„Azt nézzük, hogy merre tartunk!"

A professzor szerint az ország jelenlegi állapotában elengedhetetlen a nemzeti összefogás, amelynek hiánya már jó ideje mérgezi a magyar köz- és politikai életet, „mivel nálunk az elvi politikai vitának, elvek és eszmék megvitatásának nem adtak lehetőséget". Mint mondja, jellemzően túl gyorsan ítélkezünk, még azelőtt, hogy meghallgatnánk a másik fél véleményét: ennek hiánya pedig eleve kizár minden előremutató kezdeményezést. „Ne azt nézd, hogy honnan jövök, hanem, hogy merre tartok" - fogalmazott a beszélgetésben Illyés Gyula nyomán.

A néprajztudós a magyar megmaradás egyik legalapvetőbb feltételének a földkérdés rendezését tartja. Úgy látja, a termőföld kiárusítását mindenképpen meg kell akadályozni: pozitív példaként hozta fel Dánia esetét, ahol csak azok vásárolhatnak földet, akik dán nyelven tesznek vizsgát a szükséges mezőgazdasági ismeretekből, továbbá hivatalosan is tagjává válnak egy helyi gazdaszervezetnek, amellett, hogy letelepedési szándékukról is nyilatkozniuk kell.

A hazánkban jelenleg is formálódó nagybirtok-koncentráció példa nélküli Európában - fejette ki, majd hozzátette, a magyar történelmi példák igazolják, hogy ahol ennyire megnő az ilyen gazdaságok aránya, ott szükségképpen fogyásnak indul a népesség. A vidéki Magyarország túlélésének feltételét csak a kisbirtokokon alapuló gazdálkodás biztosíthatja - vélekedik.

A magyar vidék helyzete egy további problémát is felvet - magyarázta Andrásfalvy - , mégpedig a közös nemzeti kultúra hiányát. A városi és a falun élő ember közötti szakadék kialakulásának okát a néprajzkutató abban látja, hogy a társadalom vezető rétegeinek kultúrája mindig is Nyugat felé húzott, míg a népesség egyéb rétegeinek kulturális öröksége keleti eredetű, amelyből számtalan magyarságképünkkel kapcsolatos téveszme is eredeztethető. A megoldás kezdetét szerinte ennek a népi kultúrának a valódi felfedezése és befogadása, mély megélése jelentheti csak. Erre a gazdag népi örökségre alapozva kezdődhet csak meg az igazi, erős közösségek szervezése.
 
A professzor nem győzte hangsúlyozni az emberi természetből fakadó közösségi élmények és kapcsolatok hiányának negatív hatásait, utalva Kopp Mária, a magatartástudomány professzorának „Magyar lelkiállapot" című művére, amely statisztikai adatokat elemezve keresi a választ a magyarság tragikus halálozási rátáinak okaira. Andrásfalvy Bertalan felidézte, a magányos ember szorong, s ez az állapot megnyitja az utat a testi bajok előtt is: ezt használták ki azon totalitárius berendezkedések, amelyeknek a valódi emberi közösségek voltak a legádázabb ellenségei.

Mint emlékeztetett, a közösségformálás felmérhetetlenül gazdag magyar hagyományainak alapját mindig is a közös játék, tánc és éneklés képezte. Az ének-zene tanítás, a művészetoktatás és a testnevelés perifériára szorulása, valamit a liberális önmegvalósítás állandó sulykolása forgácsolja szét a valódi közösségeket, szubkultúrák felé lökve a fiatalokat. Korábban ezek a hagyományos értékek jelölték ki az emberek természethez fűző alapvetően egészséges - manapság biofília néven emlegetett - viszonyulását is.

Andrásfalvy Bertalan szerint a fent leírtak hozták létre a Magyar Megmaradás Közössége mozgalmat, amellyel kapcsolatban egy aktuálpolitikai észrevételt is megfogalmazott. Úgy véli, az áhított összefogásnak feltétel nélkülinek kell lennie, utalva arra, hogy "a kezdeményezésbe nem kapott meghívást a Jobbik Magyarországért Párt és Mozgalom, amelynek célkitűzései pedig az alapkérdésekben hasonlóak".

- Amennyiben ők kimaradnak ebből, úgy a fiatalság marad ki - mondta -, mivel tapasztalataim szerint ezen korosztály politika iránt érzékeny része egyértelműen a Jobbik mellett foglal állást, éppen a közelmúltban felvállalt ügyeiket megismerve (megalázott tüntetők képviselete, a magyar föld eladásának tilalma, stb.). A nemzeti érzelmű értelmiség jelentős hányada, hasonló okokból - hol kimondva, hol kimondatlanul - szintén a Jobbik mögé sorakozott fel - összegezte álláspontját.

Kép és szöveg: Balikó Gergő