy neveket is találunk-e majd, arról egyelőre nem tudok konkrétumot mondani.

- A személyzeti jellegű örökség mellett egy másik teher is nyomja a PVV Zrt.-t - mégpedig az Expo Center problémája. Mit lehet tenni a pénzfaló objektummal?
- Az Expo Center soha nem valósult volna meg, ha előtte tanulmányt készítenek a fenntarthatóságáról. Nem tudom, hogy a döntéshozók milyen megfontolások alapján határoztak megépítéséről, de tény, hogy a presztízsberuházást akkor hozták tető alá, amikor eleve elrendelt volt a sikertelenség... A kínálati piacon egyre kisebb a vásárok, vásárközpontok jelentősége. Ráadásul - véleményem szerint - a létesítmény rendezvények lebonyolítására sem igazán alkalmas. Egy biztos: a problémát nekünk kell megoldani. S a kérdéssel foglalkozni kell, már csak azért is, mert minden - az Expo Centerrel kapcsolatos - pénzügyi felelősség a társaságot terheli. Amennyiben a város ebben a kérdésben magára hagyja a PVV Zrt.-t, el fognak maradni a városüzemelési feladatok, ingatlanhasznosítási bevételünket pedig a létesítmény hiteltörlesztéseire kell fordítanunk. A rendezvényközpont veszteségeinek csökkentését létszámleépítéssel kezdtük, most a komplexum hasznosítása van soron. Szóba került az értékesítés is, hiszen ha a város találna egy kereskedelmi-logisztikai céget, aki megvenné a centert - telephely vagy elosztóközpont gyanánt - mindenki jól járna. Év végére el kell jutnunk addig, hogy tudjuk, mi lesz az épület sorsa.

- Lesz felelősségre vonás az elhibázott beruházás miatt?
- Ez nem az én hatásköröm. Az a felelős, aki ezt az épületet - megvalósíthatósági tanulmány nélkül - megvalósította, megvalósíttatta. Felelős a kivitelező, aki kritikán aluli munkát végzett, és felelős az a vezetés, aki ezt így működtette. De: ez utóbbi tartozik csak a PVV Zrt. hatáskörébe, s nálunk már meg is indultak az intézkedések.

- Egész beszélgetésünk alatt az járt a fejemben, vajon miért vállalja fel a - valljuk be: hálátlan - takarító, rendrakó szerepet egy sikeres üzletember... S miért érzi szükségét, hogy mások hibáit utólag kijavítsa?
- Két oldalról lehet megközelíteni a kérdést. Ha azt nézem, hogy nagyon sok ember érdekében teszem, amit teszek, ez egy hálás feladat. Bólyban, a 2004-es privatizációkor hasonlóan nagy feladatot kellett végrehajtanom: ott a hatékonyabb működés érdekében át kellett alakítani a társaságot és az induló létszámot két év alatt megfeleztük... Bizony, meg kell tennem azon lépéseket is, amelyek egyes személyek számára kedvezőtlenek, s valószínűleg komoly egzisztenciákat érintenek. Úgy gondolom, hogy a városlakók érdekében el kell indítani ezt a folyamatot - s őszintén szólva hiányolom, hogy a város ezt nem teszi meg másutt. Privátilag pedig úgy látom, az ország kettészakadt: az egyik oldalon érvényesülnek a piacgazdasági, versenyszférát jellemző folyamatok, a másik oldalon pedig az ebből keletkező közvagyon herdálása folyik.

- Mikor lesz elégedett?
- Én soha nem leszek teljesen elégedett. Ha egy éven belül az itteni kollégák szemléletét meg tudom változtatni, azt már sikerként fogom elkönyvelni, hiszen ennek révén a város is fejlődhet: tisztább, rendezettebb lesz Pécs, elégedettebbek lesznek az itt élő emberek.

Korb Zoltán