A pécsi Dzsedinek fénykardra nem futja, két fadarabbal ijesztgeti a népet - Videó!

Kéretlen műsorszámnak lehetnek szem- és fültanúi a pécsi polgárok, a belvárosban, az Irgalmasok utcájában. Már csak a jó szerencsén múlik, kinek sikerül elkerülnie Nikolics László „produkcióját". Amire nem igazán létezik szakszerű kifejezés! Utcazenélésnek semmiképpen sem lehetne nevezni a dolgot, amit két fadarabbal, egy dobozon ad elő.

Sokkal kellemesebb lenne a jelenség, ha lehetne rajta kacagni, de az két másodpercen belül világossá válik, itt nincsen helye, ideje, a felhőtlen nevetésnek. Megdöbbentő, meghökkentő a „zenemű", a dobszóló, amit énekkel-szöveggel kísér a hívatlan fellépő.

- A nevem Nikoloics László, de Dzsediként (nyilván a Csillagok háborúja Jedi nevű
szereplőjéről lehet szó) ismernek többen - árulta el a zajkeltő, szája sarkában valami
süteményt majszolva. Tehát, minden pontos hangért senki sem vállalhat felelősséget.

De sejteni lehet a lényeget.

- Be tudná mutatni a „tudományát" kamera előtt is? - szólt az óvatos kérdés. Erre a férfi felélénkült, örömmel vállalta felkérést.

Sok azonban nem derült ki belőle utólag sem, legfeljebb annyi, az 54 éves illetőről már
keringenek rövid felvételek a világhálón. Ezzel most ennek számát egy darabbal
mindenképpen gyarapíthatjuk. De aztán a lendület annyira elragadta emberünket, hogy
kijelentette, a rap műfaja sem áll tőle távol. Így a két ágdarab, meg a doboz mellé, valahonnan előkerült egy mikrofon is. Igaz, annak vége legfeljebb a belső zsebébe volt bedugva, inkább csupán jelzésértékkel kapott szerepet.

Mint William Shakespeare Globe Színházában egy falevél, ami az őszre utalt. Más hasonlóságot keresni itt felesleges időfecsérlés, jobb, ha mindenki megy a dolga után.

- Megéri itt „zenélni" az embereknek?

- Nem nagyon, csak kevés pénzt dobnak a kisebb papírdobozomba - érkezett a szomorkás felelet. - Ennek ellenére azért itt vagyok, magamat is szórakoztatom. Meg bízom a szerencsémben.

Az üresen árválkodó szakadt kartonon nagyon csodálkozni nem lehet. Az arra haladók
ugyanis inkább átmennek az utca másik oldalára, talán ezzel igyekezve elkerülni minden konfliktust. A fémpénzek koppanása csak ritkán töri meg az egyhangúságot.

Csendben hulló papírpénz neszéről meg itt álmodni is maga a dőreség lenne. Ebből így soha nem lesz fénykard, ami egy Jedi ismertetőjele.

Pucz Péter - Fotó: Laufer László