Ha kell, kétszer is csenget Jordanov István, a kertvárosiak kedvenc postása

Ízig-vérig postás, bár nem készült arra a munkára, amit már évtizedek óta végez. De a futball, mint nagy rendező, így hozta. Legalább olyan „jelenség" lett a szakmában, hogy aki egyszer látta Jordanov Istvánt, az könnyen megjegyezheti, mert jellegzetes hajviselete lett az egyik ismertetőjele. Meg az, hogy igyekszik mindenkivel jó viszonyra törekedni a körzetében.

Egykoron pont oda járt középiskolába, ahol valaha Pécsett a postásokat képezték. Ő azonban nem arra a szakra jelentkezett, ezért hát az évfolyamában lévőkkel gyakran élcelődött, jövendő postási mivoltuk okán. Aztán, egyszerre csak azt vette észre, kézbesítőként, vállán a táskával, már ő csönget be a lakókhoz.

- Az öregfiúk között még aktív vagyok, de ez már csak levezetés - értékelte a sportolói mivoltát Jordanov István. - Amikor még komolyabban kergettem a labdát, a Pécsi Postás színeiben, akkor kerültem a céghez. Eredetileg a hírlaposokhoz léptem be, még 1993-ban. Onnan vezetett az utam a mai helyemre, 1996-ban. Az egykori pécsi tüzérségi laktanya környékén teszem a dolgomat, hordom a leveleket, egyéb küldeményeket. Már nem nevetek a régi iskolatársakon, mert én is átestem a szakmai képzésen. Belülről azért minden másképpen mutat!

- Az idősebb asszonyok tényleg bablevessel várják a nagyon lesett nyugdíjat hozó „kollégát"?

- Ez talán túlzás, bár csak a magam nevében szólhatok. De akadt már rá példa, hogy kisült a lekváros bukta, aztán megkínáltak belőle. Természetesen elfogadtam, hiszen jól ismertem a hölgyet, aki jó szívvel adta.

- Nem kirívó, de azért jellemző ismérve a hajviselete.

- A katonaságot követően kezdtem növeszteni. Szoktam vágni, de hagyom, hadd hosszabbodjon. Ebből is be lehet engem azonosítani.

- Azért a postások szigorú keretek között végzik a dolgukat.Sok szabályt kell betartani?

- Léteznek szakmai normák, amiket nem szabad áthágni. Utcán nem szoktam pénzt átadni, még akkor sem, ha ismerem a jogosultat. Mégis, ha kilépek a központból, akkor szabadnak érzem magam, nem szólnak bele a dolgaimba. Ez vonzó a munkában, a regulák meg léteznek, mert azok olyanok.

- Miközben húzza a hátát a teher, pénzzel bánik, szóval akad benne elég felelősség.

- Főleg a pontos elszámolás nagyon lényeges. Aki postásként még nem tévedett, az nem is része az „iparágnak". Velem is szokott ilyen megesni, igaz, meglehetősen ritkán. Olyankor a hiányt bizony zsebből kell kipótolni. De sajnos esetenként a papírpénzek összeragadhatnak, ügyelni kell minden apró részletre.

- A kézbesítő mindenkinek a barátja a körzetében?

- Jellemzően jó a viszony, erre nyilván törekedni kell. De azért akadhatnak súrlódások, nem mindenki ölel a keblére. Szerencsére azok sokkal kevesebben vannak, akikkel akadt már összezördülésem. Mert az tényleg egyik félnek sem tesz jót!

Pucz Péter - Fotó: Löffler Péter