Budapest követi Pécset? - Tarlós is visszavenné a vízműveket

A francia „államkapitalizmus" zászlóshajójaként ismert Suez óriáscég Pécs után a budapesti víziközművek üzemeltetéséből is kiszorulhat - derüli ki a ma megjelent Heti Válaszból. A párizsiak a magyarországi utóvédharcokhoz a Clinton család egyik bizalmasát bérelték fel. A fővárosi hetilap cikkét az alábbiakban idézzük:

"Noha Franciaországban stratégiai ágazat a vízipar, 2010 januárjában még Párizs is megvált az extraprofit-vezérelt „nemzeti" szolgáltatóktól. A Szajna bal partjának víziközműveit a Suez-csoporttól, a jobbpartiakat a Veolia nevű óriástól vette vissza az önkormányzat, mivel - ahogy a helyi politikusok fogalmaztak - „a víz nem árucikk, magától értetődő, hogy kezelését elvegyük a magánszférától, és azzal a közösség gazdálkodjon".

Ez nem jelenti azt, hogy a francia központi hatalom ne élne „államkapitalista" diplomáciai eszközökkel annak érdekében, hogy a világ többi részén - így Magyarországon - a Suez és a Veolia továbbra is szabadon kasszírozzon. Nicolas Sarkozy az Orbán Viktornak írt 2011. november 23-i keltezésű (a hét elején nyilvánosságra került) levelében például egyértelművé tette: „kielégítő megoldásokat" vár el az olyan „aggodalmat keltő" ügyekben, mint a Budapest közműveit ellenőrző francia érdekeltségek sorsa. Bár az elnöki dokumentumban cégnevek nem szerepelnek, a napnál is világosabb, hogy az 1997-ben 25 évre privatizált Fővárosi Vízművek és Fővárosi Csatornázási Művek irányítási jogairól van szó. Előbbi esetében a Suez, utóbbinál a Veolia profitját fenyegeti veszély, ha Tarlós István beváltja választási ígéretét, és - a 2009-es pécsi vízművisszavételre hajazó módon - kitessékeli a franciákat az üzemműködtetésből.

A főpolgármester már egy 2010-es Népszabadság-interjúban vázolta taktikáját az 1997-es privatizációs megállapodásokkal kapcsolatban: „Legszívesebben felbontanám e szerződéseket. De aligha kezdhetjük azzal, hogy felállítjuk a ringet és kiosztjuk a kesztyűket. Első körben tárgyalni szeretnénk a szerződések módosításáról. Ha ebben nem lesznek partnerek, akkor jöhet a második menet. Az kevésbé lesz barátságos."

Tarlós indulatára van magyarázat - ugyanis a budapesti víziközmű-privatizáció Demszky Gábor-féle modelljének mérlege legfeljebb francia szemszögből nem siralmas. A ma utcára került Heti Válaszból kiderül: a vízművek 25 százalékos üzletrészéért anno 16,5 milliárd forintot fizetett a Suez-vezette konzorcium. Cserébe megkapta a vállalatirányítás jogát, menedzsmentdíj és egyéb címeken 2011-ig 35 milliárdot vett ki a cégből, majd 2022-ig további 30 milliárdos fölözésre számíthatna. Az értékaránytalanság még feltűnőbb, ha hozzátesszük: a 25 éves magánosítási időszak végén a fővárosnak kötelező lenne visszavásárolnia az eladott részvényeket - számításaink szerint legalább 17 milliárdért.

A csatornázási műveknél ugyanennek a képletnek a Veolia-kör a haszonélvezője: a 25 százalékos tulajdonrészért itt 16,9 milliárdot szurkoltak le a pályázók, majd valamivel több mint 42 milliárdot emeltek ki a cégből, és 2022-ig további 35 milliárdnyi menedzsmentdíjra, illetve 18 milliárdos visszavásárlási pénzre bazíroznak.

Hogy Demszky és a vele szerződő francia cégek 1997-ben tudva és akarva követték-e el a fenti „eredményt" hozó privatizációt, majd eldönti az a rendőrségi nyomozás, ami két hónapja Tarlósék feljelentése nyomán indult. Egy biztos: a főpolgármester megbízottja még tárgyal a Suezzel, de már a kevésbé barátságos „második menetnél" tart. Úgy tudjuk, a városháza szakemberei dokumentált szerződésszegésen kapták a franciákat, de a „szent cél" érdekében további részletekről egyelőre senki nem beszél.

Sarkozy elnök Orbán Viktornak írt november végi levele tehát nem más, mint időzített nyomásgyakorlás. A Suez elleni fővárosi akciót ugyanis ma már csak a legfelsőbb szintről lehet ellehetetleníteni. A francia vállalat egyébként már közel egy éve felmérte, hogy nemzetközi szintre kell emelnie magyarországi konfliktusait. A Compass Lexecon képében olyan amerikai tanácsadócéget bérelt fel szakértői munkára, melynek ügyvezetője, Jonathan M. Orszag bizalmi kapcsolatban áll az Egyesült Államoknak épp külügyminisztert adó Clinton családdal. Orszag Bill Clinton elnöksége alatt a Fehér Ház Nemzeti Gazdasági Tanácsának tanácsadója volt, később a Clinton Alapítvány egyik adománygyűjtője, továbbá a Hillary Clinton hátországát jelentő Center for American Progress (CAP) nevű baloldali agytröszt főmunkatársa lett. (Miként a Heti Válasz mai száma írja, a Soros György által megálmodott CAP egyben Bajnai Gordon Haza és Haladás Alapítványának főszponzora.)

Az Orszag-cég „papíron" mindössze annyi munkát végzett a Sueznek, hogy meghatározta a kártalanítási összeget, amelyet a franciák megpróbálhatnak behajtani Pécsen, amiért a város vízművéből az önkormányzat kiszorította őket. Az amerikai bérszakértő által „bemondott" közel tízmilliárd forintos (bécsi választott bírósági eljárás során érvényesíteni kívánt) követelés nyilvánvalóan irreális, ám arra alkalmas lehet, hogy megriassza a fővárosban a Suez ellen vitézkedő Tarlós Istvánt.

Mindebből nem következik, hogy létezne közös francia-amerikai vízlobbi, az meg pláne nem, hogy Jonathan M. Orszag beizzította volna a Clintonékig érő kapcsolatait. Az viszont tény, hogy az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége 2011 őszén levélben és személyesen is bátorkodott érdeklődni a pécsi helyhatóságnál - illetve az önkormányzat ügyvédjénél, Szabó Ivánnál - arról, hogy mi a város álláspontja, taktikája a Suezzel folytatott pereskedésben. Pedig elvileg semmilyen módon nem lenne érintett a franciák kontra Pécs jogvitában."

Forrás: Heti Válasz