Amikor még Ady és Kosztolányi járt felolvasni Pécsre, Babits pedig az iskolapadot koptatta

2024. február 04. vasárnap 10:22

A második világháború előtti időszakban gazdag irodalmi élet jellemezte városunkat. Az ide látogató Ady, Kosztolányi vagy éppen Móricz Zsigmond előadásait érdeklődő tömeg hallgatta, de a harmincas években már bontogatta a szárnyait az ifjú Weöres Sándor is.

Fenn az idő tűhegyén / kirakó-játék a Tettye, / lenn behorpad a Puturluk. / Zegzugok körűl a város / félig-nyitott kőgallérja / itt forgószél közepén / trónol Haviboldogasszony / - hanyatt fordult szamara / négy patát az égre vet - / köröttük a szikla-gallér / a kormos eklézsiára / őszintén, csatorna nélkül/ bőven gyűjt esővizet.

Ezekkel a sorokkal emlékezik vissza a régi Pécsre Weöres Sándor, aki 1933-ban költözött városunkba. A később a helyi könyvtárat vezető költő, író és műfordító a trianoni diktátum után, 1923-ban Pozsonyból Pécsre telepített Erzsébet Tudományegyetem hallgatója volt. Az intézmény jelentősen felpezsdítette az irodalmi életet, hiszen az ott dolgozó irodalomtudósok aktívan részt vettek a társasági életben, sőt, folyóiratokat is indítottak.

A múltidézésben munkatársunknak segítséget nyújtó Vargha Dezső nyugalmazott főlevéltáros szerint azonban az irodalmi élet fejlődése nem ekkor indult meg. A Monarchia idején Pécs ugyan nem tartozott a legnagyobb városok közé, a bányászat beindulásával azonban gyorsan gyarapodásnak indult a lakosságszám, beindult a gazdaság, ez pedig magával húzta a kultúra iránti igényt is.

- A pécsi újságírás és az irodalom kéz a kézben járt akkoriban, hiszen a lapok helyt adtak a műveknek, mozgatták a társadalmi életet. Különösen a Pécsi Napló és a Dunántúl című napilap jártak élen ebben. Az újságok tudósítottak az országos irodalmi életről, azaz ismertté tették a szerzőket. Nem csoda, hogy nagy érdeklődés fogadta a városunkba látogató írókat, költőket - magyarázta, utalva Ady Endre, vagy éppen Kosztolányi Dezső pécsi előadásaira, akik a különböző egyesületek meghívására érkeztek a városba.

Babits Mihály: Emléksorok egy régi pécsi uszodára (részlet)

Áll-e a nagy uszoda, közepén a parknak, / melyet nyáron oly poros akácok takartak, / mely tavasszal / poshadón, pocsolyával telten / kushadt túl kórházon és túl temetőkerten? / - Messze messze sík terül, hol a káplár sort hív, / messze fontos négy torony, minaret és boltív; / messze füstölgő Mecsek / zöld teteje újít,/ szemnek nyújtva legalább üde koszorúit.

Persze híres irodalmárok vagy költők nem csak vendégként érkeztek Pécsre: az ormánsági mozgalom neves alakja, Kodolányi János, a lapszerkesztő Lenkei Lajos, az itt érettségiző újságíró, Haraszti Sándor, illetve a költő Csuka Zoltán ezer szállal kötődött a városhoz. A sorból természetesen a ciszterciek gimnáziumában diákoskodó Babits Mihály sem maradhat ki, aki műveiben, visszaemlékezéseiben is felidézi a várost, ahol megfogalmazása szerint „szellemi életének ébredése" történt.

Az 1931-ben alakult Janus Pannonius Társaság (majd később Batsányi János Társaság) sokat tett a Nyugat folyóirat szellemiségének elterjedése érdekében. A Várkonyi Nándor és Lovász Pál nevével fémjelzett egyesületben olyan fiatalok kaptak lehetőséget a kibontakozásra, mint Bárdosi Németh János vagy Csorba Győző, akik tehetségüknek köszönhetően hamar ismert és elismert irodalmi alakokká váltak.

1941-ben folyóiratot is alapítottak a városban, Sorsunk néven, amelyben a helyi írók, publicisták (mások mellett Dénes Gizella, Lovász Pál, Sásdi Sándor) közölték műveiket. A lapban szociográfiával és a város művelődéstörténetével foglalkozó írások is megjelentek. A folyóirat 1948-as megszűnése határvonalnak számít, a szocialista irodalom ugyanis ezt követően került középpontba a városban.

Képünkön: Babits Mihály és Ady Endre.