Három éve várja a vevőket az új pécsi vásárcsarnok - Még mindig nem tudni, mi lesz a régivel

2025. július 13. vasárnap 10:13

Három éve várja a vevőket az új pécsi vásárcsarnok - Még mindig nem tudni, mi lesz a régivel

A pécsi vásárcsarnok pillanatnyi forgalmát jó közelítéssel meg lehet becsülni egyetlen tapasztalat alapján. Csak azt kell megnézni, hányan állnak sorba Varga Istvánnál - lángosért. Az évfordulós érdeklődésre - tekintettel a nyárra, szabadságolásra-, nem lehetett panasza a finomság kínálójának. Vagyis akadtak vevők a nyitás utáni harmadik évfordulón. Mert a nagy éléskamra kapuit 2022. július 8-án tárták ki a nagyközönség előtt. Attól kezdve jobbára jól működik, még akkor is, ha akadnak azért vele gondok.

 

 

Az éhes emberek rendre türelmetlenek szoktak lenni. Ez azonban szombaton délelőtt nem bizonyult igaz tézisnek. Mindenki türelemmel várt arra, hogy sorra kerülhessen. Fogyott a sima, sós-fokhagymás, olajban sült tészta.De az ínyencebbek tejföllel, sőt sajttal is „feldobva" kapták a jussukat. Mert a pécsi vásárcsarnok lángos nélkül nem az igazi. Mint a nyári lecsó friss paradicsom, meg paprika nélkül, fagyasztott áruból készítve.


A pécsi vásárcsarnok tehát már három esztendő óta szolgálja a vármegye legnagyobb városának lakóit, de azokat is, akik vidékről érkeznek, netán oda indulnak távolsági busszal.

A vásárlás lehetőségén kívül tehát az üzemeletetők szerettek volna plusz élményt is nyújtani az érdeklődőknek. Gulyáslevessel, születésnapi tortával, fúvószenével, jótékonysági gyűjtéssel egyaránt. Mivel azonban nyár derekán sokan elutaztak a városból, nem ez volt az eddigi legerősebb hétvégi napja a csarnoknak.


A keleti végen, reggelente hét ágra süt be a Nap, ennek okán az ottani bérlők szeretnének valami árnyékolást szerezni maguknak, meg az áruiknak is.

Tervek, ígéretek akadtak bőséggel, de érdemi lépés még nem történt az ügyben. Ám, legalább egy nagy, jól látható faliórát azért kapott a csarnok népe, most mindenki tudhatja, hány óra van.

Látszik a múlt

Nem példátlan, de nem is feltétlenül jellemző, hogy egy városi, nagy igényeket kiszolgáló kereskedelmi központ az elődje mellett kapjon helye. Mindez megvalósult a régi, meg az új pécsi vásárcsarnokesetében. A modern boltíves épületből látható az üreg, csúf előd. Aminek a falai között most - sajnos - semmi sem üzemel. Az idő múlása nagyon látszik rajta. Elhanyagolt, koszos a környék, a falfirkák meg egyre csak szaporodnak a falain. Bár galamb azért él a környéken, de az élet más jeleit nem lehet észlelni közelebbről sem. A városházának bármi terve is lenne az épülettel, az napjainkban hétpecsétes titoknak számít. Pedig jó lenne valami bizonyosat tudni a múlton kívül a jövőről is.

Az északi oldali részen, ahol a legtöbb ajtó várja a vevőket, pár örökké zárva tart, jellemzően technikai okokból. Magyarul rosszak, javítják őket.

Azok amúgy olyan nehezek, hogy gyermeknek, idősebb embernek, szatyorral kézben szinte esélye sincsen a használatra.

Marad az udvariassági tényező. Ebből azonban egy káposztát áruló kedves asszony azt a következtetést vonta le, hogy jól van ez így, mert legalább a férfiak talán tanulnak némi illemet. Mivel az egyre inkább nem jellemző az erősebb nem képviselőire.

Ha már nyitási évforduló, akkor a jótékonyság sem maradhatott el. Egy beteg kisfiú számára szerveztek gyűjtést, miközben finom gulyást lehetett kapni, némi adomány fejében. Sajnos, elnézve az érdeklődést, a befolyt összegből sok dologra nem fogja futni. De ne domborítsuk ki ezt az árnyoldalt, mert minden fillére szüksége van a fiúcskának.


A zárás előtti utolsó órában, egy középkorú hölgy mosolyogva, tiszta szívből dicsérte a beruházást, de annak inkább belső tartalmát. Bár csak vendégként szokott erre járni, de mindig elégedett volt a kínálattal, meg az árakkal. Magyar ajkú volt a lelkem, saját bevallása szerint északi irányból érkezett.

Kijelentette, náluk bizony ilyen szép piactér, ennyi portékával nem létezik. Később sikerült tisztázni a félreértést. Nem Borsodból jött hozzánk vendégségbe, hanem Norvégiából. Ott meg leginkább csupán friss halat, meg sajtokat kínálnak a helyi termelők. Persze, a nagyáruházakban minden mást meg lehet vásárolni, de a hangulat megfizethetetlen érték - számára.

 

Pucz Péter