Az István-aknai III-as üzem szomorú története: szenet nem hoztak fel, de így is életeket követelt

A mecseki szénbányászat szomorú mementójaként magasodik István-aknán a III-as üzem betontömbje. Az 1980-as években épített üzem el sem kezdhette a működését, a válság miatt szinte egy széndarabot sem hoztak fel, pedig több mint 750 méterrel fúrtak a föld alá.

Immár harminc évnél is régebb óta a Mecsek egyik meghatározó látványa (ha nem is a legszebb) a Szent István-aknán magasodó betonkolosszus. Az építmény története magában hordozza a bányászat rendszerváltás körüli szomorú haláltusáját. Az építésébe rengeteg pénzt öltek bele, ám gyakorlatilag egy dekagramm szenet sem hoztak fel.

Pedig lett volna mit. Pernecker László, a Bányász Emlékekért Egyesület elnöke munkatársunknak elmondta, hatalmas mennyiségű szénvagyont rejt a mély. Az 1970-es évektől kezdődően a szilárd energiahordozók fokozatosan kiszorultak az energiapiacról, így - bár próbálkoztak korszerűsítéssel és takarékoskodással -, az egyre fokozódó válság miatt a III-as aknát utolérte a végzet.

Az egyesületi vezető az akna építésében is részt vett. Felidézte, az első kapavágás 1983-ban történt, az aknatorony pedig két évvel később készült el.

- Óriási munka volt, 750 méternél is mélyebbre jutottunk, de tovább is fúrtunk volna, a munkát azonban leállították. Így gyakorlatilag el sem indult a kitermelés - fogalmazott.

Sajnos az építés halálos áldozatokkal is járt 1985-ben, egy baleset során két bányász vesztette életét: egyikük a helyszínen, társa a mentőautóban hunyt el.

A '80-as évek végére biztossá vált, hogy az kitermelés soha nem fog elindulni, ezért az aknát építési törmelékkel és földdel feltöltötték. Az István-akna III-as üzem melléképületeit már elbontották, egyedül a messziről is jól látható betonkolosszus magasodik Pécs keleti részén.

Palotás P. - Fotó: Kálmándy Ferenc